Ez még bekavarhat a Keleti Nyitásnak

Túlnyomóan határozott, koncepciózus benyomást tett Cecilia Malmström a majdani kereskedelmi biztosi feladatra, ám néhány, sokak számára fontos, konkrét kérdésben válasza nem volt mindig egyértelmű, ami e körökben egyelőre fenntartásokat is kiváltott. Az összkép azért sokak szerint inkább pozitív volt.

Az EU jelenlegi svéd belügyi biztosa, aki Jean-Claude Juncker tervei szerint az új bizottságban a kereskedelmi portfoliót fogja átvenni mai belga gazdájától, Karel De Gucht-tól, hétfőn esett át három órás EP.meghallgatásán, amelyet a parlament kereskedelmi szakbizottsága előtt, több más (így például a külügyi és a fejlődőkkel foglalkozó) társbizottságok meghívottjainak a részvételével tartottak, és amelyen összesen 45 kérdést kapott a liberális biztosjelölt.

Malmström – aki leendő portfolióját úgy jellemezte, mint „régi álma valóra válását” – néhány üzenetét visszatérően hangoztatta a meghallgatás során. Mindenekelőtt többszörösen hitet tett amellett, hogy a külkereskedelem összességében mindenki számára hasznot hajtó dolog. Eszköz a válságból való kilábalásra, munkahelyet teremt, gazdaságot bővít, társadalmak és kultúrák találkozását teszi lehetővé, miközben a netán szegényebb kereskedelmi partnerek számára is a gazdagodás esélyét kínálja.

Ugyanígy sokszor leszögezte, hogy feltétlen híve a kereskedelmi tárgyalások átláthatóságának és nyitottságának. Ez utóbbit nemcsak sokszor megismételte, de számos kötelezettségvállalást is tett vele kapcsolatban. Így például kilátásba helyezte, hogy folyamatos tájékoztatást biztosít majd a társadalmi partnereknek, és persze mindenképpen magának az Európai Parlamentnek. (Megfigyelők rögtön megjegyezték, hogy ha mindezt a folyamatban lévő EU-amerikai szabadkereskedelmi megállapodás kitárgyalására is azonnal alkalmazni akarja, akkor nem lesz könnyű dolga, lévén, hogy jelenleg amerikai követelésre a legszigorúbb titoktartással kell kezelni minden egyes papírlapot, minden kezdeményezést, álláspontot.)

Ami egyébként az amerikaiakkal folyó – immár három éves – tárgyalást illeti, mielőtt a részletekbe belementek volna, a svéd liberális politikus a leghatározottabban kiállt egy majdani megállapodás megkötése mellett. Visszatérően emlékeztetett, hogy Európa számára olyan kereskedelmi partnerről van szó, amelyikkel a forgalom volumene napi 2 milliárd dollárt tesz ki, folyamatosan élő valami, potenciálja pedig óriási. És nemcsak pusztán kereskedelmi, de stratégiai értelemben is: ha a két óriási gazdasági-piaci entitás megállapodik, egy sor stratégiai jelentőségű normát is – például környezet-, vagy munkavédelemben – általánosabbá tehet a világpiacon.

Malmström sietett ugyanakkor kifejteni azt is, hogy miközben áldásos dolognak tekinti a kereskedelmet, mindezt nem öncélúan értelmezi. Már prezentációja elején is azzal indított, hogy a kereskedelem fontos, de ahhoz, hogy mindez társadalmilag is hasznos legyen, nem elég csupán a klasszikus piaci elvárásoknak megfelelni, hanem számos további szempontot is figyelembe kell venni: a környezet-, fogyasztó- és munkavédelmi megfontolásoktól a kereskedelmi tisztesség (a „fair megállapodás”) biztosításáig.

