A katari gazdaságra nem volt szélsőséges hatással az embargó – elemzés

A kuvaiti közvetítés és az amerikai fellépés ellenére máig sem sikerült megoldani a 2017. június 5-én kirobbant katari válságot. Katar és a vele szemben létrejött (Bahrein, az Egyesült Arab Emírségek, Egyiptom és Szaúd-Arábia vezette) koalíció kompromisszumképtelennek tűnik.

Bevezetés

Fél éve, 2017. június 5-én robbant ki a katari diplomáciai válság, amelynek során Szaúd-Arábia, Egyiptom, az Egyesült Arab Emírségek és Bahrein kezdeményezésére több ország is megszakította a diplomáciai kapcsolatait Katarral, a vele szomszédos országok pedig lezárták előtte a tengeri, légi és szárazföldi határaikat. A Kuvait által vezetett közvetítési kísérlet és a szeptemberi, „pillanatokig” tartó katari–szaúdi közeledés ellenére a válság a mai napig megoldatlan – e tény viszont megkérdőjelezi az Öböl Menti Együttműködési Tanács (GCC) létjogosultságát, a Perzsa-öböl térségének stabilitását.

Megfigyelők szerint a katari válságot eszkaláló szaúdi–emírségi koalíció elsődleges célja az volt, hogy aláássa a Tháni-család vezette rezsim uralmát – politikai és gazdasági értelemben egyaránt. Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy a fellépés egyik célt sem érte el, és ebből a szempontból csak korlátozott eredményeket tud felmutatni.

A katari helyzet a közel-keleti eseményekhez képest is mélyen átpolitizálódott a nemzetközi közbeszédben. Ennek oka, hogy a részt vevő felek felismerték: a közvélemény befolyásolása kulcskérdés a válság „megnyerése” szempontjából. Ez a politikai törekvés kihatott a sajtóra és a kutatói szférára is, így a pártatlannak nevezhető források száma korlátozott.

A katari válság belpolitikai következményei

A katari az egyik legstabilabb belpolitikai rendszer nemcsak a Perzsa-öbölben, de a Közel-Keleten is. Ez az ottani uralkodócsalád, a Thánik hatalmas méretének, társadalmi beágyazottságának és külső támogatottságának köszönhető. Az 1970-ben függetlenné vált ország története – amely során összesen négy uralkodó váltotta egymást – két fontos tanulsággal szolgált a szaúdi–emírségi vezetésű koalíció számára. Egyrészt a modern Katarban lezajlott három uralkodóváltásból kettő családon belüli puccsal történt – a lakosság teljes kihagyásával és részükről az események passzív elfogadásával. Ez azt jelenti, hogy a mindenkori katari emír számára nem a különböző társadalmi elitek, hanem (a szaúdi belpolitikai rendszerhez hasonlóan) a rezsimen és az uralkodócsaládon belüli erőcsoportok jelentik a fenyegetést.

Ebből következik, hogy a szaúdi vezetésű koalíció elsősorban nem a lakosságon belül keresett magának partnereket, annak zöme ugyanis kiállt a Tháni-család és személyesen Tamím emír mögött. A katariak a közösségi médián és például a személyautójukon elhelyezett képekkel is jelzik az uralkodó iránti hűségüket. Természetesen elképzelhető lett volna egy, a rezsimmel szemben alulról szerveződő felkelés, de a rendszerellenes mozgalmaknak nincs hagyományuk az országban, és nem is alakult ki kritikus mértékű ellenállás. Az elmúlt két évtizedben a rezsim a világ egyik legmagasabb életszínvonalát volt képes biztosítani az állampolgárai számára, így érthető, hogy azok a jelenlegi vezetést támogatják.

Másrészt, az előbbihez kapcsolódóan, a katari uralkodó dinasztián belül is léteznek szaúdi szimpátiával vagy gazdasági érdekekkel rendelkező körök, amelyek 1995-ig – az első két uralkodó regnálása alatt – hatalmon is voltak. Ahmad és Khalifa emír a külpolitikában konzervatív, a szaúdi kül- és biztonságpolitikai érdekeket követő magatartást folytatott. A család Hamadhoz és Tamímhoz kötődő ága viszont éppen ellenkező véleményen volt. Amikor hatalomra kerültek, az ország más útra lépett: az ő nevükhöz fűződik a Muszlim Testvériség támogatása, a SzaúdArábiától független külpolitika, az al-Dzsazíra létrehozása – vagyis szinte minden, amiért a koalíció a katari rezsimet bírálja.

