Kik és miért szavaznak a Republikánus Pártra?

A republikánus párt szavazóbázisának alapját hagyományosan a vallásos, hívő tömegek, elsősorban a fehérbőrű lakossághoz tartozók alkotják. Ide tartoznak a „mély Dél” volt rabszolgatartó államai, az exurbia, az óriásvárosok vonzáskörzetében kialakult kertvárosok-, és az iparosított területekkel nem rendelkező vidék lakossága. Egy olyan időszakban, mikor a közgondolkodás egyre liberálisabb irányba mozdul el, a fehér népesség aránya pedig csökken, ez a felosztás jelentős kihívásokat tartogat a konzervatív párt számára.

A 2016-os elnökválasztás kapcsán a republikánus párt szavazóit négy csoportba sorolja Hugh Hewitt, a POLITICO által megkérdezett szakértő. Az első csoport az „Igaz Hívők” gyülekezete. Ide tartoznak a republikánus párt és jelöltjük mellett a végsőkig kiállni kész szavazók. Esetükben nem kell azzal számolni, hogy átpártolnának másik indulóhoz, kitartanak favoritjuk mellett, míg az győzedelmeskedik, vagy kiesik a versenyből. Az indulók közül Ben Carson, Ted Cruz texasi szenátor, Mike Huckabee volt arkansasi kormányzó, Rick Santorum republikánus politikus és Donald Trump az, aki mögött nagy számban állnak ehhez a csoporthoz sorolható támogatók. Amennyiben jelöltjük elbukik, a választók leginkább ezen kategórián belül fognak új elnökjelöltet választani. A republikánus párt végső jelöltje számíthat a csoport támogatására, addig azonban mindenki a neki legszimpatikusabb mögé sorakozik fel.

A második csoporthoz azok tartoznak, akik az épp legkonzervatívabb, legesélyesebb jelöltet támogatják. A hangsúly számukra az „esélyesen” van, szemben az első osztállyal, akik a kedvencüket pártolják. Ebből kifolyólag ez a csoport kifejezetten ingatag, hiszen tagjai a győztes mögé kívánnak felsorakozni, bárhol találják is meg. Ezen kategória lényegi elemei a kormány hatásköreinek minimalizálása, a védelmi-katonai potenciál maximalizálása, az abortusz elutasítása és a vallásszabadság támogatása. Korábban Scott Walker wisconsini kormányzó is részesült a támogatásukban, azonban az utóbbi időben – mikor csillaguk felfelé tart – inkább Carly Fiorina üzletasszony és Marco Rubio floridai szenátor felé fordulnak. Amennyiben a következő hetekben ezek a nevek is lekerülnek az újságok címlapjáról, valószínűsíthető, hogy a második kategória tagjaiból Chris Christie, John Kasich ohiói kormányzó és Jeb Bush támogatói csoportja fog bővülni.

A harmadik osztályt az elemző „jobb-közép kormányzó konzervatívoknak” nevezi. Ezzel a csoport tagjaira utal, akik vagy demokrata többségű államokban élnek, és állami illetve helyi szinten a párt, vagy a kormányzat kötelékében dolgoznak. Realistábbnak tartják magukat a többségnél, hisz belelátnak a kormányzat működésébe, tudni vélik mire, és mire nem képes a kormány. A kommunikáció a szavazók és a jelölt között jellemzően kevésbé problémás, mint más csoportokban. Támogatókkal innen leginkább Bush, Kasich és Christie rendelkezik, egyikük kiesésekor a másik két jelölt bázisa fogja felszívni a jelölt nélkül maradókat.

A negyedik és egyben utolsó csoportot nem egyszerű megszólítani, ők jelöltjüket az adott politikai programja, vagy egy külön indok miatt támogatják. Ezért nevezi őket „Egyedieknek” a szakértő. Amennyiben nem találnak nekik tetsző programot egyik induló platformján sem, egyszerűen nem mennek el szavazni. Két jelölt tud jelentősen erre a rétegre építkezni. A republikánus párt libertariánus szárnyát erősítők Rand Paul mögé, a párt védelmi kiadásokat növelni kívánó tagjai pedig Lindsey Graham mögé sorakoznak fel. Az ide sorolható tömegek azt a bizonyos ügyet tartják szem előtt, mely miatt a jelöltet választották. Amennyiben ezt egy másik induló is képviselni tudja, könnyen átpártolnak.

2016 novembere és a választások beköszöntével egy biztos: nem sokan fognak otthon maradni a fent említettek közül, és abban kiegyeznek majd, hogy a republikánus párt színeiben induló jelölt jobban megfelel az elvárásaiknak, mint a demokraták jelöltje. Szó sem lehet például érzékeny, nemzeti biztonságot érintő információkat kiszivárogtató email fiaskóról.