Mi a baj az Európai Unióval?

Akadémikusok, döntéshozók és politikusok gyűltek össze október elején Brüsszelben, hogy az Európai Unió helyzetéről tanácskozzanak a State of Europe elnevezésű kerekasztal-beszélgetésen. A soros elnökséget betöltő Litvánia külügyminisztere elmondta, hogy a beszélgetésre egy olyan kritikus időszakban került sor, amikor az unió azon fáradozik, hogy kilábaljon a pénzügyi és gazdasági válságból, miközben a jövő évi európai parlamenti választásokra készül.

Az október 2-i panelbeszélgetés a „Tough choices for a troubled Europe” elnevezést viselte, amely különleges alkalmat teremtett egy széleskörű ötletelésre arról, hogy milyen reális lehetőségei vannak az európai döntéshozóknak az Unió jó hírének helyreállítására és a belső kihívások megoldására. A nagyjából 80 résztvevő között olyan nevek voltak, mint Herman Van Rompuy (az Európai Tanács elnöke), Linas Antanas Linkevičius (Litvánia külügyminisztere), vagy Christopher Pissarides (Nobel-díjas közgazdász). Emellett számos uniós biztos, európai parlamenti képviselő, nemzeti parlamentek képviselői, miniszterek és egykori döntéshozók vettek részt a beszélgetésen, ahol a civil társadalom és az üzleti szféra is képviseltette magát.

A tanácskozáson számtalan örökzöld probléma került elő az Unióval kapcsolatban – többek között a karizmatikus vezetők és az egységes külpolitikai állásfoglalás hiánya. Ehhez társult az elhúzódó gazdasági stagnálás jövőképe, és az európai parlamenti választások népszerűségének kérdése is.

Christopher Pissarides Nobel-díjas közgazdász szerint az Európai Unió hírnevét és önbizalmát a gazdaságon keresztül lehet helyreállítani. A London School of Economics professzora elmondta, hogy attól tart: egyszerűen nincsenek olyan európai vezetők, akik inkább európai és nem a nemzeti érdekeket helyeznék előtérbe, és felelősséget vállalnának az intézményrendszer megerősítéséért – akár a közös bankfelügyelet létrehozásáért, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy az Európai Unió újra növekedési pályára álljon.

Iuliu Winkler, az Európai Parlament Nemzetközi kereskedelmi bizottságának a tagja úgy látja, hogy most már nemcsak észak és dél között tapasztalható a megosztottság, hanem kelet és nyugat, schengeni és nem schengeni, régi és új tagállamok vonatkozásában is. Félő, hogy a tagállamok közötti bizalom még inkább sérülni fog, mivel az állampolgárok elsősorban a nemzeti kormányoktól várnak megoldást, és nem Brüsszeltől.

Hosszú távú stagnálás?

Az esemény vendéglátója Etienne Davignon volt, a Friends of Europe agytröszt elnöke, aki szerint azok a problémák, amelyek az Unió előtt állnak, valójában inspirálják az embereket.

Minouche Shafik, a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgató-helyettese elismerte, hogy az Európai Unió sokat tett az euróövezeti válság kezeléséért. Azt is hozzátette, hogy a legnagyobb kihívás, amellyel a közösségnek szembe kell néznie, az a hosszú távú gazdasági stagnálás és a lassú növekedés. Ez a helyzet akkor következhet be, ha a periférián lévő országoknak továbbra is magas kamatlábakkal kell számolniuk, valamint ha a fogyasztók az eladósodás magas szintje miatt nem hajlandóak költeni, és ha a fiatal generációk kapacitását lerontja a hosszú távú munkanélküliség.

Ezek a jelenségek nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az EU nemzetközi hírneve megromoljon.

Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke optimista álláspontot képviselt a találkozón. Azt mondta, hogy az Európai Unió inkább egy félig teli pohár, mintsem egy félig üres. Szerinte rugalmas felemelkedés követi majd a válságot, és még szorosabb együttműködésre van szükség az euróövezetben. A tagállamok törékeny gazdasági fellendülése közben az Unió legnagyobb kihívása a növekedés és az új munkahelyek biztosítása.

„Nem az európai politika nacionalizálásának korszakát tapasztaljuk, hanem a nemzeti politikák európaizálását” – nyilatkozta az Európai Tanács elnöke. Azt is hozzátette, hogy a májusi választásokon a polgárok bizonyára meg fogják büntetni az európai vezetőket.

Mi várható a 2014-es parlamenti választásoktól?

Mások ennél pesszimistábban látják a helyzetet: Pierre Vimont, az Európai Külügyi Szolgálat főtitkára szerint nincs szükség újabb szerződésmódosításra; amire szükségük van, az már az asztalunkon hever. A legfőbb problémát a politikai akarat jelenti és a politikai vezetők azon képességének hiánya, hogy elmagyarázzák, hogy mi az, amit próbálnak elérni. Az Európai Unió az elmúlt 10-15 évben elvesztette a közvélemény támogatását – ezért tart mindenki a jövő évi európai parlamenti választásoktól.

Ivailo Georgiev Kalfin, a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetségének tagja szerint a bizalom azért veszett el, mert a válságot kizárólag megszorító intézkedésekkel kezelték és a rossz hírek mindig Brüsszelből érkeztek – ennek köszönhetően a polgárok vonakodva fogadtak mindent, amit az Európai Unió mondott. Most, amikor Brüsszel azon kezdett el dolgozni, hogy a nemzeti gazdaságokat segítse a helyreállításban a saját módszereivel – az oktatással, a kutatással, a fiatalok munkanélküliségének kezelésével – a dolgok változnak.

Guy Verhofstadt, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért csoport vezetője azt nyilatkozta, hogy világos különbségek vannak az euroszkeptikusok és a szorosabb integrációt hirdetők között. Az embereknek meg kell érteniük, hogy nagy csata lesz Európa jövőjéért. Hozzátette, hogy szerinte a magasabb fokú integráció az egyetlen megoldás arra, hogy az EU kikerüljön a válságból.

Žygimantas Mauricas, a litván Nordea Bank vezető közgazdásza azt javasolta, hogy ha a jövőben a megszorító politika útját választják, akkor a reformokat olyan gyorsasággal kell véghezvinni, mint egy műtétet. A fiatalok számára az a legrosszabb, ha a jövőt kilátástalanabbnak látják a jelennél. A megszorítások egy elveszett generációt fognak eredményezni.

Krzysztof Szczerski, a lengyel Szejm bizottsági delegáltja szerint meg kell hagyni a választást az európai fiatalok számára, de segíteni kell őket abban, hogy a jövőjüket Európában képzeljék el. Ellenkező esetben a lábukkal fognak szavazni – tette hozzá a politikus.