Brüsszel újraindította a Belgrád-Pristina párbeszédet

A koszovói belpolitikai válság hatására majd tíz hónapot kellett várni a brüsszeli megállapodás folytatására Koszovó és Szerbia között. Az elmúlt hetek és hónapok eseményeit alapul véve a találkozó szükségessége nem lehetett kérdés. Elemzők szerint kulcsmegállapodás született az észak-koszovói bírósági összetételekkel kapcsolatban, amely sokáig érzékeny témának számított mindkét fél számára.

A háború lezárásaként elsősorban az 1999-ben megszületett ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244-es határozata szabta meg Koszovó státuszát: ez kimondta, hogy Koszovó Szerbia tartománya, ami fölött viszont Szerbia gyakorlatilag semmilyen fennhatósággal nem rendelkezik. A koszovói parlament azonban 2008 februárjában kikiáltotta a tartomány függetlenségét, amit az ENSZ 193 tagállamából eddig 108 ismert el (2014 augusztusi adat). A függetlenséget el nem ismerők között két ENSZ BT állandó tag (Oroszország és Kína) mellett 5 EU-tagállam is szerepel, kézzelfogható okoknál fogva (Románia, Szlovákia, Spanyolország, Görögország és Ciprus). 

A 2013-ban az EU által tető alá hozott brüsszeli megállapodás lényege, hogy Szerbiának nem kötelessége elismerni egykori tartományának önállóságát, abban az esteben, ha a két állam közötti kapcsolatok normalizálódnak. Más szavakkal, megvalósíthatják a „békés egymás mellett élés” koncepcióját anélkül, hogy déli szomszédunk hivatalosan elismerné Koszovó függetlenségét. Szerbia, Ivica Dačić volt kormányfő vezetésével le is mondott Koszovó nemzetközi elszigetelésének politikájáról („Kosovo je Srbija”). A megállapodás részeként azonban a szerbek lakta észak-koszovói járások gyakorlatilag szinte kikerültek Pristina fennhatósága alól.

Az elmúlt hetekben Aleksandar Vučić és a nemrég hivatalba lépett koszovói miniszterelnök, Isa Mustafa brüsszeli találkozóját megelőzően, a koszovói kabinet szerb nemzetiségű minisztere elleni demonstrációk, valamint a Trepča bányakomplexum körüli viták határozták meg Belgrád és Pristina viszonyát.

Koszovóban a január végi heves kormányellenes demonstrációk azután törtek ki, miután a helyi közigazgatási adminisztrációért felelős szerb nemzetiségű miniszter, Aleksandar Jablanović még január 6-án, az ortodox karácsony napján, egyenesen barbároknak nevezte a Đakovica temploma előtt szerb zarándokokra jéggel támadó albánokat. 

Emellett a Belgrád-Pristina dialógus folytatását a Trepča bányakomplexum körüli vita is nehezítette mostanában. Koszovó nemrég privatizálni próbálta a bányát, amit Belgrád nem nézett jó szemmel. Végül a koszovói kormány elhalasztotta a döntést, ami további, jó részt diákok által vezényelt megmozdulásokhoz vezetett Pristina, és más koszovói városok utcáin. 

Így érkeztünk el a párbeszéd folytatásához, amelyet Federica Mogherini, Külügyi Főképviselő valamint Johannes Hahn, bővítési tárgyalásokért felelős uniós Biztos vezetett. 

A brüsszeli találkozón fontos megállapodás született az érzékeny témának számított észak-koszovói bírósági összetételekkel kapcsolatban, amely a 2013-as megállapodás egyik alapkövének számított. A mostani egyezség szerint Vučić és Mustafa megállapodott az észak-koszovói bírák és ügyészek etnikai egyensúlyáról. A bíróságot, amely hét járást foglal egybe, köztük a szerb többségű Észak-Mitrovica, Leposzavics és Zubin Potok járást, kilenc-kilenc szerb és albán jogász alkotná. Elemzők szerint ez nagy siker, hiszen pár éve még elképzelhetetlennek számított, hogy az igazságszolgáltatásban egyenlő létszámban legyenek albán és szerb jogi szakemberek. 

Isa Mustafa szerint a megállapodás lehetővé teszi, hogy végre az igazságszolgáltatás Koszovó egész területén müködőképes legyen. A koszovói miniszterelnök továbbá kiemelte, hogy a prioritásuk továbbra is a szerb belügyminisztériumhoz tartozó rendőri alakulatok észak-koszovói felszámolása vagy a koszovói rendőrségbe való beintegrálása. Szerb kollégája ezzel szemben a Trepča bánya körüli vita megoldására sürgette a koszovói felet.

Mogherini asszony a találkozó után kiemelte a két kormányfő konstruktív eszmecseréjét és megerősítette Koszovó és Szerbia elkötelezettségét a kapcsolatok normalizálásához. Egyébként ez mindkét fél érdeke, hiszen Belgrád addig nem kezdheti meg a csatlakozási tárgyalások érdemi részét, amíg a brüsszeli szerződést pontjait nem teljesíti. Pristina pedig a Stabilizációs és Társulási Egyezmény folyamatában van, aminek hasonló a feltételrendszere az EU részéről.