Michel Barniert támogatja a Fidesz a Bizottság élére

Michel Barnier, francia belső piaci biztos jelölését támogatja a Fidesz a Néppárt színeiben az Európai Bizottság elnöki posztjára. Az Európai Néppárt március hetedikén Dublinban szavaz – minden jel szerint – a három pályázó közül a jobbközép választási frontemberére.

Harmadikként Michel Barnier is benevezett pénteken a bizottsági elnöki poszt néppári jelöltségéért folyó versenybe. A francia belső piaci biztos pénteken értesítette hivatalosan pályázatáról Joseph Dault, az Európai Néppárt elnökét.

Barnier saját pártja, a jobboldali UMP mellett megszerezte a Fidesz és a kereszténydemokraták szlovén tagpártjának, az NSi-nek az ajánlását ahhoz, hogy ő legyen a pártcsalád hivatalos jelöltje az Európai Bizottság elnökének. A párt által meghatározott szabályok szerint azok a politikusok nevezhettek be a versenybe legkésőbb március 5-ig, akik legalább három tagpárt ajánlásával rendelkeznek.

Egyes találgatások szerint a magyar kormánypártnál azzal szerezhetett jó pontokat a francia biztos, hogy több kényes ügyben sem forszírozta túlzottan kötelezettségszegési eljárások elindítását.

A három jelölt közül elsőként a korábbi lett miniszterelnök, Valdis Dombrovskis jelentette be indulását. Őt a baltiak és az északiak támogatják a pályázatában. Másodikként Jean-Claude Juncker szállt ringbe, aki októberig Luxemburg miniszterelnöke volt, korábban pedig az Eurócsoportot vezette éveken át. Juncker saját pártján kívül a német CDU és a görög Új Demokrácia Párt támogatását szerezte meg. Barniert pedig a franciák, a magyarok és a szlovének támogatják.

Az Európai Néppárt március 7-i dublini kongresszusán szavaz majd arról, hogy a pályázók közül ki legyen a jelenleg legerősebb európai pártcsalád frontembere (listavezetője) a május 25-i EP-választásokra, és egyúttal hivatalos jelöltje is az Európai Bizottság élére.

Jóllehet a Lisszaboni Szerződésből ez közvetlenül nem következik, az állam- és kormányfőkre nagy nyomás hárul, hogy annak a pártnak a csúcsjelöltjét jelöljék majd az Európai Bizottság elnökének (minősített többséggel), amelyik a legtöbb helyet szerzi meg a következő Parlamentben. A szerződés ugyanakkor nem fogalmaz ilyen egyértelműen, és csupán arról rendelkezik, hogy az Európai Tanácsnak a választások eredményeinek figyelembe vételével kell jelölnie valakit a posztra. Ez elvileg a legtöbb szavazatot összegyűjtő párt jelöltje lehet, de van egy olyan értelmezés is, miszerint az lehet a befutó, aki egy parlamenti többséget lesz képes összehozni a választások után.

A legtöbb hangadó párt már kijelölte vagy megválasztotta a frontemberét. A szocialisták és demokraták zászlaját a német Martin Schulz tartja majd a kezében. Az európai liberálisok a belga Guy Verhofstadtot indítják. A zöldek két jelölttel indulnak a csatába: egyikük José Bové, francia globalizáció-ellenes korábbi agrártermelő, a másik Ska Keller, német zöldpárti EP-képviselő. Az Egyesült Baloldal a görög Alekszisz Ciprászt indítja (a Syryza párt vezetőjét).

A nagyobb pártok közül egyedül a brit konzervatívokat is a soraik közt tudó Európai Konzervatívok és Reformerek nem állítottak jelöltet, így is jelezve azt, hogy nem értenek egyet az új jelölési rendszerrel.

Az EP-ben sokan abban bíznak, hogy a csúcsjelöltekkel a pártok arcot kapnak a kampányban és a választásról-választásra tartózkodóbb európai szavazók nagyobb hajlandóságot éreznek majd a részvételre. Hiszen szavazatuk számítani fog a következő EB-elnök kiválasztásában. A kritikusok szerint ugyanakkor ez a módszer a Bizottság túlpolitizálásához vezethet, és a testület konfliktusba kerülhet szerződés által előírt „technikai” szerepével, ami a szerződések őreként határozza meg a Bizottságot.