Esélyek és veszélyek – Szlovákia elnököt választ

Véget ért a köztársaságielnök-választás kampánya Szlovákiában, mely során tizennégy jelöltnek volt esélye arra, hogy meggyőzze a választókat, miért ő a legalkalmasabb ember az ország élére. A hétvégén kiderül, ki mennyire volt ebben sikeres, addig azonban idézzük fel a kampány legfontosabb momentumait és ismerkedjünk meg a jelöltekkel.

Szlovákiában – Csehországhoz hasonlóan – közvetlen választások során dől el, ki töltheti be a köztársasági elnöki posztot. Idén negyedik alkalommal kerül sor ilyen választásra az országban, mely során a korábbiaknál magasabb részvételre számítanak a szakértők. Nem csak azért, mert idén sokkal több jelölt indult, mint korábban, hanem azért is, mert a választás eredménye a politikai erőviszonyokat is tükrözi majd, illetve adott esetben jelentősen átszabhatja azokat.

Az első ilyen típusú választást tizenöt évvel ezelőtt tartották, amelyet akkor Rudolf Schuster nyert meg. A parlament általi köztársaságielnök-választás gyakorlatát 1999-ben inkább politikai, mint jogi megfontolások miatt változtatták meg. Miután az akkori elnök, Michal Kováč mandátuma lejárt, a parlament nem tudott megállapodni az elnök személyéről. Több mint egy évig a miniszterelnök és a házelnök látta el az elnöki feladatokat, de ez a gyakorlat nem volt tartható. Ezt követően módosították az alkotmányt és vezették be a most is létező rendszert. A most leköszönő Ivan Gašparovič immár tíz éve tölti be ezt a tisztséget, jelenlegi mandátuma június 15-én jár le.  Magyarországgal ellentétben, Szlovákiában ez a tisztség a végrehajtó hatalomhoz tartozik, de ez nem jelenti azt, hogy ő lenne a végrehajtó hatalom feje is egyben. Hatásköreit tekintve azonban nagyjából hasonlóakkal rendelkezik, mint a magyar államfő. Ami különlegességként megemlíthető, hogy a szlovák alkotmány szerint, az európai alkotmányok között egyedülálló módon, a szlovák köztársasági elnök népszavazással visszahívható. Amennyiben népszavazásra sor kerül, de azon mégsem hívják vissza az államfőt, megbízatási ideje „kinullázódik” és újrakezdődik, valamint jogosult lesz arra is, hogy feloszlassa a parlamentet. Ebből az is következik, hogy a köztársasági elnök Szlovákiában politikai felelősségel is rendelkezik. Nem csak ebben egyedi azonban a szlovák államfő helyzete, hanem abban is, hogy a régió országainak államfői közül ő rendelkezik a legnagyobb havi appanázzsal.

A kommunista, az egyszerű nő és a többiek

A tizennégy elnökjelölt közül a jelenlegi közvéleménykutatások szerint ketten esélyesek arra, hogy igazán megmérettessenek egymással. Sok az olyan induló, akik alíg néhány százaléknyi szavazatot kapnának néhány nappal a választások előtt is. Ilyen jelölt például a pedagógusból lett politikusnő, Helena Mezenská, aki az Egyszerű Emberek képviselőjeként egyszerű nőként próbál a választók szívére hatni. Hivatalos oldalán rövid hat sorban foglalja össze, miért lenne ő ideális az ország élére. Olyan érv is szerepel ebben a kis rövid összefoglalóban, miszerint eltűnt az emberek arcáról a mosoly, és ezt meg kell változtatni. Mezenská már a kampány alatt elindult a megvalósítás útján: a közösségi médiában szereplő elnöki profilján például olyan képet láthatunk róla, melyen fordítva tartott telefonnal próbálja az eltűnt mosolyt visszavarázsolni a választók arcára – nem kis sikerrel. Mezenskának nem csak elnöki ambíciói szerények, de tudása is. Egy interjú során például nem tudta megmondani, ki áll a szlovák vezérkar élén – válaszában kifejtette, hogy a kérdés is meglepő volt számára, mivel ő a békepolitikát szorgalmazza. Hasonló kérdésekkel a szívsebészből lett elnökjelölt is könnyen zavarba hozható: Viliam Fischer, akinek támogatottsága alíg haladja meg a 2%-ot, az ominózus interjú során nem tudta megmondani, ki írta a szlovák himnusz szövegét. A választások eredménye nyilván nem ezen múlik majd.

Akik mindent visznek

A két legesélyesebb jelölt a felmérések szerint a jelenlegi miniszterelnök, Robert Fico, illetve a vállalkozásairól ismert független elnökjelölt, Andrej Kiska. Az egyedüli olyan jelölt, aki mögé három politikai párt, a KDH, a Híd-Most és az SDKÚ is besorakozott, Pavol Hrušovský, aki azonban még úgy sem tudja megelőzni a két polgári indulót, Knažkot és Kiskát, hogy e három jobboldali párt választói többségének szavazatait elviekben magáénak tudhatja. A jobboldal, illetve a szlovákiai választók azonban nem ennyire fegyelmezettek, illetve az elnökjelölt személyét nem ez fogja eldönteni. Hrušovský annak ellenére sem számíthat magyar szavazatokra, hogy – ugyan hibásan – de minimális szinten magyarul is próbált kampányolni. Bár a másik független jelöltnek, Knažkonak sikerült a harmadik helyre feltornáznia magát, az élen állók versengésébe nem fog beleszólni.

