Vérontás Közép-Afrikában

Bekövetkezett az, amitől a márciusi puccs óta mindenki tartott: elszabadult az erőszak a Közép-afrikai Köztársaságban, az áldozatok száma folyamatosan nő. Az ENSZ is aktivizálta magát, a Biztonsági Tanács jóváhagyta az Afrikai Unió és Franciaország intervencióját.

Embertelen állapotok

Heves harcok törtek ki csütörtökön Banguiban, a Közép-afrikai Köztársaság fővárosában. A márciusi puccsal a hatalomból eltávolított François Bozizéhez hű fegyveresek a reggeli óráktól kezdve több stratégiai jelentőségű célpontot is támadás alá vontak a város különböző pontjain. Az erőszak áldozatainak pontos száma még nem ismert, de jelentések szerint legalább százan vesztették már életüket a harcok következtében. Helyi beszámolók szerint a kórházak megteltek sérültekkel, az orvosi személyzet embertelen körülmények között, gyakran elektromos áram nélkül próbál meg megtenni minden tőlük telhetőt az áldozatok ellátása érdekében.

Az országban jelen van az Orvosok Határok Nélkül (Médecins Sans Frontières, MSF), akik már korábban is felhívták a figyelmet a felek közti atrocitásokra és a bármikor elpattanó feszültségre. Egyik ápolójuk, Michelle Mays elmondása szerint ugyan korábban is előfordultak összetűzések, de a szembenálló felek egymás elleni hergelése mára példátlan szintet ért el. A szervezet közép-afrikában tartózkodó munkatársai szerint az elmúlt időszakban fokozatosan nőtt az erőszakos cselekmények száma, viszont Jerome Delay, az Associated Press fotósának helyszíni beszámolója szerint a csütörtöki erőszakhullám kezelése lassan meghaladja a helyi egészségügyi személyzetnek segítő kezet nyújtó MSF kapacitásait is.

Az összetűzés kezdete után pár órával az ENSZ Biztonsági Tanácsa tőle szokatlan gyorsasággal már az ügyet tárgyalta, amelynek eredményeként felhatalmaztak egy 4800 fős francia és afrikai csapatokból álló kontingenst a beavatkozásra. A nem egészen ötezer főből 3600 az Afrikai Unió közép-afrikai békefenntartó missziójának (MISCA) kötelékén belül teljesít szolgálatot – ez a szám korábban 2000 fő volt –, a maradék 1200-at pedig a jelenleg is az országban tartózkodó francia katonák létszámának megduplázása adja. Kérdés, hogy ennyi katona mire lesz elég, mivel többen is egyetértenek abban, hogy ennél jóval több emberre lenne szükség a konfliktus rendezéséhez. Ezen felül Ban Ki-mún ENSZ főtitkárnak 90 nap áll rendelkezésére eldönteni, hogy létrejöjjön-e egy nagy volumenű ENSZ békefenntartó akció – a főtitkár korábbi nyilatkozata alapján ennek legalább kilencezer fősnek kellene lennie ahhoz, hogy eredményeket is el tudjon érni.

Vallásháború a XXI. században?

Aggasztó fejlemény, hogy a mostani erőszak vallási színezettel is rendelkezik. A márciusi puccsot végrehajtó Séléka lázadó szervezet többségében muszlimokból áll, míg az ország jelentős része keresztény vallású – nincs ez másképp a most Bozizét támogató fegyveresek esetében sem.

A vallási vonulat viszont nem a mostani tél szülöttje, keresztények és muszlimok már a márciusi puccs óta is bőven követtek el tetteket egymás sérelmére. Menekültek beszámolói szerint volt példa arra, hogy a Séléka fegyveresei hajnalban körülvettek egy falut, majd tüzet nyitottak, nem kímélve még a gyerekeket sem. A lázadók által elkövetett hasonló esetek tavasz óta egyre gyakoribbá váltak, mivel a csapatok feletti uralom folyamatosan csúszott ki az önmagát elnökké kinevező Michel Djotodia kezei közül.

Nem lehet sok jót szólni a konfliktusban résztvevő másik félről sem: szintén menekültek számoltak be arról, hogy volt olyan eset, amikor keresztény fegyveresek irtották ki több falu teljes muszlim lakosságát, férfiakat, nőket, időseket egyaránt.

Történelmi instabilitás

A Közép-afrikai Köztársaság történetében nem először fordul elő, hogy erőszak alkalmazásáig fajul a helyzet – igaz, helyiek beszámolói szerint ez talán az eddigi legsúlyosabb konfliktus. A politikailag híresen instabil országban nem ritkák a puccsok sem, a márciusban elkergetett Bozizé maga is katonák élén vette át a hatalmat 2003-ban.