Újabb jelentés a semmiről

Újabb statisztikai adathalmazt fogadott el a kormány a nemzeti kisebbségek helyzetéről szóló jelentés címen. A kisebbségi kormánybiztos objektív képről beszél, a magyar kisebbség képviselői szerint azonban ez még a tavalyihoz képest is visszalépést jelent, írja az Új Szó.

A kisebbségek helyzetének szempontjából ugyan a jelentés is fontosnak tartja a „nemzeti kisebbségek jogainak megőrzését, fejlesztését és elősegítését, valamint a nemzeti kisebbségek helyzetének javítását szolgáló rendszerszerű intézkedéseket“, de ilyen intézkedéseket a dokumentum nem tartalmaz. Ezt meg is állapítja: „a sorrendben harmadik jelentés elsősorban az adatok, információk és értékelések frissítésére összpontosít“. A jelentést ugyan elfogadta a kormány kisebbségi bizottsága, de a magyar kisebbség képviselői ellene szavaztak. „Ez a korábbiakhoz képest is visszalépés – magyarázta az elutasítást

Tokár Géza, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának szóvivője, a bizottság tagja. – Hiányzik belőle a progresszió, vagyis a megoldásra váró problémák összefoglalása, és a megoldási javaslat bemutatása, e nélkül csak statisztikai adathalmaz marad a jelentés.“ Példaként a kisebbségi nyelvhasználat problémakörét emelte ki. „Ki kellene tűzni bizonyos célokat, amelyeket a kormánybiztosnak el kellene érnie“ – magyarázta Tokár.

Hasonló okokból utasítja el a jelentést a Híd is. „Nem világos, hogy mely területeken sikerült előrelépést elérni, talán azért, mert ilyen területek nem is léteznek. Az anyag így gyakorlatilag azt állítja, hogy a kisebbségek helyzete problémamentes, nincs min javítani – magyarázta kifogásait Solymos László, a Híd frakcióvezetője. – Ezzel a Híd természetesen nem ért egyet.“

A jelentés például megemlíti, hogy szeptembertől életbe lépnek a nemzetiségi iskolákban is a kötelező osztálylétszámok, azt azonban már nem teszi hozzá, hogy sok kisiskola nem lesz képes teljesíteni a minimális létszámot, ami akár a megszűnésükhöz is vezethet. Ugyanez vonatkozik a kisebbségi kultúra anyagi támogatására is, ezen a területen is csak felsorolják a száraz számokat, arról azonban nem írnak, hogy a kulturális intézmények – akár a profi, akár az amatőr társulatok – milyen problémákkal küzdenek. Szerepel viszont benne, hogy milyen eredményeket értek el az európai parlamenti és a helyhatósági választásokon a kisebbségi pártok, amire sem a kormánynak, sem a kisebbségi biztosnak nincs közvetlen hatása.