Elnökválasztás Horvátországban: komoly a tét

A Horvátországban zajló elnökválasztásnak a pozíció súlyánál jóval komolyabb tétje van. Egy esetleges győzelemmel a jobboldal megteheti az első lépést a kormányzati hatalom megszerzése felé, míg a balközép kormánykoalíció Ivo Josipović újrázásával állíthatja meg önmaga mélyrepülését.

A független Horvátország történetében most hatodjára járulhatnak az urnák elé a délszláv választópolgárok azzal a céllal, hogy közvetlen megválasszák az állam elnökét. A duplázó Franjo Tuđman és Stjepan Mesić után a jelenlegi államfőnek, a balközép szociáldemokraták (SDP) jelöltjének is jó esélye van az újrázásra, de a három ellenjelölt közül a jobboldali HDZ által indított Kolinda Grabar-Kitarović sem nevezhető esélytelennek.

A számok tükrében

2014. december 28-án mintegy 3,8 millió horvát választópolgár járulhat az urnák elé nem kevesebb mint 50 országban a 6350 szavazóhely valamelyikében. Horvátország határain kívül nem nagy meglepetést okozva Bosznia-Hercegovinában (4810 fő), valamint Németországban (1659 fő) regisztrált a legtöbb szavazásra jogosult állampolgár.

Négyen vannak versenyben

A közvélemény-kutatások tükrében a legnagyobb eséllyel a jelenlegi államfő, Ivo Josipović indulhat, ám a délszláv politikai elemzők többsége arra nem lát túl sok esélyt, hogy az egyébként komoly nemzetközi tapasztalatokkal bíró jogászprofesszor már az első fordulóban megszerezze a pozíciója megtartásához szükséges szavazatmennyiséget, azaz az összes leadott voks legalább 50 százalékát. Josipović a két legfrissebb felmérés szerint 42,1, illetve 46,5 százalékos támogatottságot élvez.

Az egyetlen komoly kihívó, a Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) jelöltje a fenti kimutatások alkalmával a válaszadók 30,5, illetve 34,9 százalékának támogatását tudhatta maga mögött, az viszont mindenképpen növeli az esélyeit, hogy december hónapban ő volt az egyetlen, aki növelni tudta (két hét alatt több mint két százalékkal) a saját szavazótáborát.

Kolinda Grabar-Kitarović nem mellesleg szintén komoly nemzetközi háttérrel és tapasztalattal rendelkezik, hiszen politikai pályafutása során többek között volt már Horvátország külügyminisztere, a délszláv állam Washingtonba akkreditált nagykövete is, az elnökválasztási kampány megkezdéséig pedig a NATO-főtitkár tanácsadójaként tevékenykedett.

A felmérések alapján a további két jelöltnek, az ifjú aktivista Ivan Vilibor Sinčićnek, illetve az önmagának leginkább orvosként pozitív hírnevet szerző Milan Kujundžićnak az a hálátlan szerep juthat, hogy egymással versenyezzenek a harmadik helyért.

Komoly a tét

Kétségtelen, hogy a Franjo Tuđman által fémjelzett elnöki ciklusokhoz képest ma már korántsem bír akkora jelentőséggel Horvátországban az államfői pozíció, a délszláv állam jelenlegi politikai helyzetében a mai választásnak mégis komoly tétje van.

Ivo Josipović újrázásával a horvát baloldal pozitív üzenettel zárhatná le a számára sikeresnek aligha nevezhető 2014-es évet: a szociáldemokraták kormányzását továbbra is a gazdasági sikertelenség jellemzi, ezen felül egyértelmű vesztesei voltak az egy éve tető alá hozott melegházasságról szóló népszavazásnak, valamint az idei EP-választásnak, sőt az azt követő kormányzaton belüli belharcoknak, illetve korrupciós botrányoknak is.

Ezzel szemben a HDZ vezette horvát jobboldal a fent látható kezdeti sikereit fejelhetné meg egy elnöki mandátummal, s jó esélyt teremthetne önmagának arra, hogy ezt a lendületet továbbvigye az egy év múlva esedékes országgyűlési választásokra.

Mátraházi Tibor