Trükkös játszma a brit EU-népszavazás körül

Egyre csökken az esély, hogy a konzervatívok átpasszírozzák a brit parlamenten a 2017-es EU-népszavazásról szóló törvényjavaslatot. Nincs abszolút többség a kezdeményezés mellett, de a Munkáspárt és a toryk koalíciós partnerei, a liberális demokraták sem akarják nyíltan leszavazni, ezért inkább megpróbálják csendben kisiklatni a javaslatot.

Az idő múlásával egyre halványabbak az esélyek a törvényjavaslat elfogadására, amely szerint az Egyesült Királyság 2017-ben népszavazást tartana arról, hogy maradjon-e az Európai Unió tagja.

„Ez egy halott papagáj” – foglalta össze röviden a helyzetet Bill Cash, aki a brit alsóházban az öreg kontinenssel fenntartott kapcsolatok vizsgálatára felállított bizottságot vezeti. A képviselő ezzel egy Monty Python jelenetre utalt, amelyben egy felháborodott vevő azért reklamál egy boltban, mert ott egy kimúlt papagájt adtak el neki, a tulajdonos viszont azt bizonygatja, hogy az állatnak az égvilágon semmi baja.

Bill Cash azután nyilatkozott így, hogy a brit országgyűlés felsőháza január 24-én két módosító javaslatot is elfogadott az alsóház által már elfogadott szöveghez. A végső változatról a parlamenti ülésszak végéig kellene megegyeznie a lordoknak és a képviselőknek, de – mint azt Bill Cash elmondta – minden bizonnyal ki fognak futni az időből. „Ez a törvény gyakorlatilag halott. Esélytelen, hogy átmenjen” – mondta a képviselő a Daily Telegraph-nak.

Az euroszkeptikus Open Europe agytröszt és a BBC elemzője, Mark D’Arcy szerint ugyanakkor még korai temetni a javaslatot, bár elismerik, hogy kevésen múlik majd a jogszabály sorsa. Az ülésszak április végén ér véget, addig pedig még van rá esély, hogy győztesen hozzák ki az indítványt. Ehhez február 28-án ismét az alsóházban kellene lennie a javaslatnak, amely még a lordoknál rostokol.

Már a kezdet sem volt könnyű

A törvényjavaslat megszületése, sőt, a népszavazási ígéret megfogalmazása sem bizonyult egyszerűnek. David Cameron kormányfő tavaly januárban hosszas halogatás, a helyszín és az időpont többszöri módosítása után mondta el azt a beszédét, amelyben a szigetország és az EU viszonyának újrafogalmazását vetítette előre. A konzervatív miniszterelnök bejelentette: ha a következő parlamenti választás után egyedül alakíthatnak kormányt – azaz ha megszabadulnak EU-párti koalíciós partnerüktől, a liberális demokratáktól –, megpróbálnak uniós szintű reformokat indítani vagy legalább újratárgyalni a tagságuk feltételeit, majd a kormányzati ciklus közepéig népszavazást tartanak, hogy az új körülmények között maradjanak-e az EU-ban vagy sem.

A szóbeli ígéret azonban a párton belüli keményvonalas euroszkeptikus szárnyból és az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP) felé szivárgó szavazói körből sokaknak kevés volt, ezért született a törvényjavaslat a népszavazásról. Ezt a liberális konzervatívok miatt nem tudták megtenni a kormány nevében, így a javaslatból csak egyéni képviselői indítvány lett. A megoldás miatt ugyanakkor csak igen korlátozott idő van a parlamenti eljárásra, a toryk pedig folyamatosan arra panaszkodnak, hogy a Munkáspárt és a liberális demokraták különféle trükkökkel lassítják a munkát. A másik oldalról a konzervatív Adam Afriyie is zavart keltett, amikor egy módosító indítvánnyal 2014 októberére akarta előrehozni a referendumot, de ezt leszavazták.

James Wharton, az indítvány benyújtója tavaly júliusban amiatt aggódott, hogy már az alsóházon se jut majd át a szöveg. Végül egyhangúlag, 304 igen szavazattal elfogadták – ehhez viszont az kellett, hogy a Munkáspárt és a liberális demokraták tartózkodjanak. Ezek a pártok korábban már tettek népszavazási ígéretet, a közvélemény pedig támogatná a referendumot, ezért nem igazán akarják felvállalni, hogy nyíltan leszavazzák a javaslatot, inkább szépen csendben próbálják kivéreztetni.