Éppen ezért a szaúdiak és az emírségiek igyekeztek megfelelő hátszelet biztosítani a Tháni-család korábban Ahmad vagy Khalifa bizalmát élvező, de mára kegyvesztett tagjai és a hozzájuk kapcsolódó üzletemberek és vezetők számára. A koalíciót vezető országok meggyőződése, hogy az ország első számú vezetője továbbra is a – hivatalosan – 2013-ban lemondott Hamad, s a fia csak névleg uralkodik. Éppen ezért velük szemben kezdték el felépíteni a belső ellenállást. Ennek köszönhetően egyre látványosabbá vált a „katari ellenzék”, amelynek valódi erejét és támogatottságát nehéz felmérni (mindenesetre nem tűnik kritikus méretűnek).

A Katar-ellenes koalíció által támogatott ellenzék vezéralakjai között a következő politikusok neve merült fel:

  • Abdullah bin Ali Al Tháni, a független ország első uralkodójának, Ahmad bin Ali Al Tháninak a testvére. A szaúdi családi és üzleti kapcsolatokkal rendelkező, nagyrészt Londonban élő Abdullah augusztusban igyekezett „közvetítőként” fellépni a katari nép és a szaúdi kormány között
  • Szultán bin Szuhejm Al Tháni, a második uralkodó, Khalifa bin Hamad Al Tháni unokatestvére (apja, Szuhejm bin Hamad Al Tháni 1972 és 1985 között a külügyminiszteri posztot töltötte be). A Párizsban élő herceg a válság során nyíltan bírálta a katari kormányt, ezért októberben a rezsim befagyasztotta az országban lévő számláit, a biztonsági erők pedig átvizsgálták a katari lakhelyét.
  • Favaz al-Attija, egy brit állampolgársággal rendelkező üzletember, aki már korábban is súlyos vádakkal illette a korábbi miniszterelnök-külügyminisztert, Hamad bin Dzsászim Al Thánit (ismertebb nevén HbJ-t).
  • Khalíd al-Hail, a szintén Londonban élő, szaúdi–emírségi kapcsolatokkal is rendelkező üzletember, aki azt állítja magáról, hogy a rezsimváltást követelő Katari Nemzeti Demokratikus Párt vezetője.

A Tamím-ellenes erők egy másik központját az al-Murra törzs jelenti. A csoport – amelynek tagjai a GCC különböző tagállamaiban is megtalálhatóak – történelmileg Khalifa bin Tháni emírhez kötődött, mégpedig olyan mértékben, hogy az 1995-ös puccs után (amikor Hamad eltávolította az apját a trónról) szaúdi támogatással próbálták megbuktatni az új uralkodót – sikertelenül. Ezt követően Hamad a törzs több mint száz tagját tartóztatta le. Miután a 2017-es válság során az al-Murra a szaúdi uralkodót biztosította a támogatásáról, a katari kormány a törzs ötvenöt tagját megfosztotta a katari állampolgárságtól. Ráadásul az állami média nyilvánosságra hozta, hogy a nyár végén az al-Murra vezetői Dzsiddában találkoztak Mohamed bin Szalmánnal, a szaúdi trónörökössel; a találkozó tényét a törzsi vezetők sem tagadták.

Az embargó gazdasági hatásai

A válság politikai dimenziójához hasonlóan, az embargó gazdasági hatásait is nehéz objektíve számba venni, mert a téma átpolitizáltsága miatt kevés nem részrehajló elemzés született annak kapcsán. Éppen ezért leginkább két forrásra támaszkodhatunk: a kiadott statisztikai adatokra és a független(ebb) intézetek jelentéseire. Ezek alapján azt láthatjuk, hogy a katari gazdaságot érzékenyen érintette ugyan az embargó, de nem voltak szélsőséges hatásai. A Moody’s szeptemberben nyilvánosságra hozott jelentése szerint a legnagyobb nyomás a (kül)kereskedelmi, a turisztikai és a pénzügyi szférára helyeződött, így azokat érdemes külön-külön megvizsgálni.

