Szíria lehet az új Afganisztán

Az Egyesült Államok újabban oroszokat bombáz, Irán és Izrael között folyamatosak az összetűzések, Törökország pedig hadjáratot folytat a kurdok ellen. Nagyon úgy néz ki, hogy ez a háború még sokáig eltart.

Most már hivatalos: a szíriai háború egy „mindenki mindenki ellen” konfliktussá nőtte ki magát. A legfrissebb bizonyíték erre az a jelentés, miszerint egy múlt heti amerikai légicsapásban legkevesebb 200 orosz zsoldos vesztette életét.

Alig néhány nappal azelőtt pedig, hogy a fenti hír napvilágra került volna, az izraeli hadsereg lelőtt egy iráni drónt, amely behatolt az ország területére, majd iráni célpontokat támadott Szíriában. A szíriai légvédelem ugyanakkor lelőtt egy izraeli F-16-os harci repülőgépet, amely izraeli területen zuhant le. (Tovább a teljes cikkre…)

A török haderő eközben Olajág fedőnéven január 20. óta hadműveletet folytat az észak-szíriai Afrín kerületet ellenőrző, az Egyesült Államok által támogatott Népvédelmi Egységek (YPG) nevű kurd milícia ellen.

Hatay, 2018. február 9.
A török tüzérség szíriai kurd állásokat lő a határ török oldaláról, Hatayból 2018. február 9-én. A török légierő csapásokat mért a Népvédelmi Egységek (YPG) nevű kurd milícia által uralt szomszédos szíriai Afrín kerületre, amely ellen a török haderő január 20-án nagyszabású hadműveletet indított. (MTI/AP)

A káosz ezen szakaszában nehéz megjósolni, hogy milyen következményei lesznek az egyre eldurvuló harcoknak. Az eddig is világos volt, hogy a szíriai háború megoldása nem lesz könnyű, viszont amint az ország még szélesebb körű, egyre több felet bevonó, nemzetközi konfliktusok helyszínévé válik, a béke teljesen lehetetlenné válik.

Erre a tökéletes példa az afganisztáni háború. A rengeteg külső szereplő bevonása már jóval a szeptember 11-iki terrortámadás és az amerikai invázió előtt feloldhatatlanná tette az afgán konfliktust. Ez a háború bizony közel 40 éve tart, és még mindig nem látni a végét. Ugyanez a sors várhat Szíriára, ahol „mindössze” 7 éve folynak a harcok.

Szíria kezdettől fogva „helyettes háborúk” helyszíne volt:

• Irán célja és érdekei a szíriai polgárháborúban
• Izrael szerepe és érdekérvényesítése a szíriai polgárháborúban
• Törökország önmagában kevés a szíriai erőviszonyok befolyásolásához

Azonban komoly probléma, hogy egy kívülállók által ösztönzött és támogatott polgárháború odáig fajult, hogy török, iráni és izraeli vadászgépek repkednek a szíriai légtérben. Továbbá egy lépésre vagyunk a globális szereplők – az Egyesült Államok és Oroszország – közvetlen katonai bevonásától mind a levegőben, mind a földön.

Látszólag minden lépésnek, amely idáig vezetett, volt értelme. Az Egyesült Államok le akart számolni az Iszlám Állam (IÁ) terrorszervezettel, amelyhez légi segítséget nyújtott volna bárkinek, aki hajlandó a szárazföldön támadást indítani a dzsihadisták ellen. Úgy alakult, hogy ezek a valakik a szíriai kurdok lettek – ezzel azonban az USA több ízben magára haragította Törökországot.

Oroszország kevésbé törődött az IÁ elleni küzdelemmel; inkább megragadta az alkalmat, hogy a szíriai kormányerőket segítve jelentős közép-keleti szereplővé válhasson, amire a Szovjetunió bukása óta nem volt példa. Bassár el-Aszad szíriai államfő rezsimjének támogatása főként az orosz légierő bevonásával történt, valamint néhány szárazföldi csapat segítségével.

A legfontosabb tényező mindezen szereplő szempontjából az, hogy érdekeik többé-kevésbé függetlenek egymástól. Szinte senki sem próbálja befolyásolni a polgárháború elsődleges kimenetelét többé. A szíriai szunniták lényegében veszettek. Az Iszlám Állam már nem rendelkezik értelmes területtel. Aszad már azáltal győzött, hogy mindeddig túlélte a háborút és fokozatosan visszaszerzett területeket. A többiek, beleértve a kurdok státuszát, másodlagosak voltak. Legalábbis egészen mostanáig.

Mégis, ezek a határokon átnyúló nemzetközi érdekek nem fognak egyhamar eltűnni:

• Putyinnak bizonyítania kell, hogy valami konkrét dolgot ért el. Ez azt jelenti, hogy Oroszország marad, hogy megbizonyosodjon arról: az Aszad-rezsim nem dől össze, ha az oroszok visszavonulnak.
• A szíriai kurdok nem mennek sehova, mert nincs hova menniük. Ez biztosítja Törökország bevonását mindaddig, amíg le nem győzik a kurdokat.
• Iránnak hosszú távú érdekei vannak Szíriában. Izrael hosszú távú érdeke pedig, hogy ellenálljon Iránnak mindaddig, amíg az továbbra is tagadja a létezéshez való jogát.
• Ami az Egyesült Államokat illeti, valószínű, hogy előbb abbahagyja a harcot, mint bárki más. Ez azonban nem lesz könnyű, mert a mészárlások bizony egyre sűrűsödni fognak, amint az USA megpróbál kihátrálni a kurdok mögül.

Elméletileg a végső státuszról folyó tárgyalások is követhetnék ezt a kaotikus időszakot, és a regionális szereplők megállapodhatnának abban, hogy visszavonulnak és találnak valamilyen új status quo-t, amit aztán el is fogadnak. De ahogy az afganisztáni példa is mutatja, mindig fennáll annak a veszélye, hogy a külső szereplők újra felfegyverzik a helyi erőket és újrakezdik a harcot.

Forrás: Bloomberg / Kitekintő