Az amerikaiak vád alá helyeznék a WikiLeaks alapítóját

Az amerikai Igazságügyi Minisztérium Jeff Sessions miniszter vezetésével a hírek szerint újraértékeli Julian Assange Wikileaks alapító megvádolását a 2010-es szivárogtatások miatt.

A minisztérium korábban úgy döntött, hogy nem helyezi vád alá Assange-t mert nem lehet megkülönböztetni a WikiLeakst a New York Times vagy a Washington Post újságoktól. Valójában mi a különbség a jogtalanul szivárogtatott információ és a nyilvánosság számára közzétett publikációk között? Ha egyik jogtalan, akkor a másik miért nem az?

A választ nem lehet levezetni az USA alkotmányának első kiegészítésére hivatkozva, a válasz jogi részét csak az alkotmány Legfelsőbb Bíróság általi értelmezése adhatja meg. A leghíresebb releváns döntés az 1971-es New York Times kontra USA, Pentagon Papers nevű ügy. Daniel Ellsberg elemzőként dolgozott a Rand Corp.-nál, hozzáférése volt titkos dokumentumokhoz, köztük egy Védelmi Minisztérium belső megbízásából készült feljegyzéshez is, az Egyesült Államok szerepéről a vietnámi háborúban. Ellsberg lefénymásolta az aktákat és odaadta a New York Timesnak. Miután az újság közzétette az első cikket az üggyel kapcsolatban, Richard Nixon adminisztrációja bírósági végzést kért a további cikkek publikálásának megtiltására. Az ügy eljutott a Legfelsőbb Bíróságig.

Az újságnak kedvező ítélet során a bírók rendkívül keveset foglalkoztak azzal a ténnyel, hogy az aktákat jogellenesen szerezték meg. Ehelyett a kormány jogszerűségére fókuszáltak, a közzététel előtti korlátozásra vagy cenzúrára, amelyet az ügyvédek „előzetes korlátozásnak” neveznek.

Bár a Pentagon Papers ügy remek és hatásos példája lehet annak, hogyan ítéli meg a bíróság a titkosított dokumentumok jogszerűtlen megszerzését és a sajtónak átadását, illetve közzétételének jogellenességét, ez nem lehet precedens Assagne vagy a WikiLeaks elítélésében. A tényleges kérdés az ügyben az lenne, hogy bűncselekménynek számít-e olyan információ közzététele, amelyről tudható, hogy jogellenesen jutottak hozzá.

A kérdésnek egy változatát az 1991-es Bartnicki kontra Vopper ügyben tette fel a Legfelsőbb Bíróság. Az ügyben nem állt fenn nemzetbiztonsággal vagy titkosított információval kapcsolatos aggodalom. Az ügy igazából arról szólt, hogy valaki kihallgatott egy mobilhívást szakszervezeti vezetők között, egy tanári szakszervezeti tárgyalás során Pennsylvaniában. A tárgyalások végeztével egy helyi rádiós talk show közzétette az elhangzott beszélgetést.

A szövetségi törvény tiltja a jogellenes lehallgatások közzétételét. Így a Legfelsőbb Bíróságnak el kellett döntenie, hogy az Egyesült Államok alkotmányának az első kiegészítése megvédi-e az információ közzétevőjét – aki a szóban forgó információt jogszerűen szerezte meg ugyan, de egy olyan forrástól, aki viszont  jogellenesen jutott hozzá.

John Paul Stevens legfelsőbb bíró a többség véleményét fogalmazta meg. Úgy döntött, hogy ebben az esetben a személyiségi jogokat mérlegeli a közzététel jelentőségével szemben. A bírósági döntés értelmében a rádió nem követett el szabálytalanságot, mivel nem törvénytelenül szerezte meg az információt. Az ügy azt a szabályt erősíti, hogy a médiában részt vevő vádlottak nem felelősek, még akkor sem, ha harmadik fél megsértette a törvényt.

A felszínen ez úgy néz ki, mint egy kontrolling precedens Assange és a WikiLeaks számára. Feltéve, hogy nem vettek részt aktívan a tényleges adatlopásban, a kormány biztonsági aggályai felülírhatják a közvélemény érdeklődését, mivel bizonyos titkosított információ annyira fontos és veszélyes. De ez per pillanat nem egyértelmű, mivel a Bartnicki kontra Vopper ügyben nem titkosított információkról vagy nemzetbiztonsági kérdésekről volt szó.

John Paul Steven legfelsőbb bíróval egyetértésben Stephen Breyer és Sandra Day bírók azt írták, hogy a többségi véleményt a sajátos körülmények fényében kell értelmezni és nem azt jelenti, hogy a médiának alkotmányos mentessége van. Breyer ragaszkodott ahhoz, hogy ezzel a döntéssel a bíróság nem hozott létre egy „közérdekű közlemény” kivételt, amely nem veszi figyelembe a magánélet védelmére kitalált szabályokat.

Az előző példákból kiderül, hogy Assange és a WikiLeaks vád alá helyezése nem zárható ki egyértelműen. Az úgynevezett New York Times problémája – hogy a WikiLeaks büntetőeljárás alá vonása lehetővé tenné az újság elleni nyomozást – inkább politikai kérdés, mint alkotmányos probléma.

Talán itt az ideje egy egyértelmű szabály megalkotásának, amely mentesítené a felelősségre vonástól az információk közzétevőit. Ám nagy a valószínűség, hogy ez a szabály nem Donald Trump adminisztrációjától fog érkezni.

Forrás: Bloomberg