Idő előtt kimerülnek az EU strukturális alapjai?

Jelentősen gyorsítani kell a strukturális alapokban lévő források kiosztását, ám mindez a korrupció melegágyául szolgálhat.

Adminisztrációs problémák miatt a 2004 után csatlakozott országok az EU kohéziós alapjaiból kevesebb forrást tudnak lehívni, mint amennyi rendelkezésükre áll. Ezáltal pontosan a legszegényebb régiók támogatása jelenti az igazi problémát – mondta a regionális politikákért felelős biztos, Johannes Hahn múlt hét csütörtökön. Hozzátette: az eredmények országonként és régiónként eltérőek, ám számos esetben megfigyelhető az uniós források nem megfelelő felhasználása, ezért nagy szükség van azok kiosztásának felpörgetésére. Miért most került mindez  Brüsszel figyelmének középpontjába?

Április 18-ra készült el a kohéziós alapokban lévő források felhasználásáról szóló átfogó tanulmány. Az anyag pontos képet ad, hogyan alakult eddig a huszonhét tagállam regionális alapokból történő finanszírozása.

A jelentés külön kiemeli Romániát – második legszegényebb tagállamként- , mint a legkevesebb támogatást felhasználó országot. A 2007-es csatlakozás óta a felkínált húsz milliárd eurós keret 14 százalékára kötöttek szerződéseket ez év januárjáig. Ez az érték messze alulmúlja a szintén 2007. január 1-én csatlakozó legszegényebb tagállam, Bulgária 28 százalékos ide vonatkozó mutatóját.

A román helyzet javulására leghamarabb év végétől lehet számítani. Ennek oka, hogy az Európai Bizottság tavaly a folyamatban lévő és a megvalósítás előtt álló projektek szinte mindegyikétől megvonta a finanszírozást közel fél éven keresztül, mégpedig az országban elharapódzott korrupciós ügyeket feltérképező tanulmány hatásaként. Hasonló helyzet borzolja Brüsszel és Varsó kapcsolatát. Idén januárban 4 milliárd eurót zároltak a Lengyelország számára biztosított forrásokból, mert gazdasági visszaélések gyanúja merült fel kivitelezés alatt álló infrastrukturális beruházásokkal kapcsolatosan. A lengyel főügyészség az ügyben 11 embert vádolt meg különösen nagy értékű gazdasági bűncselekményekben való – többek között kartellezés – részvétel miatt. Az érintettek kivétel nélkül állami vállalatok vezetői.

A kifizetések tekintetében Írország áll az élen. A már lejegyzett támogatások aránya meghaladja a 60 százalékot, megelőzve ezzel Portugáliát és a képzeletbeli dobogó harmadik helyezettjét, Svédországot. A jelentős gazdasági problémákkal küzdő luzitánok, valamint a meredek fejlődési pályára álló írek esetében a remek mutatók legfőbb oka, hogy stabilizációs programjaik keretében a 2007-2013-as tervezési időszakra számukra biztosított források felhasználását a válságos helyzetet látva átütemezték. Így ezek az országok a támogatások nagy hányadához hamarabb juthattak hozzá a többieknél.

A lassan végéhez közeledő hét éves periódus  – 2007-2013-as programozási időszak – ideje alatt a négy nagy strukturális alapban 347 milliárd eurót helyeztek el. A legélénkebb párbeszéd korábban is az új évezredben csatlakozó tagállamok adminisztrációs rendszerében tapasztalható hiányosságokkal, valamint a korrupcióval kapcsolatban zajlott. Az egyik legnagyobb nyugat-európai szellemi műhelyként számon tartott Bruegel Intézet értékelő riportjában kiemelte: az elosztási rendszer túlméretezett bürökratizmusa és a korábbi állampártok uralta rendszerben kialakult paradigmák nagyban gátolják a hatékonyság javításának lehetőségét. Ezzel a kritikus véleménnyel szállt szembe Hahn szóvivője, Shirin Wheeler nemrégiben. Nyilatkozatában kiemelte, a posztszovjet térség korábbi államberendezkedési modelljeiről az átállás okozott gondokat az új elosztási struktúrák beüzemelésénél, ám azok feladatukat jól ellátva mára kontroll alatt tartják és problémamentesen üzemeltetik a pályázati mechanizmust.

Túlságosan magabiztos kijelentésnek tűnik ez az utóbbi hetek fejleményeinek tükrében. Komoly finanszírozási gondokkal kell ugyanis szembenéznie az EU-nak. Április folyamán az uniós honatyák felszólalásaiban lefestett helyzet mást sugall. Könnyen megakadhat többek között a strukturális politikák célkitűzéseinek sikeres végrehajtása. A helyzet jelenleg ott tart, hogy ha az elkövetkezendő 1-2 hónapban nem csoportosítanak át 11 milliárd eurónak – Jan Mulder holland liberális képviselő felszólalásában 16 milliárd eurós összeget tart reálisnak – megfelelő összeget a megkezdett projektek befejezésére, valamint a már elvégzett munkákkal kapcsolatos kifizetési kötelezettségek teljesítésére, akkor fizetésképtelenség áll be.  A dolog azért különösen sürgető, mert ebből az összegből 9 milliárd euró pontosan azokat a kohéziós alapokból társfinanszírozott, a legszegényebb régiók infrastrukturális fejlesztési projektjeit érintik, amelyek különösen nagy hangsúlyt kaptak a regionális politikai célkitűzések megvalósításaként. A vészjósló hangok már tavaly decemberben megjelentek a 2013-as költségvetés elfogadásakor. Az idei év büdzséje ugyan 2,4 százalékkal nőtt az egy évvel korábbihoz képest, ám már akkor sokan hangot adtak azon véleményüknek, hogy további 5 milliárd euróra lenne szükség a legóvatosabb becslések alapján is.