Ementáli sajtra emlékeztet az EU terrorellenes együttműködése

Az Európai Unió különböző grémiumaiban javában folyik azoknak az intézkedéseknek az összegyűjtése, amelyek egy komplett terrorizmus elleni csomaggá állhatnak össze az állam- és kormányfők február 12-i informális csúcstalálkozójára. Az EU-nak sokkal nehezebb dolga van, mint szeptember 11. után, amikor világos volt, hogy kivel is áll szemben – mutatott rá szerdán egy nevének mellőzését kérő magas rangú EU-tisztviselő.

Az EU-ban és a tagállamokban különböző szinteken párhuzamosan halad az előkészítő munka, aminek eredménye egy átfogó, a probléma különböző aspektusaira kiterjedő terrorizmus ellenes csomag elfogadása lehet a tagállamok vezetőinek február 12-re tervezett informális csúcstalálkozóján.

Az erre való felkészülés fontos állomásának ígérkezik a bel- és igazságügyi miniszterek január 29-i rigai informális tanácsülése, amelyre uniós források szerint a terrorizmus ellenes hatóságok együttműködését koordináló uniós szerv, a tagállamok és az Európai Bizottság hozzájárulásaiból összeáll az első csomag.

A terrorizmus ellenes uniós főkoordinátor már meg is szerkesztett egy első munkaanyagot, amely elég hamar kikerült a Statewatch nevű transzparencia szervezet honlapjára. „Európa példa nélküli, sokrétű és komoly terrorfenyegetésnek van kitéve. Az EU-nak fajsúlyos akcióval kell választ adnia erre, mert ennek elmulasztása az uniós polgárok kiábrándulását vonhatja maga után” – olvasható a Gilles de Kerchove által jegyzett dokumentumban.

Egy nevének mellőzését kérő magas rangú EU-forrás elmondása szerint jelenleg egyszerre három irányból leselkedik terrorista veszély Európára, és a helyzet annyiban különbözik a szeptember 11-i időszak utáni állapottól, hogy most egyáltalán nem világos, kivel is állunk szemben. A veszély egyik forrását – miként azt a január eleji párizsi merényletek is megmutatták – az odahaza, az EU-ban radikalizálódott muzulmán fiatalok jelentik, akik börtönben vagy radikális imámok hatására váltak szélsőségessé, és az al-Kaida megrendelésére, vagy spontán módon készek kisebb volumenű támadásokat végrehajtani.

A másik fenyegetést a Szíriában és Irakban a szélsőséges Iszlám Állam (Daesh) oldalán harcoló és hazatérő idegen harcosok jelentik, akiknek a számát 3-5 ezer fő körülire becsülik. Ők a helyszínen katonai kiképzésben részesülnek, agymosáson mennek keresztül és hozzászoknak az erőszakhoz. A harmadik kihívást a nyilatkozó szerint az a tény jelenti, hogy az al-Kaida és a Daesh között kíméletlen konkurencia harc folyik. A magát fokozatosan kiszorított helyzetben érző al-Kaida ezért feltételezések szerint nyugati célpontok elleni terrortámadásokkal kívánja demonstrálni az erejét.

A terrorfenyegetés minden eddiginél kollektívebb és egységesebb fellépést követel meg a tagállamok és az intézmények részéről – mutatnak rá Brüsszelben. EU-források emlékeztetnek rá, hogy az EU 2008-ban a mai napig egyetlenként egységesen definiálta a terrorizmus fogalmát, ami nagymértékben elősegítette a jelenséggel szembeni egységes jogi és operatív fellépést. Egy magas rangú EU-tisztviselő szerint most hasonlóra lenne szükség az „idegen terrorista harcosok” esetében is, elkerülendő azt, hogy a tagállamokban büntetőjogi szempontból más és más megítélés alá essenek, ami nagyban csökkentené a kihívás kezelésének hatékonyságát. Egy egységes definíció a különböző szakszolgálatok számára is jó referencia lenne, és egy közös uniós definíció talán más országokat is ennek átvételére ösztönözne.

Uniós források az egyik legsürgetőbb feladatnak az iszlamista radikálisok által az internetre feltöltött illegális tartalmak letiltását nevezték. A terrorellenes főkoordinátor hozzájárulása is a tagállamok figyelmébe ajánlja a már működő brit modellt. A Scotland Yard-on belül egy olyan számítógépes szakértőkből álló egység jött létre, amely szisztematikusan figyelemmel kíséri és kiszűri a dzsihádisták által feltöltött tartalmakat és erről értesíti a Google-t és más internetes szolgáltatókat. Tapasztalatok szerint a Google az ilyen megkeresések esetén 93 százalékban letiltja a szélsőséges propagandaanyagokat és videókat.

