Nehéz meccs előtt áll Juncker

Nem született meglepő döntés az Európai Néppárt dublini kongresszusán: a legnagyobb európai párt Jean-Claude Junckert jelöli a Bizottság elnöki posztjára. A lépés megjósolható volt, a luxemburgi exkormányfő mégsem favorit a választási hajrában.

A legnagyobb európai párt a volt luxemburgi miniszterelnököt, Jean-Claude Junckert jelöli az Európai Bizottság élére – derült ki pénteken Dublinban. A luxemburgi politikus veteránnak számít az EU-ban, a neve mégsem garancia a sikerre, hiszen legnagyobb ellenfele az EP jelenlegi szocialista elnöke, Martin Schulz.

Májusban már nyolcadik alkalommal kerül sor közvetlen módon EP-választásokra, azonban a 2014-es őrségváltás az új játékszabályoknak köszönhetően rengeteg nyitott kérdést hordoz magában. Azzal hogy az Európai Néppárt (EPP) Junckert jelöli az Európai Bizottság élére, a kérdések egyikére választ kaptunk, azonban az, hogy az intézményi egyensúly fenntartható-e az új rendelkezésekkel, továbbra is kérdéses. Juncker személye önmagában is megosztó, hiszen mindamellett hogy a monetáris unió ikonikus alakja, a közelmúlt magánéleti botrányai, illetve a tény, hogy tizennyolc év után nem kapott helyet a luxemburgi kormányban, megnehezíti a néppárti kampányt.

A jobbközép EPP jelöltállítási kongresszusa egyébként meglehetősen izgalmasra sikeredett: az utolsó napon színpadra lépett Bono, a U2 frontembere is, aki az európai értékek mellett kiállva (s egyben Merkelt kritizálva) azt hangsúlyozta, hogy a szerződések és azok módosításai nem elegendőek az egységes Európa megteremtéséhez. Bono szerint elengedhetetlen, hogy „Európa egy érzéssé váljon”. A popsztár szerepeltetése megfigyelők szerint egyértelmű válasz volt azokra a kritikákra, amelyek értelmében az EU-nak egy fiatalokat is elérő, polgárközeli kampányra lenne szüksége. Juncker megválasztásával kapcsolatban pedig éppen az jelenthet hátrányt, hogy nem tartják elég „új arcnak”.

A hatvanéves politikus látszólag könnyedén reagált a hosszú uniós múltját célzó kritikákra, és sajtótájékoztatóján az erre vonatkozó kérdésre csak úgy válaszolt: „ez egy vicc vagy tényleg ez volt a kérdés?” Mindenesetre a kritikusokat nem sikerült meggyőznie arról, hogy még nem fáradt bele az uniós hajtásba, a legtöbb helyen a kongresszusi beszédét is lehúzták, hiszen az tőle szokatlan módon kevésbé összeszedettre sikerült. Juncker többek között eltévesztette a Bizottság jelenlegi elnökének nevét, amikor José Manuel helyett José Maria névvel illette Barrosót. Ahhoz azonban kétség sem férhet, hogy a politikus a bakik ellenére végig jókedélyű maradt: a jövőjét illető kérdéseket is inkább humorként fogta fel.

A legtöbben nyilván arra voltak kíváncsiak, hogy mégis miként választják meg a Bizottság elnökét, létezik-e az az automatizmus, amelynek értelmében a legtöbb szavazatot elnyerő párt jelöltje lesz az Európai Bizottság elnöke. (A Lisszaboni Szerződés nem fogalmaz egyértelműen, s emiatt jelenleg is intézményközi vita zajlik a háttérben.) Ezt Juncker nem tudta megerősíteni, de élcelődve annyit hozzátett, hogy néppárti győzelem esetén „nagyon mérges lesz”, ha nem ő kerül az elnöki székbe. „Egyáltalán nem sértő számomra, hogy többen a Bizottság és az Európai Tanács elnökeként is fontolóra vesznek. Ritka árucikk vagyok” – mondta. Kérdéses, hogy meddig tarthat Juncker „jókedve”, hiszen a végkimenetel nem csak az európai választópolgárokon múlik. Az EPP-nek ugyanis nem elég jól teljesítenie a májusi választásokon, a bizottsági elnök személyére végső soron az Európai Tanács tesz javaslatot, ami kedvezőtlen lehet Juncker szempontjából: a nemzetközi sajtó már tényként kezeli, hogy David Cameronnak esze ágában sincs elfogadni a luxemburgi politikust.

Fontos megjegyezni, hogy az EPP-kongresszuson – Juncker megválasztása mellett – elfogadtak egy négyoldalas kiáltványt, ami a kevésbé centralizált Európai Unió mellett foglal állást. Ugyancsak példaértékű, hogy a dokumentum nagy hangsúlyt fektet az adatvédelemre, amely mint az európai polgárok alapvető joga szerepel. Hogy Juncker kap-e lehetőséget a kitűzött célok megvalósítására, májusban kiderül, ugyanakkor saját szavaival élve „ehhez előbb utol kell érnie Martin Schulzot”.