Valójában a kereskedelem akkor igazán hasznos, ha szélesebb társadalmi érdekek figyelembevételével formálják – mondotta. Ennek fényében mindjárt fel is vázolt négy olyan prioritást, amelyek az ő kereskedelem-filozófiai alapvetései. Az első, hogy a kereskedelem mindenkor végső kihatásában a polgárok érdekeit kell, hogy szolgálja (és nem kizárólag a cégekét). A második, hogy a megállapodást célzó tárgyalások mindenkor legyenek nyitottak és átláthatóak. Harmadikként késznek és képesnek kell lenni keményen alkudni is: például a kölcsönösség (reciprocitás) biztosításáért, vagy a környezetvédelmi, fogyasztóvédelmi stb. normák szavatolásáért. Végül: mindvégig tudatában kell lenni annak, hogy „a kereskedelem rendkívül erőteljes külpolitikai eszköz” is – mutatott rá a svéd biztosjelölt.

A meghallgatás jelentős hányadát értelemszerűen az EU-amerikai tárgyalás (TTIP) alakulása tette ki – helyenkénti elágazással a múlt héten véglegesített EU-kanadai megállapodás felé -, és ez volt az a terület, ahol a részletekbe bonyolódva Malsmtröm már nem mindig tudott kategorikus lenni.

Tagadta, hogy az alku az amerikaiakkal igazából titkos hátsószobákban folyó kupeckedés lenne a meglévő védelmi normák feladásáról. „Ez nem igaz! – jelentette ki igen határozottan. – A jelenlegi védelmi normákat nem lehet és soha nem fogjuk csökkenteni”.

Már nem tudott ennyire egyértelmű lenni a beruházás-védelem kapcsán. Az esetleges beruházás-védelmi viták pontos mechanizmusáról folyó EU-amerikai vita kapcsán elismerte, hogy a dossziét jelenleg jegelték, de arra nem tudott végleges választ adni, hogy vajon ez azt jelenti-e, hogy a témakört végkép ki is veszik-e majd a megállapodásból.

Bonyolította a helyzetét, hogy a szakbizottságnak megküldött írásos válaszába a Juncker kabinetjének kezdeményezésére bekerült néhány idézet a kijelölt elnöktől, amiket a luxembourgi politikus a július EP-meghallgatása során mondott e tárgyban. Malmström szerint az idézetek mellé egy olyan mondat is becsúszott, mintha ő kész lenne a beruházás-védelmi tétel kivételére a csomagból, ami úgymond egyfelől „aránytalanul nagy figyelmet keltet”, másfelől ilyen formán nem is fedi a tényleges valóságot. Ő jelenleg csak addig tud elmenni e kérdésben, hogy ez az ügy sokak szemében hatalmas probléma, amit kezelni kell, és amiben még az sem kizárható, hogy végül esetleg kimarad a megállapodásból. De ma még úgy gondolja, hogy a dolog eléggé fontos lenne ahhoz, hogy próbálkozzanak vele.

Szakértők ennek kapcsán emlékeztettek, hogy a beruházás-védelem ügye kezdettől fogva az EU-amerikai tárgyalás egyik kényes területének számított, aminek megvitatásába nem kevés bizalmatlanság is vegyült. A vonatkozó megállapodás tétje nem kevesebb, mint hogy változó szabályozási környezet esetén a külföldi beruházó minősítheti-e úgy a fejleményt, mint tevékenységére károsan ható új körülményt, amit esetleg blokkolhat, de legalábbis kártérítést igényelhet? Nem kevéssé izgalmas kérdés, hogy ki legyn jogosult a pontos tényállás megállapítására: választott bíróság, vagy a beruházás színhelyéül szolgáló ország nemzeti igazságszolgáltatása?

A beruházás-védelmi megállapodás hívei befektetést bátorító jogbiztonságra hivatkoznak, bírálói viszont részint a beruházás-védelmi rezsimmel való visszaélésektől tartanak, míg mások a nemzeti bíróságok hatáskörének csorbítását akarják kivédeni. Malmström a maga részéről beérte annyival, hogy idézte Junckert, aki egyfelől határozott ígéretet tett említett júliusi parlamenti beszédében, hogy a tagállami bíróságok hatáskörét nem fogják korlátozni. Másfelől a beruházás-védelmi megállapodás megkötését attól tette függővé, hogy az közérdeket szolgáljon, legyen teljesen átlátható, és a felek felé egyenlő elbánást biztosítson. „Mindezzel én is teljesen egyetértek” – szögezte le a sokadik vonatkozó kérdésre válaszul Cecilia Malmström.