A saját könyvében találta magát

A Lordok Házában Michael Dobbs-ot bízták meg, hogy vigye át a javaslatot. A konzervatív felsőházi tagot politikai tevékenysége helyett sokan egy regénye miatt ismerik. Dobbs a ’80-as évek végén írta meg Kártyavár (House of Cards) című könyvét, amely alapján előbb egy népszerű brit, majd egy jelenleg is futó amerikai sorozat készült. A regény főszereplője egy gátlástalan, manipulatív politikus, Francis Urquhart, akit Dobbs szerint leginkább a monogramja jellemez: F… U. „Természetesen teljesen kitalált. A politikusok soha nem cselekednének így. És mégis, az élet elkezdte utánozni a művészetet” – fakadt ki a politikus a Telegraph hasábjain a népszavazási törvényjavaslattal kapcsolatban.

A javaslat ugyanakkor nem csak a két ellenző párt lordjai miatt futott nehézségekbe. Az Egyesült Királyságban alapvető elv, hogy egy parlament nem kötelezheti semmire a következőt, így több olyan felsőházi tag is az ellenzők között volt, aki egyik párthoz sem tartozik. A lordok emellett az úgynevezett Salisbury konvenció szerint mindent elfogadnak, ami az alsóházi győztes párt programjában szerepel, csakhogy a népszavazási ötlet ilyen konkrétan nem volt benne, ráadásul nem is a kormány, hanem egy képviselő nevében nyújtották be a jogszabálytervezetet. 

Dobbs a Golden Globe díjátadót is kénytelen volt kihagyni a vita miatt (a sorozat amerikai változatát négy kategóriában jelölték). A Lordok Házában több mint nyolcvan módosító indítvánnyal sorozták meg a mindössze hatcikkelynyi javaslatot. Volt köztük olyan, amely szerint előbb egymillió aláírást kellene összegyűjteni, olyan, amely a skót regionális kormányzat fejének vétójogot adott volna, de olyan is, amelyik az Anglia délnyugati sarkában használt cornwalliul – vagy egy kicsiny skót nyelvjárásban – írná ki a kérdést.

Az indítványok feléért a volt munkáspárti árnyékminiszter, George Foulkes felelt, aki elismerte, hogy ezek közül sokat maga sem feltétlenül támogat. Az ellenzők már korábban is különféle időhúzó trükköket dobtak be: akadt rá példa, hogy felsorolták a világ összes vallását vagy az EU-ra mind a 28 tagállam felsorolásával hivatkoztak. A Munkáspárthoz húzó The Guardian szerint a legnagyobb ellenzéki párt és a liberálisok képviselői találkoztak a szavazás előtt, hogy összehangolják a stratégiájukat, és a voksolás alatt is kiszúrták, ahogyan egymással egyeztetnek.

Végül január 24-én a javaslathoz két módosító indítványt is elfogadtak. Az első – három konzervatív mellett munkáspárti és liberális demokrata támogatással, toryk és egyetlen munkáspárti ellenében – a kérdés szövegét változtatná meg, a másik pedig hatástanulmányhoz kötné a referendumot.

A UKIP lehet a nevető harmadik

A szavazásnak olyan szempontból nem sok jelentősége van, hogy ha a 2015-ben esedékes parlamenti választások után a konzervatívok nélkül lenne kormánytöbbség, visszavonhatnák a törvényt – ahogy a toryk is gond nélkül elfogadtathatnák a saját akaratukat, ha egyedül elnyernék a többséget. Ráadásul a következő, 2014/2015-ös ülésszakban – azaz még a parlamenti választások előtt – be lehet nyújtani a javaslatot, a lordok pedig akkor már nem dobhatnák vissza. Így viszont a konzervatívok már nem tudnák elfogadtatni a 2014. májusi európai parlamenti választások előtt, ami az amúgy is népszerű UKIP-nak jelenthet szavazókat.

Emellett James Landale, a BCC helyettes politikai szerkesztője magas rangú torykra hivatkozva arra figyelmeztet: nem biztos, hogy egyáltalán nekifutnának még egyszer az elfogadtatásnak. Többek között attól tartanak, hogy a liberális demokraták már nem tartózkodnának az alsóházi szavazáson, mint tavaly tették abban a tudatban, hogy a lordoknál úgyis eláshatják a kezdeményezést. A javaslatot ráadásul ugyanolyan szöveggel kellene még egyszer elfogadnia a képviselőknek, így az ellenzők módosító indítványokkal is megakaszthatják a folyamatot, ám ha a konzervatív vezetés nem próbálkozik, ismét lázongásra számíthat a saját parlamenti padsoraiban.