Kulcsfontosságú uniós portfóliót veszíthet Belgium

A belga kormányalakítás késésének nagy ára van: amennyiben nem sikerül rövid időn belül működőképes végrehajtó hatalmat létrehozni, Belgium elveszítheti az Európai Bizottság egyik legfontosabb portfólióját, a kereskedelmet.

Bart De Wever, az Új Flamand Szövetség irányítója képtelen volt megbirkózni az aszimmetrikus föderalizmus jelentette kihívásokkal, nem tudta tartani a Fülöp király által kijelölt június 17-i határidőt, így Belgium még mindig nem rendelkezik kormánykoalícióval. A „választások választása” utáni koalíciókényszerbe belebukott politikus hiába kezdte meg már május végén a tárgyalásokat, a franciaajkú területek ellenállása végzetesnek bizonyult.

Kezdetben a cél egyértelműen a 2010-es politikai válsághoz hasonló helyzet elkerülése volt (akkor az országnak több mint 500 napig nem volt működő végrehajtó hatalma), azonban a politikai elemzők többsége szerint ez a veszély újra fennáll. Elio Di Rupo miniszterelnök a kormányalakítás késésének egy másik súlyos, uniós szintű következményére is felhívta a figyelmet: a politikus szerint minél előbb meg kell állapodni a következő belga biztos személyéről, különben az ország könnyen elveszítheti jelenlegi portfólióját, a kereskedelmet.

Di Rupo szerint felesleges lenne firtatni, hogy a kereskedelem mennyire fontos uniós terület, hiszen az áruk és szolgáltatások cseréjén túl a nemzetközi pénzforgalomhoz is kapcsolódik, így ösztönözve a fejlődést. A miniszterelnök felhívta a figyelmet, hogy ha szeptemberig nem sikerül a biztos jelölése, Belgium kénytelen lesz beérni egy „kevésbé jelentős” tárcával. A Bizottságban november elsejéig Karel De Gucht képviseli az országot, a következő biztos személye pedig nagyban a koalíciós tárgyalások alakulásán múlik.

A belga biztos kiválasztását érthető módon mindenkor meghatározza a nyelvi, kulturális, valamint politikai tagoltság, a liberális és flamandajkú De Gucht előtt épp a francia anyanyelvű Louis Michel ült a Bizottságban. Egybehangzó vélemények szerint most a kereszténydemokraták következnek jelöltállítással, a leginkább elfogadható személy a pozícióra pedig Marianne Thyssen flamand politikus lehet. Thyssen elismert név az EU-ban, hiszen az Európai Parlament Gazdasági és Monetáris Bizottságának tagjaként dolgozik már 1991 óta, ráadásul beleillik a Jean-Claude Juncker által elképzelt profilba, miszerint minél több női tagja legyen az új Bizottságnak.

Thyssen az újságírók kérdésére elmondta, hogy még senki sem kereste meg a kéréssel, éppen ezért felesleges mindenféle spekulációnak jelentőséget tulajdonítani. A politikus kereszténydemokrata kollégáihoz hasonlóan elsősorban a kialakuló belpolitikai válság megakadályozásában érdekelt, így a bizottságbeli tagság a jövő kérdése marad. Ennek ellenére a belgáknak nincs sok idejük a konszenzuson alapuló döntés meghozatalára, ha továbbra is ők szeretnék felügyelni a közösségi kereskedelem alakulását.