A Katar és a koalíció vele szomszédos tagjai (Bahrein, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek) közötti légi, tengeri és szárazföldi határok lezárása elsősorban a kereskedelmi kapcsolatok megszakadásán keresztül éreztette a hatását. A Nemzetközi Valutaalap (International Monetary Fund, IMF) októberi jelentése szerint az embargóban részt vevő országok az összes katari import kb. 20 százalékáért feleltek közvetlenül, de a maradék 80 százalék egy jelentős része is az Emírségeken vagy Szaúd-Arábián (illetve kis részben Bahreinen) keresztül érkezett az országba. Mindezek következtében a katari import egy hónap alatt 40 százalékkal csökkent, ami az ellátási válság veszélyét hordozta magában.

Katar három módon válaszolt a külkereskedelmet érintő kihívásokra. Egyrészt a környező államokhoz – elsősorban Ománhoz, Iránhoz és Törökországhoz – fordult segítségért. Ez a három ország nemcsak kimaradt a szaúdi vezetésű embargóból és elszigetelési kísérletből, de aktívan támogatja is Katar talpra állási törekvéseit.

Törökország és Irán szinte azonnal Katar segítségére sietett: ennek első jeleként az ellátási válság elkerülése érdekében már a válság első napjaiban élelmiszert küldtek. Ezt követően a bilaterális kereskedelem volumenének növelésével a két regionális nagyhatalom hozzájárult a katari külkereskedelem helyreállításához. Ráadásul Iránnak speciális helyzete is van, hiszen a Katarral közös tengeri határszakasza révén közvetlenül szomszédos az embargó alá vett országgal. Többek között ennek köszönhető, hogy november 26-án Katar, Törökország és Irán között létrejött egy, az egymás közötti, illetve a tranzitkereskedelmet szabályozó kereskedelmi és szállítási megállapodás is.

Másrészt Katar a saját termelési és kereskedelmi infrastruktúrája masszív fejlesztésébe kezdett. A tervek szerint az ország a következő években 30 százalékkal fogja növelni a gazdaság gerincének számító folyékony földgáz (LNG) termelési kapacitásait. Júliusban bejelentették a Stratégiai élelmiszerbiztonsági létesítmények projektjét, amelynek keretében a hamadi kikötő szomszédságában egy kb. 560 ezer négyzetméteres komplexumot hoznak létre. Az ország igyekszik importhelyettesítő intézkedéseket is foganatosítani, például a tejiparban: hagyományosan importálta a tejet, a válság hatására azonban kb. négyezer fejőstehenet vásároltak.

Harmadrészt, Katar az embargó miatt július 31-én a Világkereskedelmi Szervezethez (World Trade Organization, WTO) nyújtott be jogi panaszt, a mellett érvelve, hogy a kereskedelmi korlátozások sértik a WTO szabályait. A szervezet vitarendező mechanizmusai alapján az ügy kivizsgálására novemberben létrejött egy panel, ugyanakkor több tagállam (köztük az Amerikai Egyesült Államok és Kína) is jelezte, hogy a vitát nem a WTO-n keresztül kellene rendezni.

A fejlesztések az országon kívül is zajlanak: egy novemberi bejelentés szerint Katar fogja építeni (az Öböl menti válsággal nehéz helyzetbe hozott) Szudán területén a Vörös-tengerre néző Port Sudan kikötőt, amely a tervek szerint a legnagyobb kapacitású komplexum lesz a mikrorégióban. Mindezen lépések eredményeként a hivatalos statisztikák szerint októberre ismét növekedő ütemet vett fel a katari import. Ez az előző hónaphoz képest 52,9 százalékos növekedést jelentett, azonban ennél is többet mond, hogy az előző év azonos időszakához, tehát az embargó előttihez képest is sikerült 11,2 százalékkal bővíteni a behozatalt. Ezzel párhuzamosan az export volumene éves szinten 11,9 százalékkal nőtt, a földgáz- és kőolajtermelés üteme pedig 8,3 százalékkal. Az élelmiszeripari termelés közel a negyedével, 23,5 százalékkal ugrott meg ugyanezen időszak alatt.

