Verespatak: növekvő elégedetlenség és kormányzati zűrzavar

Románia nagyvárosaiban hétvégéről hétvégére növekszik az a tömeg, amely a verespataki bányanyitás és az azt lehetővé tévő törvénytervezet ellen tiltakozva vonul utcára. A szeptember elsején elkezdett, harmadik hétvégét megért tüntetéssorozat most vasárnap érte el eddigi tetőpontját: Bukarestben több mint húszezren, Kolozsvárott pedig több mint tízezren fejezték ki nemtetszésüket. A kormány időközben teljesen kaotikus válaszokat ad, a kétharmados koalíció egyre hangosabban recseg, ám mégis úgy tűnik, a politikai elit egésze, különböző szereposztásban ugyan, de egyazon célért dolgozik: teljesíteni a kanadai érdekeltségű bányavállalat elképzeléseit.

Amikor szeptember nyolcadikán este az országos tiltakozóakció először lépte át a tízezres küszöböt a román politikum testületileg bepánikolt, és néhány napig úgy tűnt, akár kedvező véget is érhet Verespatak ügye. A ciános technológián alapuló nyílt színi fejtés ötlete 1990 óta nem látott tömegeket és indulatokat mozgatott meg, és ahogy azt már korábban jeleztük, többletjelentéseket is magára öltött: Verespatak nem pusztán környezetvédelmi kérdés, de szimbóluma mindannak, ami nincs rendben a román politikában.

A szeptember nyolcadikai rekordnagyságú tiltakozás egy hét alatt duplájára nőtt, hiszen egy rövid meghunyászkodás után az ország vezetői visszanyerték egyensúlyukat, és a felszabadult indulatokat megpróbálták átcsatornázni a meddő sárdobálás és televíziós álviták területére. A tüntetőket azonban ez már nem tévesztette meg, folytatták, és folytatják akcióikat addig, míg követeléseik nem teljesülnek. A követelések között szerepel a verespataki különtörvény tervezetének visszavonása, a tervezet kidolgozásáért felelős miniszterek és államtitkárok lemondása, illetve Verespatak világörökség-listára való felterjesztése. Az elmúlt egy hét során a miniszterelnök, Victor Ponta távozása is bekerült a követelések közé.

Nem is csoda, hiszen a kormányfő hibát hibára halmozott az utóbbi hetekben, és következetesen ügyködött a bányát megnyitni készülő Rosia Montana Gold Corporation (RMGC) érdekeinek képviseletén. Miután évekig fröcsögő szájjal ellenezte a beruházást, szeptember első hetében komoly tudathasadásos fázison ment át, kormányfőként támogatva, ám parlamenti képviselőként ellenezve azt. Nyolcadika után bejelentette, a parlament eleget tesz a tiltakozók elvárásainak, és sürgősségi eljárásban utasítja el a RMGC-nek dedikált speciális törvényt. Néhány nap múlva meggondolta magát, parlamenti különbizottság létrehozását kezdeményezte, és egyre nyíltabban kezdett a projekt mellett érvelni. Sőt szinte már a RMGC ügyvédjeként lépett fel mikor kijelentette: amennyiben meghiúsul a beruházás, a kanadai cég kétmilliárd dolláros kártérítést is követelhet a román államtól.

Az egyre szélesedő tüntetéssorozat és Ponta (szándékos?) ügyetlenkedése és ködösítési stratégiái próbára tették a kormánykoalíció egységét is. A kisebbig koalíciós partner, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) nyíltan szembefordult a bányanyitás ötletével, az alakulat vezetője, Crin Antonescu pedig naponta illette a kormányfőt cifrábbnál cifrább szitkokkal. A nemzeti liberális vezető szerint Ponta koszos, alávaló játékot játszik, mert támogatja ugyan a bányanyitást, de megpróbál kibújni a felelősség alól.

