Több tucat halott és utcai harcok Ukrajnában

Ukrajna lángokban áll. A külpolitikai híreket már hónapok óta Ukrajna dominálja, a helyzet azonban nem javul, és  minden egyes nappal a kitűzött elnökválasztásokhoz közeledve egyre véresebbé válik. Ezzel exponenciálisan növekszik az orosz beavatkozás veszélye, és ezzel együtt egy lehetséges nemzetközi konfliktus kirobbanásának a lehetősége. A sajtóból ismerős lehet Szlavjanszk, Donyeck vagy Odessza – ez utóbbiban épp a napokban esett áldozatul 46 ember – jelen cikkünkben pedig összeszedtük, hol folynak jelenleg harcok Ukrajnában és mekkora területet fed le valójában ez a válsággóc.

Ukrajna válságtérképe jelenleg így néz ki. A Donyecki régióból kiinduló szeparatisták – ukrán sajtóban terroristák, az orosz sajtóban „önvédelmi alakulatok” – egyre nagyobb területeket vesznek ellenőrzésük alá, a sorozatos akciók ellenére viszont az ukrán hadsereg még nem tudta visszaszerezni egyik területet sem. A donyecki megye legtöbb városában zárva vannak a boltok, leálltak a vállalatok, nincs kommunikáció és nincs közlekedés.

A krími megszállás és Oroszországhoz csatolás óta gyakorlatilag egy hónap sem telt el, és Ukrajna legkeletibb, Oroszországgal szomszédos régióiban oroszbarát akciókkal indult a szeparatista mozgalom. A néhány száz főből összeverődött tömeg orosz zászlókkal és Szent György-szalagokkal követelte Ukrajnától való elszakadást Krím mintájára. Ezután középületek elfoglalására került sor, ahová ki is tűzték az orosz zászlókat.

Április 6-án Donyeckben, a Donyecki régió székhelyén a tüntetők elfoglalták a megyei tanács épületét, majd másnap, április 7-én kikiáltották a Donyecki Népi Köztársaságot. A „köztársaság” vezetői szuverenitást hirdettek és saját lobogóval rukkoltak elő: fekete-kék-piros színben. Olyan, mint az orosz, csak a felső fehér helyett fekete…

Rögtön meg is jelentek a donyecki területeken a „zöld emberkék” – talpig felfegyverzett, ám nemzeti hovatartozást nélkülöző katonák. Akárcsak pár hónapja Krímben.

Donyeck elfoglalása a világ előtt szinte észrevétlenül zajlott le: nem volt se verekedés se lövöldözés, az ukrán kormány pedig tagadta, hogy elvesztették volna a kontrollt a területek felett. Ám egy héttel később már mindenki megismerhette egy ukrán kisváros, Szlavjanszk nevét. A 118 ezres várost április 12-én ismeretlen fegyveresek elfoglalták és saját „polgármestert” választottak. A fegyveresek leverésére indított ukrán expedíciók kudarcot vallottak, több ukrán katona azóta életét vesztette, külföldi és ukrán újságírók tűntek el a körzetben, az odairányított EBESZ megfigyelőket pedig elfogták (néhány nappal ezelőtt sikerült elérni a szabadon bocsátásukat).

Szlavjanszk azóta állandó fegyveres harcok helyszíne, de az ukrán hadsereg sorozatos ostrom kísérletei ellenére a várost azóta is a szeparatista fegyveresek tartják a kezükben.

Donyeck és Szlavjanszk után a megye többi településén is hasonló forgatókönyv játszódott le: a gépfegyveresekkel, kalasnyikovokkal felfegyverkezett szeparatista erők sorban kontroll alá vették a nagyobb városokat: Druzsivkát, Krasznoarmejszket, Makeevkát, Horlivkát, Konsztantinovkát, Kramatorszkot és Mariupolt. Ezek mind egytől egyig legkomolyabb ipari potenciállal rendelkező városok. A közel fél milliós Mariupol például Ukrajna egyik ipari és gazdasági központja, az ukrán nehézipar és kohászat egyik fellegvára. A Fekete-tengernél fekvő városban még április 13-án elfoglalták a városi adminisztrációt és a rendőr-főkapitányságot. A ukrán hadsereg páncélosok bevetésével is próbálkozott az elmúlt napokban, de nem jártak sikerrel.

Konsztantinovka az ukrán üveggyártás egyik központja, a 165 ezres Kramatorszkban nehéz gépgyártás, cement- és vabetongyártás található. Horlivka (258 ezer fő) Ukrajna egyik vegyiprai és szénfeldolgozó központja. Ez utóbbi más miatt is elhíresült az elmúlt hetekben: a fegyvereseknek nyíltan ellenálló egyik városi képviselő, Vlagyimir Ribak két másik társával együtt még eltűnt: napokkal később kínzások jeleivel a testükön halottan találták őket egy folyóban.

