Aszad az igazi nyertese az Iszlám Állam elleni harcnak

2011 óta javában dúl a szíriai polgárháború, és még ma sem megjósolható, hogy mikor ér véget, illetve milyen végkimenetellel. Ami biztos, hogy Bassár el-Aszad elnököt a világ jelentős része hatalmon kívül szeretné látni, ugyanakkor a szíriai vezető a csaknem négy éve tartó polgárháborúban talán most a legerősebb, és egyelőre nincs sok esély arra, hogy távozásra bírják.

Kétségtelen, hogy a polgárháború meggyengítette Aszadot, azonban még mindig erősebb, mint az uralma ellen harcoló lázadó csoportok, akik az elmúlt hónapokban jelentősen meggyengültek. A nyugati hatalmak Aszad bukását kívánják, ugyanakkor jelenleg erre vajmi kevés figyelmet fordítanak, mivel a legfőbb cél egyelőre az Iszlám Állam felszámolása. Eközben azonban Szíria szövetségesei nagy erőkkel támogatják Aszadot. 

Míg az Egyesült Államok és arab szövetségesei az Iszlám Állam pozícióit bombázzák északon és keleten, addig délen és az ország középső részein a kormányerők viszonylagos „nyugalommal” tudják offenzíváikat indítani az ellene lázadó „mérsékelt” és iszlamista szervezetek ellen. Az elmúlt hónapokban Aszad erői számos sikert arattak. 

A légitámadásokra épülő stratégia legnagyobb haszonélvezője a szíriai vezetés. Ez az elmúlt hónapok fejleményeinek tudatában tényként kezelhető. Ugyan szíriai gépek is bombázzák az Iszlám Állam pozícióit, de szárazföldön a szélsőséges szervezet nem jelent veszélyt a szír hadseregre, így az teljes összpontosítással tud koncentrálni az ellene lázadó csoportokra, akik emiatt kénytelenek erejük nagy részét Aszad ellen irányítani, miközben a fő feladatuk az Iszlám Állam elleni harc lenne.

Aszad rendelkezésére áll továbbá a libanoni síita szervezet, a Hezbollah, amely kiváltképp a déli hadjáratban segíti a kormányerőket, illetve természetesen Irán, amely komoly támogatásokkal látja el a szíriai vezetést. E hozzájárulások töretlenek a polgárháború kezdete óta. Az iráni nagyvonalú támogatásokat még az olajárakban bekövetkező erős csökkenés, illetve a nukleáris tárgyalások fordulópontja sem befolyásolta; Teherán még mindig alapvető prioritásként kezeli Aszad hatalmon maradását. Aszad egy harmadik hagyományos szövetségese, Oroszország sem hátrál ki a szíriai vezetés mögül, és támogatásáról bíztatja az alavita vezetőt. 

Egy vezető amerikai tisztségviselő a Reutersnek úgy fogalmazott, hogy az Aszadnak juttatott, főleg iráni támogatások tették lehetővé azt, hogy a szíriai vezető elkerülje a konfliktus tárgyalásos megoldását. „Folytatjuk az együttműködést a nemzetközi közöséggel, hogy sikerüljön az iráni támogatásokat csökkenteni”, fogalmazott a neve elhallgatását kérő diplomata.

Egy másik figyelemreméltó fejlemény napjainkban, hogy Aszad újra a „reflektorfénybe” került. Míg az elmúlt években keveset lehetett hallani a szíriai elnök szerepléséről, addig az elmúlt hónapokban több interjút is adott, valamint külföldi tisztviselőkkel folytatott tárgyalásokat. December óta öt interjút adott, hármat ezek közül a nyugati médiának, valamint nemrég a francia parlament négy tagjával is tárgyalt.

Szakértők szerint azonban valószínűtlen, hogy Aszad negatív képe változna Nyugaton, illetve arab ellenségei körében. Aszadot saját népének legyilkolásával, vegyi fegyverek bevetésével vádolják a nyugati hatalmak, valamint egyértelmű felelősének tartják a több mint kétszázezer ember halálát okozó polgárháborúnak, amelynek eredményeként a lakosság csaknem fele kénytelen volt elhagyni otthonát. 

Aszad rendkívül sok területet vesztett a polgárháború kitörése óta, ugyanakkor fontos látni, hogy a kormányzati erők a legnépesebb, legsűrűbben lakott területeket uralják. A maradék területeken a kurdok, az Iszlám Állam és a „mérsékelt” ellenzéki erők uralkodnak, azonban ezek jórésze sivatagos, ritkán lakott, hegyvidékes terület. Aszad számára egyelőre a prioritás a Damaszkusztól Homszon át Hamáig tartó folyosó ellenőrzése. 

Ezzel meg tudja akadályozni, hogy Jordánián keresztül hadi támogatások érkezzenek a lázadóknak, illetve uralni tudja izraeli határszakaszát, amely rendkívül fontos Iránnak és a Hezbollahnak is.

Aszad katonai sikerei szakértők szerint elvezethetnek politikai megoldásokhoz is, mivel minél inkább meggyengülnek a lázadó csoportok, annál inkább kényszerítve lesznek valamiféle tárgyalások megkezdéséhez. Ez azonban még távoli.

A Nyugat is a békés, tárgyalásos megoldás mellett teszi le a voksát, ugyanakkor ennek egyelőre nincs sok esélye. A mérsékelt erők akkor hajlandók tárgyalni, ha Aszad távozik a hatalomból, ez a feltétel pedig nem reális a jelenlegi körülmények között. Így a tárgyalásos megoldás eddig sehova nem vezetett. 

Az Egyesült Államok kiképzési programja ötezer harcost foglal magában, akiknek az Iszlám Állam elleni harcokban szánnak nagy szerepet. Ennek hatása azonban csak hosszú távon lesz érzékelhető, ha egyáltalán érzékelhető lesz. Aszad számára egyelőre kedvező a helyzet: míg Washington az Iszlám Állammal van elfoglalva, kénytelen figyelmen kívül hagyni Aszad tevékenységét, sőt valamiféle hallgatólagos együttműködést kialakítani, már csak azért is, mert a nagyszabású iraki offenzívák megkövetelik azt is, hogy az Iszlám Állam szíriai területeiről ne tudja mozgosítani harcosait, amelyben Aszad erőinek is komoly szerepe lehet. A szíriai vezetés nemrég kijelentette, hogy Irakon keresztül információkhoz jut hozzá az amerikai légitámadásokról, így egyfajta indirekt koordináció valósul meg.

Az Egyesült Államok azonban még mindig tartja magát ahhoz, hogy Aszad elvesztette legitimitását, valamint nem is képes Szíria egész területének visszaszerzésére, majd ellenőrzésére. Hiába kell jelenleg „partnerként” tekinteni rá, ez nem fogja „rehabilitálni”. „Továbbra is tartjuk, hogy Aszad elvesztette legitimitását, és mennie kell. Soha nem jöhet létre egy stabil Szíria az ő uralma alatt”, fogalmazott egy amerikai tisztségviselő.

Aszad tehát erősebb, mint valaha 2011 óta, és hiába követelik távozását, se nem akar menni, se nem képesek erre kényszeríteni. A polgárháborúban küzdő felek között a legerősebb, a legfontosabb területeket tartja ellenőrzése alatt, és az Iszlám Állam elleni hadjárat miatt könnyedén veheti fel a harcot az ellene lázadó csoportok ellen.