Antonescu kijelentéseire a kormányfő mögött álló Szociáldemokrata Párt (PSD) vezető politikusai fenyegetéssel válaszoltak: amennyiben folytatja a kormányfő lejáratását, úgy búcsút mondhat a szocdemek támogatásának a jövő évi elnökválasztások során. A pengeváltás azóta ilyen hangnemben zajlik tovább, ám aprólékos leírása teljesen fölösleges. A román politika bejáratott mintái szerint, ugyanis, az ilyen és ehhez hasonló konfliktusok pusztán a hírtelevíziók számára lejátszott szerepjátékok, céljuk pedig az, hogy eltereljék a figyelmet az utcai megmozdulásokról, illetve elvegyék azok élét. A bukaresti politika évek óta így „intézményesíti” a választópolgárok felől érkező impulzusokat.

Elemzők azonban nem zárják ki a Szociálliberális Szövetség (USL) felbomlását, az ellenzéki România Liberă című napilap vezérpublicistája szerint Victor Ponta és a szociáldemokratái egyenesen arra használják az ügyet, hogy megszabaduljanak a teherré vált Antonescutól, és így jövő őszre saját államelnök-jelölttel rukkolhassanak elő. Verespatak és a tüntetők szempontjából ez a kérdés azonban teljesen jelentéktelen, Antonescu jelenlegi bányaellenessége épp annyira elvtelen és opportunista, mint a beruházást támogató korábbi kijelentései.

A buliba persze beszállt az USL ősellensége, Traian Băsescu köztársasági elnök is, aki évekig a bányanyitás legnagyobb támogatója volt. A tüntetések hatására semleges közvetítőként pózoló államfő több ízben is beszólt a kormányfőnek, gyávának és alattomosnak nevezte őt, ugyanakkor kifejtette, mennyire jó is lenne, ha mégis megvalósulna a verespataki projekt. A folytonos sárdobálás legijesztőbb része, hogy a román állam három legfontosabb közjogi méltósága nap mint nap fogalmaz meg olyan vádakat, melyek szerint a Rosia Montana Gold Corporation politikusokat vesztegetett  meg. Persze mindhárom elöljáró a vetélytárs táborára mutogat.

A tüntetések időközben tovább folynak, és nem terveznek kifulladni. A hétvégi nagyobb megmozdulások mellett a tiltakozók néhány ezres kemény magja hétköznapokon is az utcára vonul. A hangadók szeptember utolsó hétvégéjét várják, hiszen a szeptember harmincadikán kezdődő egyetemi tanév miatt hallgatók tízezrei lepik el a nagyvárosokat, a középosztálybeli fiatalokra támaszkodó megmozdulások így újabb löketet kaphatnak. A tiltakozók mögött komoly civil társadalmi összefogás is létrejött: Románia legfontosabb civil szervezetei, a Román Akadémia, független újságírók és haladó értelmiségiek mind-mind Verespatak védelmére keltek, és ők azok akik artikulálják a utcára vonulók gondolatait, követeléseit. (Pikáns adalék, hogy a bányanyitás támogatói szerint a tüntetők mögött álló szervezeteket egytől egyig Soros György pénzeli.)

Mint korábbi beszámolónkban már említettük a mainstream sajtó megpróbálta ellehetetleníteni a tüntetők ügyét, ám az online szociális hálózatok és az alternatív média révén a Mentsük meg Verespatakot! (Salvati Rosia Montana!) mozgalomnak sikerült kitörni a karanténból, és ami még fontosabb, sikerült részben átvenni a közbeszéd fölötti kontrollt. Évek óta először nem pusztán a politikusok ellenőrzik a híráramot, és nem ők alakítják, miről és hogyan beszél a média. Hiába ölti hát magára a RMGC egyenruháját, és megy „megmenteni” bányanyitás mellett tüntető, tárnákba bezárkózó harminchárom bányászt, Victor Ponta már nem ura az eseményeknek és a híráramnak sem.