A pénzügyi szféra egyrészt a GCC-n belüli pénzpiaci kapcsolatok, másrészt a válság hatására megváltozott befektetői bizalom miatt került nyomás alá. Az első két hónapban a bankszektorból kb. 30 milliárd dollárnyi tőke vándorolt külföldre (a katari éves GDP nem egész negyede). A helyzetet a kormányzat egy 38,5 milliárd dolláros ösztönző csomaggal igyekezett kezelni. Ezt könnyűszerrel meg tudta tenni a hatalmas állami tartalékoknak köszönhetően. A hivatalos adatok szerint a tőkének a bankokból történő kimenekítése októberre lassult le érdemben: az egyiptomi, bahreini, szaúdi és emírségi partnerek akkorra tudták kivonni az összes pénzüket az országból.

Az események hatására több hitelminősítő cég (a Fitch, a Moody’s és a Standard & Poor’s) leminősítette a katari értékpapírokat. Emírségi diplomaták kiszivárgott e-mailjei szerint az embargót alkalmazó koalíció éppen ebben reménykedett, és végső soron a katari riál destabilizálásával akarta inflálni a katari állami megtakarítások értékét.

A válságnak leginkább kitett harmadik területből, vagyis a turizmusból származó bevételek nem feltétlenül a feszültségek miatt estek jelentősen vissza, hanem inkább a légi útvonalakból való kizárás miatt. A globális vezető szerepre törekvő Qatar Airways nem használhatja az emírségi, a bahreini és a szaúdi légteret, ami hosszabbá és költségesebbé teszi – elsősorban – a dél-európai és afrikai útvonalakat. Ráadásul az embargóban részt vevő államok légitársaságainak (többek között a Saudia, az Emirates, az Etihad, a FlyDubai, az Air Arabia és a Gulf Air) a gépei nem látogatják a dohai repteret. Egy becslés szerint mindez az előző évhez képest kb. napi 27 ezerrel kevesebb utast jelent a Hamad nemzetközi reptér számára.

Emellett a nagyobb katari hotelek tulajdonosai körében a Reuters által végzett felmérés szerint azok sokkal alacsonyabb (95 helyett mindössze 57 százalékos) kihasználtsággal működtek a ramadán hónap végén, mint az előző évben.

A Bloomberg által megkérdezett elemzők a korábbi 3,1 helyett 2,5 százalékra (1995 óta a legalacsonyabb mértékűre) becsülik a katari gazdaság idei növekedési rátáját, ugyanakkor a 2018-as bővülés mértékét változatlanul 3,2 százalékra teszik.

A katari kormány retorikája szerint a válságot igyekeznek az ország előnyére fordítani, és megtenni azokat a szükséges fejlesztéspolitikai lépéseket, amelyek következtében akár versenyképesebbé is válhatnak. A rövid távú hatások mellett azonban legalább két maradandó gazdasági következménnyel – vagy inkább veszéllyel – kell számolnia a Tháni-rezsimnek.

Az első a Perzsa-öböl menti koordinált adóreformból való esetleges kimaradás. A GCC tagállamai még a válság előtt úgy döntöttek, hogy 2018-ban egyszerre vezetik be az általános forgalmi adónak (áfának) megfelelő hozzáadottérték-adót, hogy azzal küszöböljék ki a köztük lévő adóverseny negatív hatásait.

A másik hatás a 2022-es labdarúgó-világbajnokság rendezésének az esetleges elvesztése lehet. A katari kormány számára elsődleges fontosságú projekt egy októberben kiszivárgott jelentés szerint komoly kockázattal néz szembe. A FIFA ugyanis bármikor visszavonhatja a rendezés jogát, ami nemcsak gazdasági előnyöktől, de a hatalmas presztízstől is megfosztaná Katart – hiszen az az arab országok közül elsőként rendezhetné meg a világbajnokságot.

Az embargó jelentősen megnehezíti a szükséges infrastrukturális fejlesztéseket, a koalíció résztvevőinek a diplomáciai tevékenysége pedig alááshatja a nemzetközi támogatást.

Forrás: KKI/Szalai Máté

Friss hírek

A világszerte népszerű lager Olaszországból (x)

Olaszország hazai gyártású sörei közül az egyik legismertebb a Peroni, amely szerte a világon kedvelt márka. A Forma-1 futamok iránt rajongók is ismerhetik, ugyanis az Aston Martin egyik fő támogatója. A cikkben annak járunk utána, hogy mit érdemes tudni erről a sörről.

Read More »