Használatarányos útdíjat akar Brüsszel

A használatarányos útdíjhasználati rendszerek bevezetését támogatná az Európai Bizottság az időalapú tarifákkal szemben – derül ki a testület által kiadott iránymutatásból, amellyel az esélyegyenlőséget szeretné megteremteni az európai közutakon. Brüsszel szerint több tagországban is hátrányt szenvednek azok, akik csak átutaznak az országon, miközben a helyiek, akik rendszeresen használják az autópályákat, arányosan kedvezőbb arányban autózhatnak a fizetős szakaszokon.

Diszkriminációmentes útdíjak meghatározására sarkallná az Európai Bizottság a tagállamokat. A testület hétfőn küldte el a tagországoknak azokat az iránymutatásokat, amelyek mentén a tagországoknak ki kellene alakítaniuk a fizetős közutakon használatos tarifák – a jelenleginél igazságosabb – rendszerét.

Az útdíjak csak részlegesen tartoznak az európai uniós jog alá. A heves vitákat kiváltott, és végül tavaly átdolgozott EuroVignette-irányelv a 3,5 tonna össztömeg fölötti tehergépkocsikra vonatkozik.

A személyautókra és a könnyű tehergépjárművekre vonatkozó útdíj-rendszerekkel összefüggésben nincsenek hatályos európai uniós jogszabályok, ilyen módon a Bizottság nem is kötelezheti a tagországokat egy-egy metódus alkalmazására, a közlekedéspolitikáért felelős alelnök viszont arra figyelmeztetett, hogy az esélyegyenlőség az Európai Unió egyik alapelve, az az uniós jogszabályokban is szerepel, és ezt az elvet a tagállamoknak minden szakpolitikai területen alkalmazniuk kell.

Az iránymutatások így kizárólag ezt a célt szolgálják: segíteni akarják a tagországokat abban, hogy igazságossá, és diszkriminációmentessé alakítsák az útdíjhasználati rendszereiket. Siim Kallas elmondta, a Bizottság egyértelműen a használatarányos rendszert támogatja, véleménye szerint ez sokkal igazságosabban alkalmazható az adott ország lakóira, illetve az oda csak alkalomszerűen, adott esetben egy alkalommal érkezőkre.

Az uniós tagállamok többsége már használatarányos rendszert üzemeltet. A tagállamok második csoportjába tartoznak azok az országok, amelyekben nem kell fizetni az autópályák használatáért. A klasszikus példa Németország, ahol időről-időre választási témává válik a gyorsforgalmi utak fizetőssé tétele. A Bizottság megjegyzi, hogy Belgium, Hollandia és Dánia is azt tervezi, hogy díjkötelessé teszi az autópályák használatát. Az iránymutatások tehát főként nekik, illetve annak a hét tagországnak szól, amelyek még mindig időalapon határozzák meg a gyorsforgalmi utak használati díját.

Magyarország mellett Ausztriában, Bulgáriában, Csehországban, Szlovákiában, Szlovéniában és Romániában még mindig úgynevezett matricás rendszer van életben, és az Európai Bizottság szerint elsősorban itt szenvednek el hátrányt a külföldiek, illetve azok, akik csak alkalomszerűen használnák az autópályákat.

A testület szerint általános probléma, hogy a legrövidebb időtartamú autópálya-matricák is túl hosszú időre szólnak. Siim Kallas ezért azt mondta, legalább heti, havi és éves matricák vásárlását is lehetővé kellene tenniük a tagországoknak a külföldi autósok számára. A Bizottság szélsőséges példaként vetette fel, hogy Ausztriának 1996 után az EU nyomására kellett bevezetnie egy évnél rövidebb időtartamú matricákat, Szlovéniát pedig 2008-ban amiatt marasztalta el Brüsszel, hogy legalább féléves matricát kellett vásárolniuk azoknak az autósoknak is, akik mindössze néhány órát akartak Szlovéniában tölteni.

Az árképzés tekintetében is iránymutatásokat adott ki a Bizottság. A testület megközelítése szerint nem minimum és maximumárak meghatározásával kell elérhetőbbé tenni az útdíjakat, hanem csökkenteni kell a különbséget a rövidebb és a hosszabb távú matricák egy napra lebontott ára között. Brüsszeli számítások szerint nagy különbség van a hét tagország felfogása között, tekintettel arra, hogy a legtöbb tagállamban a külföldiek nem is jogosultak néhány olyan úthasználati lehetőségre, mint a helyiek.

Magyarországot példának véve: egy személygépkocsi sofőrje számára a 10 napos „heti matrica” a legrövidebb időtartamú, ez 2975 forintba kerül, tehát egy napig 297 forintért tudja használni a magyarországi autópályákat. A 42 980 forintba kerülő éves matricával viszont 118 forintért vezethet egy napig. Magyarországon tehát körülbelül 2,5 szeres különbség van a legrövidebb és a leghosszabb időtartamú matricák egy napra lebontott díjai között.

A többi időarányos rendszert használó országban viszont ez az arány jóval magasabb. Ausztriában 3,8, Romániában 5,6, Szlovákiában 7,3, Csehországban 7,6, Bulgáriában 7,7, Szlovéniában pedig 8,2-szeres a különbség. A Bizottság szerint „ez lenne a még elfogadható legfelső határ”. Siim Kallas azt mondta, „természetesen elfogadható, hogy a rövidebb időtartamú matricáknál a napidíj magasabb összegre jön ki, de ezeknek a díjaknak indokoltnak és arányosnak kell lenniük”.