Az igazi érvágást az ukrán kormány számára azonban maga Donyeck jelenti: a közel egy millió fős város Ukrajna legnagyobb ipari csomópontja, ahol minden szál összefut: ukrán szénipar, kohászat és a vegyipar. Egy héttel ezelőtt, április 30-án már maga az ideiglenes ukrán államfő, Alekszandr Turcsinov is beismerte nyilvánosan, hogy elvesztették az irányítást Donyeck és a donyecki megye felett. A fegyveres ellenállás közben elkezdett a szomszédos luganszki megyében is terjedni: május elején a megy székvárosában, Luganszkban a szeparatista erők megtámadták a katonai bázist, a hírek szerint azt azonban sikerült visszaverni.

A jelenlegi helyzet szerint az ukrán kormány elvesztette az irányítást közel 40 ezer km2 területek felett – Donyecki megye és Luganszki megye egy része felett.

A kakukktojás ebben a helyzetben Odessza és Harkov. A több mint egy milliós város, Ukrajna legnagyobb kikötője, Odessza elhelyezkedésben messze fekszik az orosz területektől, május 2-án azonban véres összecsapásokra került sor. A városban Ukrajna területi egységéért összegyűlt felvonulókat megtámadták  a lőfegyverekkel felfegyverzett oroszbarát tüntetők, a rendőrség pedig nem állta útjukat. A jóval többen lévő ukrán tüntetők végül összeszedték magukat és visszaszorították az ellentüntetőket a városi szakszervezetek házába. Az utóbbiak az épületből lövöldöztek kifelé, az előbbiek pedig molotov koktélok bevetésével rájuk gyújtották a házat.

Az összecsapásokban 46 ember vesztette életét, 160-an komolyabb sérüléseket szenvedtek. Az odesszai eseményeket jelenleg egy külön bizottság vizsgálja, a megye vezetőjét leváltották, és május 6-án kedden egy új kormányzót, Igor Palicát nevezték ki az élére, aki az erőszak megfékezését és békét ígért Odesszának.  

Annak ellenére, hogy Odessza messze fekszik Oroszországtól, ott van mellette a Dnyeszter-menti Köztársaság. Az ukrán nemzetbiztonsági szolgálat pedig már több hónappal ezelőtt felhívta a figyelmet arra, hogy egyre több gyanús elem próbál átjutni a köztársaság felől Ukrajnába, és jelentősen megnőtt annak a veszélye, hogy valamilyen fegyveres provokáció készül az ország ellen.

A másik ilyen kakukktojás a Donyecktől 300 km-re fekvő Harkov, ahol eddig kisebb tüntetéseket leszámítva nyugodt volt a helyzet. Április 28-án azonban Harkov polgármestere, Gennagyij Kernesz ellen merénylet történt. Kerneszt futás közben ért lövés és életveszélyes sérülésekkel vitték kórházba. Átlőtték a tüdejét és a veséjét és megsérült a gyomra. Kerneszt azóta egy izraeli klinikán ápolják, de még mindig nem lehet tudni, hogy az ellene történt merényletnek az üzleti tevékenységéhez volt köze-e, vagy politikaihoz. Sokak szerint a várost határozottan irányító Kernesz eddig el tudta kerülni a konfliktusokat és ezzel útjában állt Moszkva törekvéseinek. A polgármester azonban az ukrán bűnszervezetekkel is ápolt kapcsolatokat, így ez az irány sem kizárható.

Mindenesetre egy Donyeck mintájára lázongó Harkov gyökeresen megváltoztatná a jelenlegi ukrán játékszabályokat. A másfél milliós, közel budapestnyi méretű város annak idején a Szovjetunió harmadik legnagyobb ipari központja volt. Ukrajna traktor- és turbinagyártása és űrhajótechnikai központja is Harkovban található 142 kutatóintézet mellett, ám van egy másik fontos vetülete: Harkovban volt a szovjet birodalom legnagyobb tankgyártása, így a város katonai szempontból is igen értékes lehet.

Az ukrán biztonsági erők május elejétől egy újabb offenzívát indítottak a donyecki városok ellen, ám nem sok sikert értek el. Kramatorszk, Gorlovka és Szlvjanszk egy része egy időre a kezükre került, ám azóta az ellenálló fegyveresek ezeket a településeket visszafoglalták.

Az ukrán nemzetbiztonság azóta számos „zöld emberke” személyét felfedte. Ezek az orosz hírszerzés, az úgy nevezett GRU (glavnoje razvedivatelnoje upravlenije) emberei. A dolgokat azonban nem nevezik a nevükön, valószínűleg még mindig bíznak abban, hogy a nyílt fegyveres konfliktus Oroszország és Ukrajna között elkerülhető. Számos jel és logika arra utal, hogy Putyinnak nem érdeke egy nyílt katonai beavatkozás, hanem sokkal több előnnyel kecsegtet egy Dnyeszter-menti Köztársasághoz hasonló válságzóna, egy igazi ipari ütközőállam létrehozása Kelet-Ukrajnában. Azonban Putyin fejébe nem egyszerű belelátni, és a fő prioritás jelenleg a május 25-re kitűzött ukrán elnökválasztás ellehetetlenítése. Amennyiben ez a cél veszélybe kerülne, úgy könnyen indulhatna az orosz szilovik vezetés által kigondolt „B” terv…