Svájc: nincs igazi áttörés az EU-s kapcsolatokat illetően

Szerdán a svájci fővárosban, Bernben tartottak sajtótájékoztatót a szövetségi kormány képviselői, ahol bejelentették: elkészült a több, mint egy éve várt tervezet, vagyis, hogy milyen módon kívánják megvalósítani a bevándorlás szigorítását a jövőben. A javaslatot nem fogadták kitörő örömmel Svájcban, sokak szerint kicsit sem kerültek közelebb az igencsak kényes ügy végső megoldásához.

Szerdán nyilvánosságra hozta a svájci kormány a hivatalos tervét, hogy milyen módon tartják megvalósíthatónak a bevándorlás szigorítását a jövőben, számol be arról a Tages Anzeiger. A javaslat részleteiről Didier Burkhalter külügyminiszter, Simonetta Sommaruga szövetségi elnök és Johann Schneider-Ammann gazdasái gminiszter hivatalos sajtótájékoztatón beszélt. A lényegi tudnivalót így lehetne röviden összefoglalni: Svájc a nép döntésének megfelelően bevándorlási küszöböt fog bevezetni azon határon átjáró külföldi munkavállalók, bevándorlók családtagjainak és a menekültek esetében, akik munkavállalás céljából 4 hónapnál hosszabban tartózkodnak az ország területén. A kiskapu – ami sok svájci politikus szerint nem is olyan kicsi – abban rejlik, hogy ez a szabályozás csak akkor fog érvénybe lépni az EU-s polgárok esetében, amennyiben az EU és Svájc megegyezett a kettejük között már meglévő, személyek szabad áramlásáról szóló szerződés újratárgyalásáról. 

Közel egy éve, a 2014. február 9-i népszavazáson döntöttek úgy a svájciak, hogy a bevándorlók állandóan növekvő jelenléte nagyban rontja a svájci állampolgárok helyzetét, ezért az Európai Unióval kötött, a személyek szabad áramlásáról szóló bilaterális egyezmény ellenére szigorúbban kívánják szabályozni a külföldiek munkavállalását és letelepedését. Természetesen az EU részéről nem fogadták túl pozitívan ezt a döntést, és felvetették annak a lehetőségét, hogy amennyiben Svájc megvalósítja ezt a szigorítást, akkor a Svájc és az EU között meglévő bilaterális szerződések hatályukat fogják veszteni. Ez az eshetőség persze hatalmas veszteséget jelentene a svájci gazdaság számára, így az elmúlt egy év során a svájci diplomaták azon fáradoztak, hogy sikerüljön olyan megoldást találni, amely egyszerre felel meg a svájciak és az EU várakozásainak is. A kérdés az, valójában létezik-e ilyen opció.

A jelenlegi javaslat értelmében a svájci parlament évente határozná meg a bevándorlási küszöböt, természetesen figyelembe véve Svájc nemzetközi jogi kötelezettségeit. Ezenkívül, a kormány biztosítaná a lehetőséget a parlamentnek arra is, hogy egy rendkívüli helyzet esetén a keretszámot szükség szerint felülvizsgálják. A konkrét szabályozást illetően egy külön erre a célra létrehozott bizottság állna elő javaslatokkal, amelyben az egyes kantonok is képviseltetnék magukat. Konkrét számokról egyelőre nem kívánt nyilatkozni a kormány, Schneider-Ammann azonban hangsúlyozta, olyan rugalmas szabályozást kívánnak bevezetni, amely a lehető legmagasabb szinten szolgálja a svájci gazdaság és jólét biztonságát.

A svájci politikai rendszer előírásainak megfelelően a törvényjavaslatról az érintettek május végéig még további egyeztetéseket fognak folytatni, mielőtt az a parlament elé kerülne. Az még kérdéses, hogy az idén ősszel esedékes szövetségi parlamenti választások előtt dönteni fognak-e a képviselők az ügyben. Az alkotmány értelmében a tavalyi népszavazás eredményét 2017. februárig kell megvalósítani. 

A törvényjavaslat ismertetése mellett a kormány képviselői bejelentették azt is, hogy kiket bíznak meg véglegesen az EU-val való tárgyalások folytatására. Svájci részről a delegáció vezetésére Mario Gattiker államtitkárt nevezték ki. Az EU a Svájccal történő egyeztetésekre a lengyel Richard Szostakot kérte föl. 

A szerdai bejelentések visszhangja nem maradt el Svájcban. Egyelőre úgy tűnik, több a törvényjavaslatot érintő negatív kritika, mint az azt támogató. Szinte minden párt élesen bírálta a bejelentést: a kormány tervezetét haszontalan, bátortalan és nem célravezető kezdeményezésnek tartják. Az európai joggal foglalkozó szakértők is kétkedve nyilatkoztak a helyzetről, hiszen a kikötés, amely értelmében az EU-s polgárokkal szemben csak akkor lesz hatályos a szabályozás, ha abba az EU is beleegyezik, igen csak bizonytalan kimenetelű. Az EU már korábban is világossá tette, hogy a személyek szabad áramlásáról szóló egyezmény az EU egyik legfontosabb alapelve, amely semmi esetre sem módosítható egyes országok kénye-kedve szerint. 

A kormány sok felmerülő kérdésre – mint például mi lesz abban az esetben, ha nem sikerül megegyezni az EU-val a kérdéses ügyekben, lehetséges-e a személyek szabad áramlásáról szóló szerződés felbontása, vagy éppen különleges kezelésben részesülhetnek-e az EU-s polgárok – egyelőre nem kívánt, illetve nem tudott megfelelő válasszal előállni, ahogy ez a Neue Zürcher Zeitungban is olvasható. A kormány jelenlegi álláspontja tehát sok szempontból kiábrándító, mivel nem nyújt valódi választ a növekvő bizonytalanságra, ami Svájc az EU-val való jövőbeni együttműködését illeti. Egyre több szakértő tartja úgy, hogy elkerülhetetlen lesz a közeljövőben egy újabb, a bevándorlás szabályozásáról, pontosabban az EU-s kapcsolatokról döntő népszavazás.