Még Zeman is irigykedhet

A törvény értelmében akkor kell második fordulót tartani, ha a jelöltek közül senki nem szerzi meg a szavazatok legalább felét. Elemzők szerint erre most kicsi az esély az első fordulóban, mivel a legesélyesebbnek tartott Ficonak akad komoly kihívója. Fico számít a baloldali szavazók fegyelmezett szavazására, nem hiába. A kampányfilmjében egyszerű katolikus szlovák emberként mutatkozott be, aki az iskolai évei alatt mindig dolgozott, álma pedig egy menő nyugati farmer volt. Vagyonnyilatkozata szerint ezt az álmot bőven túlteljesítette, hiszen a szlovák média által több helyen is közölt elnökjelölti vagyonbevallás szerint Fico tavalyi 40 ezer eurós bevételéből biztosan tudta teljesíteni ezt a célt. Legfőbb kihívója, a függetlenként induló Kiska nem csak kampánya sikerességének tudhatja majd be a rá leadott szavazatokat. Attól lehet tartani ugyanis, hogy ha Fico köztársasági elnök lesz, ugyanúgy hűséges marad a parlamentben legtöbb helyet elfoglaló pártjához, a SMER-hez, ami által a legtöbb hatalmi és politikai jogkör a bal oldal, és azon belül is egy kis csoport, illetve egy személy kezébe összepontosulhat majd. Így előfordulhat, hogy Fico elnökként is a szlovák politika vezetője maradhat, amire a szlovák politológusok csak annyit mondanak gúnyosan, hogy ha ez így lesz, a hasonló ambíciókkal rendelkező Milos Zeman is irigykedhet majd szlovák kollégájára. Ha sor kerül a második fordulóra, ahova nagy eséllyel Kiska jut tovább, több olyan szavazó is lesz, aki csak azért szavaz a másik jelöltre, hogy ne szavazzon Ficora. A baloldali szavazatokra tehát számíthat Fico, sok múlik azonban azon, hogy a nem baloldali szavazatok mennyire „szóródnak” szét a többi jelölt között.

Mindnyájuknak el kell menni!

A választási kampány egy különleges színfoltja a magyar jelölt indulása, mely minden szempontból egy történelmi mérföldkőnek tekinthető. Bárdos Gyula az MKP színeiben indulva magyar és szlovák szavazókat egyaránt megszólító kampány során meggyőző érvekkel és mindenki számára elfogadható és befogadható hangnemben magyarázta el, miért indulhat Szlovákiában magyar jelölt. Indulását több oldalról is támadták – többek között a Híd és az egykori miniszterelnök, Radicová is – azonban sikerült a megfelelő számú aláírást összegyűjtenie ahhoz, hogy jelöltethesse magát. A kampányban olyan kérdéseket nyit meg és hoz be a szlovák közéletbe, melyekről a többi elnökjelölt egyáltalán nem beszél, ám mindezek mellett jelen van annak hangsúlyozása is, hogy az itt élő magyarok nem másodrangú polgárai az országnak. Senkinek nem okozhat csalódást, ha Bárdos nem jut be a második fordulóba, de elnökjelöltségének talán nem is ez a célja. Sokkal inkáb az, hogy láthatóvá teszi a szlovákiai magyarságot, és személyében ismét egy olyan magyar politikus lépett színre, aki kitűnő szlovák nyelvtudással (ami nem utolsó szempont) valamint mondanivalójával nyit a többségi társadalom felé és pozitív irányból közelít meg olyan kérdéseket, melyek nem csak az itt élő magyarok, de a szlovákok számára is fontosak. A laza és fiatalos kampány arra nem lesz elég, hogy a második fordulóba is bejusson, de arra igen, hogy az üzenetet átadja és eljuttassa a szlovákiai magyarok és szlovákok felé. A már szimbolikussá vált bajusz pedig egyfajta diszkrét bájt kölcsönöz az egésznek.

Viszlát Gašparovič!

A jelenlegi leköszönő köztársasági elnök nem határozottságáról és politikai függetlenségéről volt híres. A két ciklust is végig elnökösködő Gašparovič közel áll a jelenlegi kormánypárthoz, döntéseivel és hozzáállásával támogatta annak politikai ambícióit. Többek között emiatt, valamint a dolgokban való tudatlansága miatt is sokszor támadták őt – ez utóbbi által a szlovák média kedvelt személyisége lett, már ami a kifigurázhatóságot illeti, hiszen az elnök erre sokszor adott lehetőséget. Egyik ilyen emlékezetes bakija a mai napig jelen van a szlovákiai köztudatban: az elnöknek ugyanis nem csak azzal voltak problémái, mit mondd, hanem azzal is, hogy mondja az. A leírás helyett többet mondt el ez a kis videó az ominózus bakiról, amely során az elnök az Egyesült Nemzetek Szervezete helyett töbszöri nekifutásra is egyesült daganatokról beszélt. Függetlenül a választások eredményétől, az már bizonyos, hogy egy más kaliberű elnök fog az ország élére kerülni.