Működőképes állam felé tart Ukrajna?

Péntek délelőtt a Közép-Európai Egyetem konferenciát tartott az ukrán válság után szükséges reformokról. Az előadások egyrészt biztonságpolitikai, másrészt gazdasági problémákat boncolgattak. Igaz, egyik nézőpont szerint sem volt túl optimista a helyzet, távozáskor mégis azt érezte az ember, hogy Ukrajna nem teljesen elveszett ország.

A Közép-Európai Egyetem rendszeresen tart konferenciákat, kerekasztal beszélgetéseket az ukrán válságról és Ukrajna jövőjéről. Az egyik beszélgetésről mi is írtunk, akkor a nemzet- és államépítés problémáit boncolgatták egyetemi oktatók, kutatók. Most pénteken pedig a belső reformok és a biztonságpolitika kérdéseiről beszéltek magyar valamint ukrán egyetemi oktatók. Tizenöt perc alatt nincs lehetősége túl sok mindent kifejteni az előadónak, amikor már kezdene belelendülni, a moderátor már mutogat is neki egy papírt, hogy ideje lenne befejezni. Ez a jelenet ezen a konferencián is többször megismétlődött. Az előadások után leginkább az volt az ember érzése, hogy hatszor biztos hallotta azt a nem túl megdöbbentő tényt, hogy mindent meg kell reformálni Ukrajnában. Ennek ellenére a délelőtt mégsem fulladt unalomba, aminek az oka az volt, hogy a felszólalók többsége viszonylag szórakoztatóan beszélt, másrészt, pedig a konferencia végére az látszott, hogy Ukrajnának azért lényegesen több esélye van arra, hogy egy működő demokrácia legyen belőle a következő tíz évben, mint bármelyik válság sújtotta térségnek, ahol a Nyugat nagyon szeretett volna demokráciát építeni az utóbbi időben. Ennek pedig Putyinon kívül ki ne örülne?

Alexander Asztrov a CEU professzora is inkább Putyin Oroszországával foglalkozott, szerinte ugyanis az, hogy merre fog tartani Ukrajna az sokkal tisztább és érthetőbb, mint Oroszország jövője. A kutató úgy látja, hogy az ország kezdi elveszíteni a közös nyelvet a Nyugattal és most nem a diplomáciai találkozók számáról vagy azok szintjéről van szó, hanem arról, hogy kezd kialakulni egy nyelvezet, amelyet nagyon nehéz megfejteni a kontextus ismerete nélkül. Ez nagyrészt Putyin hatalmával függ össze: az elnök a rendszer sérülékenységét kihasználva tudott ilyen hatalmat szerezni, azonban ez nem teljesen intézményesített, és végül a bukását is okozhatja.  Az opportunista, menedzser Putyin lassan a múlté, és egy olyan vezető jelent meg, aki a hivatalos államideológiát képviseli. Asztrov úgy véli, ha ebbe az irányba megy tovább Oroszország, az ugyanolyan katasztrófa lesz, mint minden ilyen kísérlet az orosz történelem során.

Marton Péter felütésként az Index új Godzilla filmről szóló cikkét idézte, amely arról szól, hogy az amerikai hadseregnek még egy fikciós szörny támadására is van terve.  Ezzel szemben szerinte a Visegrádi Négyeknek a mostani válságra nem nagyon volt koncepciója. Persze Oroszország nem Godzilla, üzletelni lehet és kell az oroszokkal, de az EU keleti végein jó lenne valamilyen kooperáció, vagy egységes reagálás. Marton szerint ugyan a honvédelemre költött forrásaink természetesen sosem érthetik el azt a szintet, mint amennyit Oroszország költ, de legalább reflektálhatnánk rá. Meglátása szerint mostanra javult a helyzet, ilyen biztató jel a közös miniszterelnöki álláspont, vagy a honvédelmi miniszterek tárgyalásai. A megosztottság azonban még mindig látványos, erre jó példa Szlovákia és Csehország nyilatkozata, amelyben a NATO katonák esetleges megjelenését a térségében 1968-hoz hasonlították, míg Lengyelország minden bizonnyal szívesen „befogadná” őket.

Rácz András, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára a szükséges biztonságpolitikai reformokról beszélt. A rendőrségről, a katonaságról, és a titkosszolgálatokról beszélve nem meglepő módon a legtöbbször a korrupciót említette, de szerinte a rendvédelmi szolgálatok általános morálján is lenne mit javítani. Az is súlyos probléma, hogy sok helyen a közúti rendőrség szerepét civil milíciák vették át. Az SZBU-t, az ukrán biztonsági szolgálatot mielőbb meg kell tisztítani az orosz „vakondokoktól”. Ezt a feladatot megnehezíti, hogy Viktor Janukovics pár éve megszűntette a kémelhárítás oroszellenes osztályát. Azt, hogy a szervezet nem látja el célját jól mutatja, hogy a menekülésben lévő Janukovics feltűnően jól tájékozott volt. Az előadó a rendőrségi reformra a grúz példát ajánlotta, a titkosszolgálat megújítására pedig a balti államok rendszerváltoztatás utáni módszerét tartja sikeresnek.

Okszana Necsiporenko előadása bizonyította, hogy nincs minden veszve Ukrajnában. A húszas évei közepén járó hölgy egy ukrán civil szervezet (Reanimation Package of Reforms) koordinátora. A szervezet azt tűzte ki célul, hogy a reformok során szakértői segítséggel támogatja a kormány és a parlamenti képviselők munkáját. Eddig sikeresnek tűnnek: nyolc, általuk írt törvénytervezetet megszavazott a parlament, további hét pedig első olvasatban van. Emellett egy frakcióközi csoportot is létrehoztak, amelynek öt pártból 26 képviselő a tagja. Necsiporenko szerint a prioritások jelenleg az új adminisztrációs törvény, a decentralizáció, új adó- és médiatörvény, de a választási rendszert is át kell alakítani.

Csaba László közgazdász előadása inkább egy összeomlás szélén álló gazdaság képét ábrázolta. Érdekes tény, hogy a 45 millió lakosú Ukrajnának Albániához és Grúziához hasonló GDP-je van. Exportja ugyanakkor nagyjából a fele Magyarországénak, és az ukrán kormány rendelkezik a legkevesebb bevétellel Európában. Ha ez a helyzet önmagában még nem lenne elég súlyos, akkor elég csak azt megemlíteni, hogy 2009 óta egymillió fővel fogyott az ukrán népesség. Csaba László szerint az EU-nak világos perspektívát kell nyújtania Ukrajnának. Továbbá ki kell egyezni az oligarchákkal, mivel az ország nem működtethető nélkülük. A közgazdász ezt a helyzetet a kádár-kori viccel szemléltette: „Szeretem a lángost, de utálom a lángossütőt”.

Lehet, hogy Ukrajna gazdaságilag az összeomlás szélén áll, de ha van ország Európában, ahol nem kell félni a szélsőjobb előretörésétől, az Ukrajna. Ezt szinte minden előadó kiemelte. Egy férfi a közönségből viszont nagyon nem értett egyet ezzel, és Oksana Necsiporenkót egy olyan versenyre hívta ki, amelynek lényege, hogy a Google Street View-on ki talál több neonáci graffitit Lemberg vagy Szentpétervár utcáin. Erre válaszul Rácz András annyival árnyalta az elhangzottakat, hogy lehet, hogy az ukrán szélsőjobb látható, és a média is sokat mutatja őket, de tényleg csak egy százalékot értek el a választáson.