Bankok: vége az ingyenebédnek

Az adófizetők helyett alapvetően a részvénytulajdonosokra és a hitelezőkre tolja 2016. január 1-től a bajba jutott bankok talpra állításának és rendezett felszámolásának költségeit az a jogszabály, amelyről a héten jött létre politikai megállapodás a tagállamok és az Európai Parlament között.

„Az új szabályokkal az állami pénzből fizetett banki mentőövek és következményeik az adófizetőkre nézve végképp a múlt relikviái lesznek”. Ezekkel a szavakkal üdvözölte a bankok talpra állításáról és szanálásáról szóló uniós irányelvről (BRRD) az Európai Parlament és a Tanács között a héten létrejött megállapodást Michel Barnier, az EU belső piaci biztosa.

A 2015. január 1-jén hatályba lépő jogszabály – amelyre több mint két éve terjesztette elő javaslatát az Európai Bizottság – mind a 28 tagállamban egységes elvek (egységes szabálykönyv) alapján szabályozza azt, hogy mit kell tenniük az illetékes tagállami hatóságoknak a bankcsődök időben történő megelőzése érdekében, illetve hogyan menedzseljék a válságot, ha az óvintézkedések esetén mégis beüt a krach.

Az irányelv – amit az utolsó simítások elvégzése után még jogilag is el kell fogadni – a pénzügyi válság kezelésében az EU-ban bekövetkezett gyökeres fordulatot szentesítve a jövőben szinte teljesen levenné az adófizetők válláról a csődbe szélére, vagy csődbe jutott bankok szerkezetátalakításának vagy szanálásának a költségeit. A számla javát ezentúl elsősorban maguknak a bankoknak, illetve részvényeseiknek és a hitelezőknek (kötvénytulajdonosoknak) kell majd állniuk egy előre meghatározott „veszteségmegosztási” rend alapján. A hitelezőknek (angolul bail-in) egy előre meghatározott sorrend alapján be kell majd áldozniuk befektetéseik egy részét, vagy az egészét a bank életben tartása végett. Mindennek olajozottan kell történnie, hogy a bankok kritikus helyzetben is folytatni tudják alaptevékenységüket és kiszolgálni az ügyfeleiket.

„Egy erős veszteségmegosztási rendszert alkottunk, aminek az a világos üzenete, hogy nem az adófizetők, hanem a bankok részvénytulajdonosai és hitelezői (kötvénytulajdonosai) hoznak majd anyagi áldozatot esős napokon. Egyidejűleg az olyan kivételes helyzetekre is egyértelmű szabályokat alkottunk, amikor a pénzügyi stabilitás általában veszélybe kerül” – jelentette ki Gunnar Hökmark, svéd néppárti képviselő, a parlamenti jelentés előadója.

A veszteségmegosztási rendszer az irányelv után egy évvel, 2016. január 1-jén lép életbe, vagyis két évvel korábban, mint ahogy azt eredetileg az Európai Bizottság javasolta. A bail-in előrehozásának fő oka, hogy a javaslat előterjesztése óta felgyorsult a bankunió létrehozása az EU-ban, jövőre feláll az uniós szintű egységes felügyeleti mechanizmus, és a jelenleg folyó tárgyalások kimenetelétől függően az egységes bankszanálási rendszer is.

A veszteségmegosztási rendben először a részvény- és a kötvénytulajdonosoknak (hitelezőknek) kell majd „a kasszához járniuk”, ha egy bank nagy bajba kerül. Az esetek többségében ez azt jelentheti, hogy – ahogy az nemrég Ciprusban is történt – befektetésüket tulajdonrésszé konvertálják. A nem biztosított, 100 ezer euró fölötti megtakarítással rendelkező betétesek az utolsók lesznek a sorban (vagyis elvileg nekik is ki kell majd venniük részüket a veszteségből), a 100 ezer euró alatti kisbetéteseket ugyanakkor védik a szabályok mindenféle veszteségtől.

Ugyanakkor a természetes személyek és kis- és középvállalkozások 100 ezer euró feletti betétei előnyös bánásmódban részesülnek majd, és semmilyen veszteséget nem kell majd elkönyvelniük mielőtt ki nem elégítették valamennyi biztosított hitelező igényeit.

A bankok legalább 8 százalékos eszközvesztéséig (a teljes eszköz 8 százalékáról van szó) kötelező lesz a veszteségmegosztás. Ez az EP szerint azt jelenti, hogy az esetek többségében a banki részvényesek és számos kötvénytulajdonos elbukják a pénzüket. A 8 százalékos küszöb felett a bankszanálási hatóság engedélyt adhat arra, hogy a bank teljes eszközállománya maximum 5 százaléka erejéig hozzáférhessen a tagállami bankszanálási alap forrásaihoz.

A tagállamok kérvényezhetik az Európai Bizottságnál, hogy kivételes esetben és eseti alapon mentességet adhassanak bizonyos hitelezőknek a veszteségmegosztás alól. A Bizottság ugyanakkor elutasíthatja ezt a kérelmet. De, a bankoknak még ilyen mentesség szavatolása esetén is be kell majd szállniuk eszközállományuk 8 százalékának erejéig a veszteségmegosztásba, mielőtt hozzáférhetnének más alapokhoz.

A direktíva értelmében valamennyi tagállamnak létre kell hoznia egy szanálási alapot, ami szükséges helyzetben a bankok segítségére siet, hozzájárulva a talpra állásukhoz vagy rendezett felszámolásukhoz. A szóban forgó szanálási alapokat a bankok befizetéseiből kell felállítani, és gondoskodni kell arról, hogy tíz év alatt (tehát 2025-ig) elérjék az adott országban a biztosított bankbetétek összegének 1 százalékát.

Az irányelv elismeri, hogy kivételes esetben szükséges, sőt előnyös lehet közpénzeket is bevonni a bankok stabilizálására, feltőkésítés formájában. Az ilyenfajta állami intervenciók azonban szigorú feltételekhez lesznek kötve: csak akkor kerülhet sor ilyenre, ha a bank eszközállományának a 8 százalékát veszteségmegosztásra fordították. A csőd megelőzését célzó „elővigyázatossági feltőkésítésre” csak a legvégső esetben kerülhet sor.

A jogszabály hatályba lépését követő hat hónapon belül az Európai Bankhatóság (EBA) iránymutatásokat fog készíteni arról, hogy az ilyen kivételes állami beavatkozásokra milyen körülmények között kerülhet sor. A Bizottság pedig 2018-ban felül fogja vizsgálni ezt az újratőkésítési eszközt.

A két év után kitárgyalt jogszabály csak az első lépés, a folytatásáról már javában zajlik a vita a tagállamok között, amelyek az utolsó decemberi munkahéten próbálnak megállapodásra jutni az egységes bankszanálási mechanizmus (SRM) szabályairól. Miként arra Michel Barnier rámutatott, a majdani mechanizmus lesz az a hatóság, amely a most kitárgyalt új szabályokat a bankunió kontextusában alkalmazni fogja.