Kivesézte a Parlament a trojkát

A nemzetközi trojka radikális átszervezése mellett tör lándzsát az a jogi következményekkel nem járó két parlamenti jelentés, amelyekről csütörtökön szavazott a plenáris. A két határozat többek között azért bírálja a trojkát, mert az ugyanazt az orvosságot adagolta be minden betegnek, és nem vette kellően figyelembe a szociális és foglalkoztatási szempontokat.

A trojkával sikerült megúszni a katasztrófát, de nehezen átlátható szerkezete és működése ártott a gazdaság kilábalásának – ez a tömör esszenciája annak a saját kezdeményezésű jelentésnek, amelyet négy hónapos vizsgálódás után csütörtökön szavazott meg plenáris ülésén az Európai Parlament. A képviselők a trojka tevékenységének gazdasági és intézményi aspektusai mellett egy második jelentést is elfogadtak a makrogazdasági programok foglalkoztatásra és szociális helyzetre gyakorolt – szerintük – nagyon negatív hatásáról.

Mindkét határozatot csütörtökön fogadta el a plénum. Az elsőt – a néppárti Othmar Karas (osztrák) és a szocialista Liem Hoang-Ngoc (francia) jelentését 448 igen, 140 nem szavazat és 27 tartózkodás mellett fogadták el a képviselők. A spanyol szocialista Alejandro Cercas jelentésére 408-an nyomták meg az igen gombot, 135-en nemmel szavaztak, 63-an pedig tartózkodtak.

Határozatában az Európai Parlament elismeri, hogy a trojkának köszönhetően sikerült elérni az elsődleges célt, ami a rendezetlen államcsődöt elkerülése volt. Azt is nyugtázták a képviselők, hogy a trojkának létrehozásakor óriási kihívásokkal kellett szembenéznie. Az EP nehezményezi, hogy a reformok negatív hatásaiért az EU intézményeit tették meg bűnbaknak, jóllehet azokért az Eurócsoportba tömörült pénzügyminiszterek viselik a fő politikai felelősséget.

Miként az EP összefoglalója fogalmaz, „a parlamenti vizsgálat lesújtó képet rajzol a trojka felépítéséről. Kifogásolja, hogy a „hármas fogatban” képviselt intézmények (a Bizottság, az Európai Központi Bank és az IMF) között egyenlőtlenül oszlott meg a felelősség; eltérő mandátummal rendelkeztek, és a tárgyalási és a döntéshozatali struktúrában is eltérő volt az elszámoltathatóság szintje. Mindez pedig egészében a megfelelő kontroll és demokratikus elszámoltathatóság hiányához vezetett. Ugyancsak bírálat tárgya, hogy többnyire a tagállami parlamenteknek sem osztottak lapot.

A hármas fogat rendszerét amiatt is bírálják a képviselők, mert az szerintük egy kaptafára vette az egyes pácienseket, és sokszor irracionálisan ragaszkodott ehhez a kiindulóponthoz. Az Eurócsoport tagjait (a pénzügyminisztereket) elmarasztalja a jelentés, mert úgymond nem voltak képesek világos és következetes politikai elvárásokat megfogalmazni a Bizottság felé, és az utolsó szó kimondóiként, ennek dacára elhárítottak maguktól minden felelősséget.

A határozat azt is aláhúzza, hogy a pénzügyi támogatásért cserébe a válság-országokra oktrojált feltételek veszélybe sodorták az EU szociálpolitikai céljait, egyebek mellett azzal, hogy csak kevés időt hagytak az intézkedések végrehajtására és nem mérték fel körültekintően a különböző társadalmi csoportokra gyakorolt lehetséges hatásaikat – állapítja meg immár a második, a foglalkoztatási szakbizottság által készített jelentés. Ami megállapítja, hogy különösen a fiatalok körében nőtt a munkanélküliség, és számos kis- és középvállalkozás is csődbement. Eközben a szegénységi ráta is növekedett, még a középosztálybeliek körében is.

A két határozat egy sor ajánlást tesz a jövőre nézve a trojkának, illetve az uniós intézményeknek. Első lépésként azt javasolja, hogy a trojka tagjai közötti együttműködést és kölcsönhatást világos, átlátható és kötelező szabályokon alapuló eljárás határozza meg, ami a feladatköröket is elosztja közöttük. Alapvető prioritást élvez a képviselők szerint a kommunikációs stratégia javítása is.

A következő észrevétel, hogy legközelebb, bármilyen jövőbeni beavatkozás esetén készüljön egy pótterv is arra az esetre, ha az első nem jön be. A feltételeket rögzítő egyetértési memorandumnak pedig jobban kellene tükröznie a társadalmi és a foglalkoztatási dimenziókat. Ha egy országgal programot fogadnak el, azzal párhuzamosan egy „növekedési munkacsoportot” is fel kell állítani.

Az EP szerint több erőfeszítést kell tenni annak érdekében is, hogy a tagállamok sajátjuknak érezzék a programot.

A parlament középtávon radikálisan átalakítaná a trojkát, amelyben a Nemzetközi Valutaalap szerepvállalása csak opcionális lenne; az EKB csak „csendes megfigyelőként” lenne jelen, az Európai Bizottság szerepét pedig egy Európai Valutaalap (EMF) venné át.

A második jelentés arra szólítja fel a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a makrogazdaságihoz hasonló figyelmet szenteljenek a szociális egyensúlyhiányoknak. Szorgalmazza továbbá egy munkahely-teremtő program elindítását (az EU és a tagállamok által), mihelyt a támogatott ország túl van a pénzügyi válság mélypontján, előnyben részesítve a kkv-k számára kedvező finanszírozási feltételek létrehozását.

Ugyancsak a második határozat arra is felkéri a Bizottságot, az ECB-t és az Euróövezet tagjait, hogy minél előbb vizsgálják felül, az elfogadott intézkedéseket, és az EU a megfelelő pénzügyi forrásokkal támogassa a szociális védőháló helyreállítását.