Egyes felszólalók fájlalták, hogy a biztosjelölt nem zárta ki kategorikusabban a beruházás-vldelmi rész megőrzését a majdani EU-amerikai egyezményből. Baloldali és zöld képviselők mindenesetre jelezték, hogy frakcióik aligha lesznek készek megszavazni olyan megállapodást, ami ilyen kitételt is tartalmaz.

Malmström határozottabban mondott véleményt arra a kérdésre, vajon mi legyen az EU álláspontja a most véglegesített EU-kanadai szabadkereskedelmi megállapodás beruházás-védelmi cikke kapcsán. David Martin, a szocialista frakció kereskedelempolitikai kérdésekben illetékes tagja emlékeztetett, hogy a hétvégén Sigmar Gabriel német gazdasági miniszter a beruházás-védelmi megállapodás kivételét javasolta a kanadai egyezményből. Malmström egyértelműen elvetette ezt, arra hivatkozva, hogy egy ilyen felvetés újranyitná az EU-kanadai csomag egészét, ami úgymond felettébb káros volna, mivel veszélybe sodorhatja a szerinte „nagyon-nagyon jó egyezmény” egészét.

Nem tudott bizonyítékot felmutatni, csupán felháborodott visszautasítását demonstrálhatta azon képviselői értesülésre válaszul, amely tudni vélte, Malmström – belügyi EU-biztosként – hátráltatta az EU-amerikai adatvédelmi megállapodás megszületését. A svéd biztosjelölt dühös elhatárolódása látszólag elegendő volt a meghallgatás során ahhoz, hogy a kérdést tovább ne firtassák, ám az ezt követő frakcióvéleményekben már visszatért a szocialista David Martin részéről. Martin nyilatkozatában „aggasztónak” tartotta az ügy tisztázatlanságát, és érzékeltette, hogy a dolog pontos mibenléte meghatározó lehet a biztosi kinevezés kapcsán esedékes baloldali álláspont formálásakor.

Viszonylag kis számban merültek csak fel kérdések az ukrán válság kapcsán. Az Oroszország elleni szankciók mintegy 5 milliárd eurós kárt okoznak az európai gazdáknak, van ennek értelme? – kérdezte egy honatya, amire válaszul Malmström emlékeztetett, hogy a döntés mögött valamennyi tagállam állam- és kormányfője áll, a megfontolás pedig az, hogy nem szabad szó nélkül hagyni szuverén államok területi integritásának erőszakos megbontását.

Arra kérdésre, mi lesz az álláspontja az EU-ukrán társulási szerződés módosítását követelő orosz politikával szemben, Malmström rövid úton leszögezte, hogy a szerződést Oroszország semmiképpen sem módosíthatja, ehhez csak Ukrajnának van joga.

A hallgatóság többsége afféle színesként élte meg a brit UKIP egyik EU-ellenes képviselőjének azon kérdését, vajon ha Nagy-Britannia kilép az EU-ból, Malmström biztosként kereskedelmi háborúra, vagy megállapodásra fog-e majd törekedni az immár EU-független britekkel? A brit honatya dühödten tiltakozott a teremben terjedő nevetésre – „ez nem nevetséges, nem nevetséges!” -, a biztosjelölt pedig sajnálkozva jegyezte meg, hogy most nem válaszolhat egy olyan helyzetre, ami egyelőre nem áll fenn, és nagyon reméli, hogy nem is fog sor kerülni rá. Emlékeztetett egyúttal, hogy az EU kereskedelempolitikája amúgy mindig is együttműködés-orientált, nem a konfliktust keresi.

Összességében a liberális Malmström tapsot kapott a meghallgatás végén, de az utólagos frakciónyilatkozatok kevésbé voltak egyöntetűen ünneplőek. A Néppárt határozottan üdvözölte szereplését, a szocialisták és demokraták azonban bizonytalanságokat róttak fel neki, és külön kiemelték az adatvédelmi megállapodásban játszott szerepe tisztázását. Elutasítást azonban ők sem helyeztek kilátásba.