Európa nem áll készen a következő migrációs hullámra

Bár a bevándorlók 2015-ös és 2016-os áradása mára lecsillapodott, Európa anélkül zárja az évet, hogy felkészült volna egy esetleges következő migrációs hullámra.

Ebben az évben a német menekültügyi kérelmek mennyisége 2014 óta nem látott szintre csökkent. Még Görögország és Olaszország is, amelyek a menekültválság legnagyobb terhét hordozzák, egy kicsit több lélegzethez jutottak.

Ez részben azzal magyarázható, hogy a szíriai háború lecsillapodott, részben pedig azzal a törekvéssel, hogy leállítsák a legtöbb menedékkérő által 2015-ben és 2016-ban használt útvonalakat. Újabban például az Olaszország által irányított uniós erőfeszítések nyomán sikerült csökkenteni a Földközi-tengeren át (főként Líbiából) érkezők számát.

Az ENSZ szerint a szeptemberben érkezők 83 százaléka jött Szíriából, Irakból és Afganisztánból, vagyis abból a három országból, ahonnan az, aki nagyon akart, már el tudott volna menekülni. Ez talán azt jelzi, hogy a dolgok könnyen csúnya fordulatot vehetnek, ha új háború tör ki a Közel-Keleten. A szíriai menekültekkel már amúgy is túlzsúfolt Libanon egyike ezeknek a nem túl fényes lehetőségeknek, mivel úgy tűnik, a Szaúd-Arábia és Irán közötti konfliktus egyre nagyobb méreteket ölt. Ha például onnan elkezdenek áramlani az emberek, egy új menekültügyi patthelyzet alakulhat ki, ami könnyedén felboríthatja azokat a gyenge akadályokat, amelyeket Európának sikerült létrehoznia. Sem Törökország, amelynek Európával való kapcsolata jelenleg eléggé elhidegült fázisban van, sem Líbia nem képes megállítani egy újabb menekülthullámot.

Európa egyszerűen nem áll készen. A menekült-áttelepítési program, amelyet még 2015-ben terveztek, alig működik: több mint két év alatt csak 32 ezer embert költöztettek át Görögországból és Olaszországból.

Múlt héten, az Európai Parlament szerdai plenáris ülésén Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke hangot is adott ennek a gondolatnak: „hatástalannak” és „rendkívül megosztónak” nevezte a kötelező menekültügyi kvótákat egy frissen közzétett dokumentumban.

„Egyedül a tagállamok képesek hatékonyan kezelni a migrációs válságot”, míg az EU szerepe az, hogy ebben „minden lehetséges módon teljes körű támogatást nyújtson a tagországoknak” – olvasható a tervezetben. A tanács elnöke emellett úgy véli, hogy „stabil és hosszú távú finanszírozási mechanizmust” kell létrehozni a mostani ad hoc megközelítés helyett. Szerinte ennek kell lennie a következő hétéves uniós költségvetési ciklus egyik fő prioritásának.

Tusk kijelentéseit ugyan számos uniós politikus bírálta, mondván közös megoldásra van szükség, máskülönben nem lesz semmilyen megoldás – Dimitrisz Avramopulosz uniós migrációügyi biztos például „elfogadhatatlannak és Európa-ellenesnek” minősítette, amely „tagadja, figyelmen kívül hagyja” az utóbbi évek közös munkáját -, de ez nem változtatja meg azt a tényt, hogy kétségbeesett szükség van a jelenlegi rendszer újragondolására.

A dublini szabályozás ugyanis kimondja, hogy automatikusan az a tagállam felelős a menedékkérelem elbírálásáért, ahol a menedékkérő az Európai Unió területére lép. Nyilvánvaló, hogy ez tisztességtelen Görögországgal és Olaszországgal szemben, azonban a reformjavaslatok sem sokkal jobbak. Az Európai Parlament elképzelése egy lehetséges megoldás kapcsán tehát lényegében ugyanúgy néz ki, mint az eddigi.

Csütörtökön, az uniós állam-, illetve kormányfők csúcstalálkozóját megelőzően tartott V4-es találkozó keretében a tanácskozó vezetők a magyar V4-elnökség koordinálásával a líbiai határvédelem anyagi támogatásáról döntöttek Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke és Paolo Gentiloni olasz miniszterelnök részvétele mellett. A visegrádi országok arról határoztak, hogy az európai uniós és más, kétoldalú támogatási programokhoz nyújtott hozzájárulásaikon kívül 35 millió euró (11 milliárd forint) felajánlásával támogatnak egy, az olasz kormány által vezetett és az Európai Bizottság együttműködésével létrejövő, a líbiai határok védelmét célzó kezdeményezést.

Ez alapvetően haladás a visegrádi államok eddigi hozzáállásához képest, de fel kell hívni azonban a figyelmet arra, hogy az említett országok továbbra sem vesznek részt a menedékkérők EU-n belüli elosztására szolgáló mechanizmusban.

Eseménydúsan telt az EU-csúcs első napja

Addig pedig semmiféle megoldás nem születhet, amíg Németország stabil kormányt nem alakít. Paradox módon ez éppen a migrációs probléma miatt nem valósult meg eddig. Angela Merkel német kancellár sok támogatót vesztett amiatt, hogy megnyitotta az országot menedékkérők előtt. Ezeknek a szavazóknak jó része pedig a szélsőjobboldali, bevándorlásellenes Alternatíva Németországnak (AfD) párthoz pártolt át.

Az első koalíciós tárgyalások is részben a menekültek miatt fulladtak kudarcba. A szociáldemokraták pedig, akikkel jelenleg próbálkozik Merkel, a legrosszabb választási eredményt érték el – részben azért, mert alapvetően bevándorlóbarátok maradtak. Ha végre megalakul az új német kormány, egyik célja annak bizonyítása kell legyen, hogy a bevándorlás előnyös Németország számára. Ez azonban még nehezebb feladat lesz, mint a több ezer menedékkérelem feldolgozása.

Az EU tagországainak három működési rendszerről kellene sürgősen gondoskodniuk: az elsőnek meg kellene akadályoznia, hogy az emberek elinduljanak Európába, a másodiknak egyszerűsítenie kellene a menedékkérelmek feldolgozását és rendezését, egy harmadiknak pedig intenzív, hatékony integrációs programokat kellene biztosítania.

Több mint két évvel az akut migrációs válság kezdete után azonban a felsorolt három cél közül egyik sem valósult meg. Az európai vezetők tehát nem csinálnak mást, csak remélik, hogy a Közel-Kelet nem robban fel újra a közeljövőben.

Forrás: Bloomberg / MTI / Kitekintő

Friss hírek

A világszerte népszerű lager Olaszországból (x)

Olaszország hazai gyártású sörei közül az egyik legismertebb a Peroni, amely szerte a világon kedvelt márka. A Forma-1 futamok iránt rajongók is ismerhetik, ugyanis az Aston Martin egyik fő támogatója. A cikkben annak járunk utána, hogy mit érdemes tudni erről a sörről.

Read More »