Kitekintő.hu Ha nyitott vagy a világra.
Köztársasági elnököt választ Törökország augusztus végén. Elemzők szerint nem csupán az elnök személye a tét, hanem közvetve az ország politikai rendszere is. A baaloldal közös jelöltet indít Erdogan legyőzésére.
Sokak szerint a választás közvetlenné tétele nem más célt szolgál, mint Recep Tayyip Erdogan jelenlegi miniszterelnök hatalmon tartását, hiszen az immár 12 éve miniszterelnök többször nem indulhat a kormányfői posztért. Az ellenzék két legbefolyásosabb pártja, a Köztársasági Néppárt (CHP) és a Nemzeti Cselekvés Pártja (MHP) közös jelöltet indít. A cél azonos: legyőzni Erdogant, aki szintén indul az elnöki posztért augusztusban.
Az ellenzék nagy reménysége Ekmeleddin Ihsanoglu, aki korábban az Iszlám Együttműködés Szervezetének, az OIC főtitkára volt. Ihsanoglu kiválasztása hatalmas meglepetést okozott a török közéletben, amelynek oka, hogy a Kemal Atatürk által alapított CHP a szekuláris értékek, és atatürki elvek letéteményese, így meglepő, hogy rábólintottak egy köztudottan konzervatív, vallásos muszlim akadémikusra. Ihsanoglu vallási elkötelezettsége nem csak korábbi OIC vezetőségében, de számos az iszlám történelemről és kultúráról publikált írásában megnyilvánul.
Mindez részben azt tükrözheti, hogy már a CHP sem hagyhatja figyelmen kívül a konzervatív iszlám előretörését Törökországban, a választásokon ugyanis feltehetően a hagyományos értékeket képviselő jelölteknek lehet csak esélyük. Emellett a nacionalista MHP profiljába sem illene az inkább mérsékeltnek mondható Ihsanoglunál kevésbé vallásos ember. Ezen kívül az ellenzék reményei szerint sikerül a bizonytalan, ám eddig Erdogan nevével fémjelzett Igazság és Fejlődés Pártjára szavazók bázisát is megnyerni az új jelöltnek. Ihsanoglu alternatívát jelent azoknak a szavazóknak, akik támogatják az AKP jobboldali, vallást és hagyományt tiszteletben tartó programját, ám mégsem tudnak teljes mértékben azonosulni annak politikájával, vagy magával Erdogannal.
A kairói születésű Ihsanoglu komoly karriert tudhat maga mögött Egyiptomban, Törökországban, és Nagy-Britanniában is, nemzetközileg elismert akadémikus, diplomata. Híresen nyugodt természete teljes ellentéte a robbanékonyságáról híres Erdoganénak. Valószínűleg ez sem a véletlen műve: az ellenzék igyekszik Ihsanoglut a stabilitás és megbízhatóság szimbólumaként azonosítani.
Bár Ihsanoglu személyéhez komoly reményeket fűznek az AKP ellenlábasai, mégis török szakértők szerint kevés esélye van az augusztusi győzelemre. Ennek oka, hogy a volt OIC vezetőről keveset tudni. Leszámítva vallási meggyőződését és emellett híres toleranciáját – múlt decemberben például a pápával is találkozott az OIC vezetőjeként – vajmi keveset hallani a Törökországot érintő problémákról és kihívásokról alkotott véleményéről.
Elemzők szerint az augusztusi elnökválasztás tétje nem csupán a köztársasági elnök személye, haem mérföldkő az ország politikai fejlődésében, hiszen Ihsanoglu a parlamentáris rendszer, míg Erdogan a prezidenciális rendszer híve. Ezáltal a választók nem csak az ellenzék és a jelenleg kormányon lévő párt jelöltje között döntenek, hanem meghatározzák Ankara jövőbeni politikai rendszerét is. Az állam történetében egyébként ez lesz az első közvetlen elnökválasztás, amelyet egy 2007-es alkotmánymódosítás tesz lehetővé.
Schranz Katalin
