A Moszkva környékén élők lassan belefulladnak a szemétbe

Moszkvából kukásautók tömkelege szállítja folyamatosan a szemetet a főváros környékén lévő hulladéklerakókba. Az így keletkező hulladékhegyek káros gázokat bocsátanak ki, valamint szennyezik a közeli vizeket, veszélyeztetve a Moszkva vonzáskörzetében élőket, akiknek pedig nagyon kezd ebből elegük lenni.

Az elmúlt hat hónapban legalább nyolc Moszkva körüli kisvárosban és faluban törtek ki szemétlerakók elleni tiltakozások. Elemzők szerint pedig ezeket a „lázadásokat” nem kellene figyelmen kívül hagyni, ugyanis ezek potenciálisan nagyobb kihívást jelenthetnek Putyin számára, mint a demokráciapárti aktivisták.

Újjáéledő állampolgári aktivizmus

Az orosz aktivisták egyre nagyobb nyomásnak vannak kitéve azóta, hogy Putyin 2012-ben visszatért hivatalába. A 2011-es választási csalás nyomán tartott tömegtüntetések óta viszonylag kevés a tiltakozás. A környezetvédelemmel és emberi jogi kérdésekkel foglalkozó, régóta fennálló, nem kormányzati csoportokat, amelyek részben külföldi finanszírozásokra támaszkodnak, az orosz igazságügyi minisztérium „külföldi ügynökké” nyilvánította.

Ugyanakkor a Kreml több olyan patriotikus és apolitikus kezdeményezést támogat, amelyet elfogadhatónak talál. Ilyenek például azok az ifjúsági csoportok, amelyek a második világháborús megemlékezéseket szervezik, valamint egyes szociális civil szervezetek, amelyek perifériára szorult csoportokat foglalkoztatnak, beleértve a fogyatékkal élőket és az árvákat.

Az 1990-es években a külföldi segélyek elárasztották Oroszországot, hogy az ország ebből finanszírozhassa a demokratikus átmenetet. Ezért a nyugati donorok prioritásait – az emberi jogokat és a környezetvédelmet – helyezték előtérbe. Jelenleg ezek a csoportok a túlélésért küzdenek.

2017-ben azonban – például Moszkvában és Szentpéterváron – egyre több olyan helyi kezdeményezés bontakozott ki, amely az „állampolgári büszkeség” igéje mögé bújva a zöldterületek megóvására, a szemétszedésre, az újrahasznosításra, valamint a város megszépítésére és történelmi megőrzésére hívták fel az emberek figyelmét. Ezek az erőfeszítések egy új megközelítést, „a mindennapi élet környezetvédelmét” képviselik, amely ilyen formában a kormány számára is elfogadható.

Azonban ezek a látszólag jóindulatú csoportok – és elvárásaik, miszerint a polgárok a kormányzattal együttműködve tudnák javítani az életminőséget – politikai fenyegetést jelenthetnek az oroszországi status quo számára.

A Minchenko Consulting orosz kutatási és PR cég egy nemrégiben kiadott jelentésében például rámutat arra, hogy „az egészség és a gyermekek két alapvető egyetemes érték”, amelyek veszélyeztetése tettekre sarkallhatja az amúgy fásult embereket.

Növekvő elégedetlenség a szeméttelepek miatt

Alapvetően minden probléma helyi, de Moszkva és hulladék-elhelyezési kihívásai túlméretezett befolyást gyakorolnak a környező térségre, ami viszont így könnyedén beindítja az aktivista tevékenységeket.

2010 óta, Szergej Szobjanyin polgármester vezetése alatt Moszkva dinamikus világvárossá alakult át, melyet az olaj és a városfejlesztés táplál. Moszkva növekvő lakossága és korlátlan fogyasztása pedig értelemszerűen több hulladékot jelent. A Greenpeace környezetvédelmi csoport jelentése szerint az orosz főváros évről évre 11 millió tonna hulladékot termel, azaz az összes orosz hulladék körülbelül egyötödéért felelős. Ráadásul a Moszkva által termelt szemétnek mindössze a 4 százaléka kerül újrahasznosításra.

A főváros életminőségének megőrzése érdekében a moszkvai kormány a környező térségbe továbbítja a kommunális hulladék legnagyobb részét – a Greenpeace adatai alapján ennek a szemétnek legalább a 90 százalékát szállítják a város külvárosi régióiban található lerakóhelyekre. A szovjet és a korai posztszovjet időszakban létrehozott hulladéklerakókat – ekkor még csak kis mennyiségű fogyasztói hulladék keletkezett – kibővítették, mégpedig gyakran úgy, hogy nem is értesítették a környéken élőket. A levegő minősége a hulladék bomlása során keletkező gázok miatt pedig egyre csak romlik.

Ráadásul a létrehozott hulladéklerakók mellett a közelmúltban, 2017 első felében 52 illegális szeméttelepet fedeztek fel a moszkvai régióban.

Ahogy a bűz és a közegészségügyi kockázatok – például a leginkább gyermekeket érintő légúti megbetegedések – egyre elviselhetetlenebbé válnak, az állampolgárok kezdik felismerni, hogy sem a regionális, sem a nemzeti kormányzati tisztviselőket nem érdekli a nyomoruk, annak ellenére, hogy többször felhívták a problémákra a figyelmüket.

A helyieknek ezért nem maradt más választásuk, minthogy felemeljék a hangjukat. Az elmúlt hónapokban több mint 1000 ember tüntetett legalább nyolc Moszkva vonzáskörzetében lévő kisvárosban és faluban. Az állampolgárok csoportos megmozdulásokat is szerveztek a VKontakte orosz közösségi oldalon: például petíciókat indítottak, lezárták az utakat a szemétszállító autók előtt, sőt éhségsztrájkokat is szerveztek.

