Horvátország az EP-választás tükrében

Horvátország nem egész egy éve tagja az Európai Uniónak, de a délszláv választópolgárok már másodjára járulhattak az urnák elé, hogy képviselőket küldhessenek az Európai Parlamentbe. A délszláv államban május 25-én tartott voksolás egyértelmű győztese a jelenleg ellenzékben lévő HDZ (Horvát Demokratikus Közösség) vezette jobboldali összefogás, de a gyakorlatilag alig fél éve létrehozott zöldpárt is csodát tett. A balközép kormánykoalíció ezzel szemben csattanós választ kapott eddigi – s eredményesnek aligha nevezhető – kormányzásáért.

Tekintettel a közelgő uniós csatlakozásra Horvátország választópolgárai egy évvel ezelőtt már küldhettek képviselőket – akkor még tizenkettőt – az Európai Parlamentbe, így most május 25-én már másodízben járulhattak ez ügyben az urnák elé. Ezúttal a tét is nagyobb volt, hiszen a délszláv államban a politikai csoportosulások keresve se találtak volna hitelesebb erőfelmérőt még az idén esedékes elnökválasztás, illetve a jó másfél év múlva várható országgyűlési választások elé.

Egy népszavazás csalóka erőviszonyai

A legjelentősebb horvát politikai tömörülések alig fél éve már összemérhették az erejüket, hiszen mind a kormánypártok, mind pedig az ellenzék tagjai besoroltak a melegházasságról döntő népszavazás egy-egy táborába. Ugyanakkor tekintettel a referendum folyamán is jelentős erőket mozgósító katolikus egyház Horvátországban máig tartó komoly befolyására, azt a jobboldali HDZ soraiban sem gondolhatta senki, hogy a népszavazás számukra kedvező majd kétharmados sikere 2013 decemberében a valódi erőviszonyokat mutatta meg.

A baloldal mindent „elkövetett” a bukás érdekében

A balközép, úgynevezett Kukuriku koalíció ezzel együtt gyakorlatilag minden olyan hibát elkövetett az utóbbi néhány hónapban, amit politikai erő csak megtehet. Kezdve azzal, hogy Horvátországot máig sem sikerült kivezetni a gazdasági válság okozta recesszióból, az utóbbi hónapokban napról napra attól volt hangos a délszláv sajtó, hogy milyen törésvonalak alakultak ki még a kormánykoalíciót vezető SDP (Szociáldemokrata Párt) soraiban is. Ez utóbbi aztán akkor csúcsosodott ki, amikor az EP-választási kampányidőszak kellős közepén Zoran Milanović leváltotta pénzügyminiszterét. Azt a Slavko Linićet, aki nem csupán alapító tagja volt a horvátországi szociáldemokratáknak, hanem a párt egyik legnépszerűbb alakja is.

A HDZ vezette jobboldali koalíció sima győzelmet aratott

A fentieknek megfelelően a HDZ vezette, s ezúttal mintegy hat pártot tömörítő jobboldali koalíció május 25-én sima győzelmet aratott, hiszen 381.676 szavazatot gyűjtve, s ezzel a voksok 41,43 százalékát maguk mögött tudva végül hat mandátumot kaparintottak meg a Horvátország számára elérhető tizenegyből. Az SDP által terelgetett kormánypártok ezzel szemben mintegy 106 ezer vokssal kevesebbet kaptak a horvát választópolgároktól, amely az összes leadott szavazatnak mindössze a 29,92 százalékát jelentette.

Az így négy mandátumhoz jutó kormánykoalíció mellett végül még egy induló, a fenntartható fejlődésért küzdő ORaH (9,42 százalék) küldhet képviselőt az Európai Parlamentbe, ami azért is nagy szó, hiszen a Mirela Holy által vezérelt politikai pártot tavaly októberben alapította az SDP egykori minisztere. A kormányból 2012 nyarán távozó korábbi tárcavezető már akkor úgy nyilatkozott, hogy az ORaH célja az, hogy Horvátországban a harmadik erő legyen.

A 25,25 százalékos részvétel mellett megtartott horvátországi EP-választás legnagyobb vesztesei minden bizonnyal a Szövetség Horvátországért (Savez za Hrvatsku), illetve a Horvát Munkapárt (Hrvatski laburisti) lettek. Előbbi a magyar sajtó többsége – de az MTI – által is megénekelt mandátumáról csúszott le az utolsó pillanatban, míg utóbbi a tavalyi választásokon megszerzett egyetlen EP-képviselői székétől kénytelen búcsúzni, méghozzá igen csúfos 3,4 százalékos választási eredménnyel.

Kormányváltásra hangolnak

A Horvát Demokratikus Közösség vezetője, Tomislav Karamarko olyannyira elégedett volt az eredménnyel, hogy a sajtó munkatársai előtt – egyébként nem első ízben – még egy előrehozott választás lehetőségét is felvetette. Aligha véletlenül, hiszen a HDZ és partnerei a nagyvárosokat figyelembe véve ezúttal nem csupán Splitben, Zadarban, illetve Vukováron utasították maguk mögé a balközép jelöltjeit, hanem Eszéken, s ami igazán nagy fegyvertény, még Zágrábban is.

Ezzel szemben az előrehozott választásokról hallani sem akaró, ellenfelét pedig a múlt erőszakos retorikájával jellemző miniszterelnök emberei kevés kivételtől eltekintve – példának okáért Varaždin (Varasd) – szinte csak az SDP fellegvárában, azaz az Isztrián tudtak az ellenzékkel szemben döntő fölénybe kerülni. Zoran Milanović persze ezzel együtt is abbéli reményét fejezte ki, hogy pártjának és szövetségeseinek a parlamenti választásokig hátralévő mintegy másfél évben sikerül majd a jelenlegi helyzetet megfordítani.

Mátraházi Tibor