Svédország háborúra készíti fel a lakosságát

Az elmúlt két hét során minden svéd háztartás kapott egy tájékoztató füzetet, amelyben leírják, hogyan kell felkészülni egy esetleges háborúra. Megvizsgáljuk, miért is döntött így a kormány.

A kormány által szétküldött információs könyvecske utasításokat fogalmaz meg minden svéd állampolgár számára: minden szükséges eszközzel harcoljanak az esetleges támadók ellen. A lépés pedig drámai jele annak, hogy valami, ami a közelmúltban elképzelhetetlennek tűnt, hogyan vált egyik napról a másikra olyan fontos dologgá, amiről a kormány úgy gondolta, hogy feltétlenül figyelmeztetnie kell az embereket.

„Sok éven át Svédországban a háborúra és háborús fenyegetettségre tett előkészületek nagyon korlátozottak voltak” – áll a svéd kiadványban. „Azonban ahogy a körülöttünk lévő világ megváltozott, a kormány úgy döntött, hogy megerősíti Svédország teljes védelmét. (…) A békeidős vészhelyzetekre való felkészültség szintje fontos alapja annak, hogy mennyire tudunk rugalmasak lenni háború esetén.”

Mi vezetett idáig?

A kontinens nagy része számára a Krím-félsziget Oroszországhoz történő visszacsatolása és a négy évvel ezelőtt indult ukrán konfliktus ébresztőként hatott, azonban a mai napig nem jelent potenciális egzisztenciális fenyegetést. Az olyan országok, mint Németország, Nagy-Britannia és Franciaország felülvizsgálták ugyan védelmi pozíciójukat és kissé növelték katonai kiadásaikat is, a legtöbben azonban még a saját biztonsági létesítményeiken belül sem tartanak valódi, közvetlen veszélytől. Bár Moszkva katonai aktivitása a legszembeszökőbb a hidegháború óta, de tankjai és csapatai továbbra is megnyugtatóan messze vannak.

Nyilvánvalóan nem ez a helyzet a skandináv országok esetében, amelyek földrajzilag közelebb vannak Oroszországhoz. Ezért Norvégia kinevezett egy magas rangú tisztet a különleges erőktől, hogy vezesse a katonai főparancsnokságtól elkülönülő területi védelmi erőt, amelynek célja, hogy megvédje az országot mindenféle külső támadástól. Finnország pedig már átszervezte katonaságát és kibővítette csapatait, lehetővé téve számukra, hogy ezáltal jobban tudják kezelni az esetleges támadások során várható veszteségeket.

Mindkét ország már régóta soroz be fiatal férfiakat. És nemrég az elméletileg semleges Svédország is tervbe vette, hogy visszaállítja a 2010-ben megszüntetett sorkatonai szolgálatot mind a férfiak, mind a nők számára. Az indoklás szerint „a kormány egy stabilabb utánpótlási formát szeretne, valamint növelni akarja a hadsereg kapacitását, mert megváltozott a biztonsági helyzet”.

Ez igen drámai változás az alig néhány évvel ezelőtti állapothoz képest, amikor a skandináv országok hadseregei sokkal inkább a tengerentúli humanitárius- és terrorizmus elleni beavatkozásokra összpontosítottak, beleértve az ENSZ békefenntartói szerepének támogatását.

Természetesen nem arról van szó, hogy bármelyik ország úgy gondolná: a háború valóban közeleg (bár az egyik legnépszerűbb norvég TV-műsor legutóbbi része az orosz invázióról szólt, ami egyértelmű jele annak, hogy vélt kockázatok megváltoztak). A legtöbb európai biztonsági elemző szerint ugyanis ahelyett, hogy katonai offenzívát indítana, Moszkva folytatni fogja jelenlegi, aszimmetrikus taktikáját: továbbra is támogatja a szélsőséges politikai pártokat, valamint rendszeres kibertámadásokkal kelt zavart.

A NATO inkább a balti államokra koncentrál

A NATO jelenleg nagy hangsúlyt fektet a balti államok védelmére, amelyek egykor a Szovjetunió tagjai voltak, és földrajzi közelségük, valamint jelentős orosz nyelvű népességük miatt nagyobb valószínűséggel válhatnak az orosz agresszió céltáblájává.

A skandináv államok így csak remélik, hogy nem fognak szembesülni egyetlen támadással sem. Norvégia régóta tagja a NATO-nak, és bár Svédország és Finnország nem, ők is most tárgyalnak a tagságról. Ezen kívül jelentősen növelték katonai és egyéb kapcsolataikat is a szövetséggel. Viszont mindhárom ország tagja az Összhaderőnemi Expedíciós Erőnek, az Egyesült Királyság által vezetett, balti, skandináv és észak-európai nemzetek katonai szövetségének, amely képes a NATO-tól függetlenül működni.

Az otthoni felkészülés azonban utalás a skandináv és a balti államok kimondatlan idegességére, amely szerint ezek a katonai megállapodások nem bizonyulnak megbízhatónak. Az ilyen aggályok elkerülhetetlenül fokozódtak Donald Trump amerikai elnök megválasztása, valamint az európai szélsőjobboldali pártok felemelkedése miatt. Svédország, Norvégia és Finnország igazi félelme az, hogy valamikor a nem túl távoli jövőben – talán a következő évtizedben – az európai és a transzatlanti struktúrák, amelyekre régóta támaszkodnak, összeomlanak.

Egyéb fenyegetések

Oroszország nyilvánvalóan nem az egyetlen aggodalomra okot adó veszélyforrás: a svéd tájékoztató egyértelműen utal például a terrorcselekmények fenyegetésére is. De a dokumentumból kiderül, hogy ami a svéd hatóságokat leginkább aggasztja, az egy erős, külföldi félrevezető kampány által támogatott támadás, amely a lakosságnak már azelőtt bejelenti, hogy a háborúnak vége és az ország elveszett, még mielőtt elkezdődne a konfliktus.

A szétküldött füzetben a kormány azért egyértelműen kijelenti, hogy figyelmen kívül kell hagyni mindennemű megadással kapcsolatos álhírt. „Ha Svédországot megtámadja egy másik ország, soha nem adjuk fel” – írja a prospektus. „Minden olyan információ, amelyben azt hangoztatják, hogy az ellenállás megszűnt, hamis.”

A tájékoztatót egyébként arab, szomáliai és számos más nyelvre lefordították, hogy elérjék a közelmúltban érkezett bevándorlókat is, akik közül egyébként szintén be akarják sorozni a fiatalokat a svéd fegyveres erők szolgálatába.

Forrás: Reuters