Putyin új barátra talált

A boszniai Szerb Köztársaság elnöke legitimnek, egyúttal demokratikusnak nevezte a Krím-félsziget sorsáról döntő népszavazást. Milorad Dodik ilyen jellegű reakciója – amellett, hogy súlyosan megtaposta Ukrajna és Bosznia-Hercegovina egyébként meglehetősen jó viszonyát – persze koránt sem számít meglepetésnek. A Republika Srpska elnöke ugyanis már több alkalommal is életképtelennek nevezte a Daytonban egyben tartott délszláv állam jelenlegi berendezkedését, s nyilatkozatai alapján arra is következtethetünk, hogy a boszniai szerbek vezetőjeként egy pillanat alatt ismét darabokra tépné Bosznia-Hercegovinát, ha a nemzetközi helyzet azt megengedné.

Ukrajna boszniai nagykövetsége sajtónyilatkozatban tiltakozott Milorad Dodik kijelentései ellen, miután utóbbi a boszniai Szerb Köztársaság elnökeként bőszen gratulált az egyébként nemzetközi szerződések sorát sértő, a félszigetet Kijevtől elszakító, s nem mellesleg az orosz fegyverek árnyékában megrendezett krími népszavazás eredményéhez. A Bosznia-Hercegovinában működő ukrán nagykövetségen Dodik kijelentéseit nyíltan ellenséges magatartásként értékelték.

A Republika Srpska, vagyis a többségében szerbek lakta boszniai entitás feje már március 18-án komoly visszhangot keltő kijelentéseket tett, hiszen ekkor a délszláv országba delegált orosz nagykövettel találkozva legitimnek és demokratikusnak nevezte a Krím sorsáról döntő népszavazást. Majd egy nappal később gratulált is utóbbi sikeréhez, sőt annak a reményének is hangot adott, hogy a félsziget mielőbb be tud majd tagozódni az Oroszországi Föderációba.

Ukrajna boszniai külképviselete minderre úgy reagált, hogy az oroszok által kiírt referendum, illetve annak minden eredménye biztosan illegitim, mivel amellett, hogy megrendezése ellentmondott az ukrán, sőt a Krími Autonóm Köztársaság alkotmányának, megsértette az ENSZ Alapokmányát és számos Moszkva által vállalt nemzetközi kötelezettséget is.

A délszláv térségre visszakanyarodva az ügy már csak azért is kínos, mert Bosznia-Hercegovina alaptörvénye szerint Milorad Dodik, a Republika Srpska elnökeként nincs felhatalmazva arra, hogy a délszláv ország külpolitikai arculatát befolyásoló nyilatkozatot tegyen. Arra meg aztán végképp nincs, hogy utóbbival súlyos károkat okozzon hazája és egy másik, egyébként éppen baráti állam viszonyában.

Emellett – mint ahogy erre Ukrajna külképviselete is felhívta a figyelmet – a szerb nemzetiségű politikus igen kellemetlen helyzetbe hozta Bosznia-Hercegovinát, mivel kiállt egy olyan rendezés mellett, amely pártolja a nemzetközi jog megsértését, a fegyverek erejére támaszkodó agressziót és a hozzájuk fűződő szeparatizmust. Mindez pedig az ukránok szerint igen veszélyes lavinát indíthat el azon a Balkán-félszigeten, amelynek békéje és stabilitása elsődleges szempont kellene, hogy legyen – teszem hozzá, különösen a kilencvenes évek eseményeinek tükrében.

Az új hidegháborúnál rosszabb is jöhet

Azt már számos, nemzetközi szinten is jegyzett szakértő kifejtette, hogy a Krím-félszigetre vonatkozó „orosz megoldás” akár egy újabb hidegháborúhoz is vezethet. Arra viszont igen kevesen világítottak rá eddig, hogy a nemzetközi normákkal nyíltan szembemenő orosz lépések, illetve azok következményének kellő hiánya hasonló magatartásra ösztönözhet számos olyan politikai vezetőt is – lásd fent, akik elégedetlenek a számukra vagy akár nemzetük számára a jelenlegi világrendben „kialkudott” pozíciókkal.

Oroszország ráadásul, ha lovat ad az ilyen elégedetlen hangok alá, talán még komolyabb károkat okozhatna Európának, s a most őt elítélő nyugati világnak, mint az egyébként nyilvánvalóan önmaga forrásait is megcsapoló „gázháborúval”. Hiszen szemmel látható, hogy a kilencvenes éveket követően magára hagyott Európa máig nem nőtt fel a feladathoz, s még az idézőjelben vett kisebb regionális konfliktusok megnyugtató lezárására sem képes önállóan.

Európa keleti fele, vagy akár konkrétan a Balkán-félsziget pedig egyenesen tömve van potenciális konfliktusokkal, s – mint Dodik esetében láttuk fent – olyan politikusokkal, akik ha kell ugrásra készen állnak az esetleges káosz vagy a most is tapasztalható erélytelenség saját érdekükben történő kiaknázására. Így tulajdonképpen, amennyiben a Putyin vezette Oroszország a jövőben újabb „akcióra” szánná el magát, az öreg kontinens rejtett viharai mindig a megosztás eszközéül szolgálhatnak majd számára.

Végül szigorúan hazatekintve, ha mindezen lehetőségek mellett figyelembe vesszük Magyarország geopolitikai helyzetét vagy éppen méretéből, katonai súlytalanságából (a NATO-tagság ellenére is), gazdasági potenciáljából származó sebezhetőségét, akkor saját szemszögünkből nézve azt kell mondanunk, hogy koránt sem reménykeltő a jelenlegi helyzetünk.

Mátraházi Tibor