Grönland függetlenedne Dániától

Grönland október végén feloldotta az uránbányászatra vonatkozó tiltást, ezzel komoly lépést tett a sziget ásványkincseinek kiaknázása és a Dániától való függetlenedés felé.

A grönlandi törvényhozás, az Inatsisartut múlt hónap végén szavazta meg az uránbányászat tiltásának feloldását. A döntést komoly társadalmi viták előzték meg, és a parlament csupán 15-14 arányban hozta meg döntését, míg közvélemény-kutatások szerint az 57 ezer fős lakosság többsége elutasítja a javaslatot. Aleqa Hammond miniszterelnök szerint a döntés „hatalmas lépés a Dániától való politikai és gazdasági függetlenség felé”.

Grönland gazdaságilag komolyan függ Dániától: éves bevételeinek felét (közel 650 millió dollárt) ugyanis Koppenhágától kapja közvetlen támogatásként. A grönlandi gazdaság fő ágazata a halászat, amely a szigetország exportjának 80 százalékát adja. Kizárólag a halászatból azonban nem tudják garantálni a lakosság foglalkoztatását: a munkanélküliség súlyos probléma a Dániához tartozó szigeten.

Ezt szeretné a kormány a bányászati beruházásokkal orvosolni. Grönland ritkaföldfémekben rendkívül gazdag, így a kiaknázása komoly hasznot hozhatna, és elérhetővé tenné a gazdasági függetlenséget. A szigethez tartozó kontinentális talapzat is feltehetően rengeteg kőolajat és földgázt tartalmaz, különböző szereplők nagy erőkkel végeznek kutatásokat a készletek felderítésére.

Az északi-sarki térség egyre inkább elérhetővé válik a globális felmelegedés hatására. A hagyományosan érdekelt országokon (Dánia, Izland, Norvégia, Svédország, Oroszország, Kanada, Egyesült Államok) kívül Kína is igyekszik pozícióba kerülni a térségben, főleg az új kereskedelmi útvonalak és a nyersanyagok miatt. Jól mutatja ezt, hogy Izland és Kína idén tavasszal írtak alá szabadkereskedelmi társulásról szóló egyezményt.

Grönland helyzete továbbra is bizonytalan. A politikai függetlenséghez elengedhetetlen, hogy a Koppenhágától való gazdasági függőség megszűnjön. A grönlandi kormánynak azonban rendkívül körültekintően kell eljárnia, hiszen belpolitikai helyzete gyengének mondható; az olyan társadalmi problémák, mint a munkanélküliség és az alkoholizmus pedig tovább szűkíti a kormány mozgásterét, csakúgy, mint a dán érdekek figyelembevétele.