Klin az egyik ilyen település. Egy itt élő tüntető szerint illegális a már megtelt lerakóba újabb szemetet hordani, és a városban érezhetően nem tiszta a levegő. Az egyik hulladékszállító autó vezetője megérti, hogy a környéken élők elkeseredettek, azt mondja, a sofőrök sem örömmel végzik a munkájukat, de nem tehetnek semmit, hiszen a szállítóleveleket hivatalosan állították ki, így nekik az utasítás szerinti helyre kell vinni a hulladékot.

Komoly egészségügyi gondok

Az egyik legnagyobb probléma Volokolamszk városában van, ahol már folyamatosak a lakossági tiltakozások. Mostanra itt nemcsak a bűz, hanem a felszabaduló gázok, a terjengő rothadás is elviselhetetlenné vált.

Egyre többen panaszkodnak arra, hogy tüneteket is okoznak a város mellett található szemétlerakó kipárolgásai. Kiütésekkel, légúti panaszokkal, emésztési problémákkal fordulnak elsősorban egymáshoz – kevesen vannak, akik elmennek orvoshoz, mert azt mondják: minek, úgysem mondják meg nekik az igazat, és amúgy sem fog változni semmi.

Aztán március 21-én több mint 50 Volokolamszkban élő gyermeket szállítottak kórházba mérgezéses tünetekkel. Ekaterina Volkova, a helyi oktatási főosztályvezető elmondta, hogy a tömeges megbetegedést valószínűleg a hulladékból felszabaduló hidrogén-szulfid okozta. A hivatalos mérések ugyanis kimutatták, hogy a vegyi anyag koncentrációja a városban tízszerese a megengedett legnagyobb értéknek.

Válaszul 6000 lakos – ez Volokolamszk lakosságának több mint egynegyede – az utcákon követelte, hogy zárják be a hulladéklerakót, ne pedig egyszerűen csak „korszerűsítsék”, ahogyan a kerületi hatóságok ígérték korábban.

A tiltakozók olyan mondatokat kiáltoztak, mint például: „Ne mérgezzetek tovább bennünket!” és „Ne öljétek meg gyermekeinket!”. A város polgármestere megígérte, hogy megpróbálja bezáratni a szeméttelepet. A város lakói azóta bíróságra vitték az ügyet.

Putyin az utolsó mentsvár

A tiltakozások mellőzése miatt az oroszországi politikai tekintélyrendszer gyengült az itt élő emberek szemében. A „vertikális hatalommegosztásnak” nevezett rendszerben a kormányzati tisztviselők sokszor egyáltalán nem válaszolnak a választóiknak, hanem politikai feletteseikhez fordulnak, így végül az ügy eljut Putyin elnökhöz. A nem válaszoló vagy inkompetens tisztviselők miatt a polgárok Putyinhoz fordulnak, aki megoldhatja problémáikat.

Az „Egyenes vonal Vlagyimir Putyinnal” rendszeres, minden évben megrendezett médiarituálé Oroszországban, amely során az elnök beszélget a néppel: négy-öt órán keresztül válaszol az előzetesen beküldött kérdésekre. 2017-ben Yelena Mikhailenko betelefonált és a szomszédságában lévő kuchinói hulladéklerakó káros kibocsátásai miatt panaszkodott, ami sok lakosnál émelygést és hányást okozott. Putyin nagyvonalúan, egy tollvonással bezáratta a kuchinói telepet.

A probléma gyors megoldása kedvező színben tüntette fel az elnököt, azonban aligha jelentett általános választ a moszkvai hulladék elhelyezésének problémájára. Valójában az, hogy Putyin elismerte: „az emberek törvényes negatív reakciója” volt, hogy bezárják a kuchinói hulladéklerakót, felbátorította a tüntetőket a többi szeméttelep közelében.

Eközben Moszkva regionális kormányzati tisztviselői óriási nyomást gyakoroltak a vertikálisan alattuk elhelyezkedőkre, hogy mindenáron szüntessék be a tüntetéseket, valamint tegyék lehetővé a hulladék folyamatos továbbítását. A felsővezetők a kerületi és városi tisztviselők letartóztatásával és tulajdon-elkobzással is fenyegetőztek, ha nem sikerül sürgősen elhallgattatni az embereket. Ezek a megfenyegetett kisebb tisztviselők szintén Putyinhoz fordultak segítségért.

Végül az elnök hatalma lehet a tét

Az a tény, hogy a szemét elleni tiltakozások mindkét oldalán úgy érzik az emberek, hogy kénytelenek közvetlenül az elnökhöz szólni, egyidejűleg szemlélteti Putyin teljhatalmát, valamint annak a kockázatát, hogy az elnök végül elszámoltathatóvá válik az alacsonyabb szinteken az alapvető kormányzás kudarca miatt.

A szemétpolitika az alapvetően nem politikai aktivizmust is képes a politikai rendszer kritikájává tenni. Ez a tendencia pedig ütést mérhet a Putyin rezsim legitimitására.

Mert amikor a kormány nem védi meg a polgárokat a mérgező kibocsátásoktól, és az utcára kell vonulniuk, hogy felhívják a figyelmet a problémára, joggal kezdhetik kérdezni: „Mire való a kormány, ha nem arra, hogy megoldja az ilyen gondjainkat?”

Forrás: CNBC / Euronews

Friss hírek

A világszerte népszerű lager Olaszországból (x)

Olaszország hazai gyártású sörei közül az egyik legismertebb a Peroni, amely szerte a világon kedvelt márka. A Forma-1 futamok iránt rajongók is ismerhetik, ugyanis az Aston Martin egyik fő támogatója. A cikkben annak járunk utána, hogy mit érdemes tudni erről a sörről.

Read More »