A szolgáltatók, amelyek napi forgalma eléri az 500 millió üzenetet, képtelenek saját erőből figyelemmel kísérni a tartalmakat, ezért a főkoordinátor egyfelől azt javasolja, hogy lehetőleg minél több tagállam kövesse a sikeres brit példát, másfelől megfontolásra javasolja, hogy a tagállamok rendőri szervei közötti koordinációra létrehozott Europolon belül hozzanak létre egy ilyen egységet. Másfelől az illegális tartalmak letiltásának jogi és technikai lehetőségeiről az Európai Bizottságnak kellene kidolgoznia javaslatokat.

Még mindig az internetnél maradva, Gilles de Kerchove arra is felhívja a figyelmet, hogy a Snowden megfigyelési ügy kipattanása óta az internetes és távközlési szolgáltatók elkezdtek átállni a decentralizált kódolásra, ami rendkívüli mértékben megnehezíti a bűnüldöző és terrorelhárító szerveknek a terrorista gyanús személyek és szervezetek kommunikációjának a törvényes úton történő elfogását. Ezért arra kérné fel a Bizottságot, hogy jogszabállyal kötelezze az internetes szolgáltatókat arra, hogy meghatározott feltételek mellett hozzáférést biztosítsanak a hatóságoknak ezekhez a tartalmakhoz, például a kódok kulcsának megosztásával.

A világhálónak a fiatalok radikalizálódásának megelőzésében is fontos szerep jut. Továbbá olyan pozitív lépések megtételét is szorgalmazzák a terrorelhárításban szerepet játszó szervek, amelyek a muszlim közösségek kirekesztése, illetve ennek érzése ellen hatnak és hosszabb távon az iszlám európai változatához, egyfajta európai iszlámhoz vezetnének.

De Kerchove már hosszabb ideje és már jóval a párizsi terrortámadást megelőzően arra sürgette az uniós döntéshozókat, hogy vitáikat félretéve mielőbb fogadják el az európai légiutas-nyilvántartási rendszert, amit az egyik leghatékonyabb eszköznek tekint az európaiak Szíriába történő kiutazásának megakadályozásában. Jelenleg ugyanis az a faramuci helyzet állt elő, hogy miközben az EU-ban a légitársaságok az amerikai hatóságoknak kiadják ezeket az adatokat, addig az Unión belül erre nincs lehetőség.

Ugyancsak komoly fejtörést jelent néhány országban, hogy mihez kezdjenek a hazatérőkkel. Egy nevének mellőzését kérő magas rangú EU-tisztviselő szerint az erőszakos cselekményekben bizonyíthatóan résztvevőket bíróság elé kell állítani. A hazatérésük után lekapcsolt más személyek felelősségre vonására viszont más, alternatív jogi felelősségre vonást kellene alkalmazni, ami jelenleg hiányzik a tagállamok többségének jogi repertoárjából.

Az említett uniós forrás maximálisan támogatja azt a néhány tagállamban, így Franciaországban és Németországban már bevezetett intézkedést, amellyel az útlevél és személyi okmány bevonásával vehetik elejét annak, hogy a fiatalok Szíriába utazzanak. Ez a megelőző lépés ugyanis felderítésen és nem konkrét bizonyítékokon alapul, hiszen utóbbit csak kivételes esetben lehet produkálni. Ha valaki vitatja az intézkedés jogosságát, akkor elvileg közigazgatási bíróságon fellebbezhet a döntés ellen.

A már idézett uniós tisztviselő szerint az úgynevezett schengeni kódex módosítását is megfontolás tárgyává kellene tenni úgy, hogy módszeresen ellenőrizzék az EU területét elhagyó állampolgárok személyazonosságát. Emlékeztetett rá, hogy az amerikai állampolgárokat is ilyen gyors, maximum 1 perces ellenőrzésnek vetik alá, amikor külföldről hazatérnek.

A hírszerzési információk cseréje és egymással való megosztása egy másik fontos terület, ahol előrelépésre lenne szükség. A terrorizmus ellenes főkoordinátor a jelek szerint az Europol szerepét erősítené tovább és a tagállamok közötti hírszerzési információcsere elosztó központjává tenné. Általánosságban is a jelenleginél sokkal jobban ki lehetne használni az Europol és az Eurojust nyújtotta együttműködési lehetőségeket.

A katonai lőfegyverek illegális kereskedelmét is erősíteni kívánják EU-szinten. Ennek jegyében arra sürgetik a tagállamok körülbelül felét, hogy vegyenek részt abban az uniós párbeszédben, amely ezeknek a főként Líbiából és a Balkánról becsempészett fegyverek útjának nyomon követéséről és interneten keresztül történő értékesítéséről szól. A jelenlegi szabályok szerint például csak 20 évre visszamenőleg van lehetőség a lőfegyverek nyomon követésére, amit végteleníteni kellene.

A főkoordinátor 14 oldalas anyagában továbbá szó van még amerikai mintára a terrorizmus finanszírozását nyomon követő európai rendszer létrehozásának mérlegeléséről is.