Népszavazásnak is beillő választások Kenyában

Holnap általános választásokat tartanak Kenyában – megválasztják többek között a felső- és alsóházi parlamenti képviselőket, az újonnan létrehozott 47 tartomány kormányzóit és helyi tanácsait, és persze eldől az új elnök személye is. Izgalmas kampány zárul, igazi útelágazás elé érkezett Kenya: a békés lebonyolítás igazi sikersztorit jelentene, az erőszakhoz való visszatérés azonban mindenki rémálmaiban ott figyel.

Meddő  vita

A kampány olyan szempontból történelminek mondható, hogy Kenya függetlensége óta először – és egyből két alkalommal is – rendeztek nyilvános, élő adásban leadott elnökjelölti vitát, amin mind a nyolc jelölt megjelent. Az óriási érdeklődéssel várt esemény azonban meddő vitának bizonyult: noha a biztonság, az oktatás, az egészségügy, a gazdaság és a földkérdés mind terítékre került, nyolc vitázóval egyetlen témát sem tudtak kivesézni. Mindenki egyetértett a fő irányvonalakban – új munkahelyeket kell teremteni, be kell fagyasztani a képviselők pofátlanul magas fizetését, harcolni kell a korrupció ellen –, ám egyikük sem állt elő megoldási javaslatokkal. (Ínyenceknek: itt megnézhető az első, itt pedig a második vita teljes terjedelemben.)

A Guardian beszámolója szerint a második körben még Mohamed Abduba Dida, a politikában zöldfülű (és egyben legfiatalabb, tökesélytelen) jelölt tűnt ki leginkább keresetlen megszólalásaival. Az este legjobb mondata is a volt tanár szájából hangzott el, amikor a parlamenti képviselők kiváltságairól a következőképp nyilatkozott: „Jézus nem hajtana haza egy hatkocsis konvojjal, amikor ártatlan kenyaiak fejére csepeg az eső.” A korrupció témájánál pedig – miközben a többi jelölt mind próbálta lemosni magáról a fejére hullatott vádakat – viccesen megjegyezte, hogy „a tolvaj nyilván nem fogja beismerni, hogy lopott.”

Az egyik esélyes, Uhuru Kenyatta amúgy az első vitán csúnyán megorrolt az egyik moderátorra. Szerinte az újságíró „megszállottan” kérdezgette őt a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) ellene indult eljárásáról, miközben a többi jelölt botrányairól egy szó sem esett. Az elnökjelölt a második vita bojkottját is kilátásba helyezte, végül azonban megjelent azon.

Az ICC-népszavazás

Érthető azonban, hogy hosszan feszegették a Nemzetközi Büntetőbíróság ügyét, hiszen a társadalmat is ez mozgatja leginkább. Uhuru Kenyattának alelnökjelöltjével, William Rutóval (és két további személlyel) egyetemben a hágai törvényszék vádlottjaként kell felelnie a 2007-2008-as zavargásokban betöltött szerepéért, ami a vád szerint kimeríti az emberiesség elleni bűncselekményt. Ha Kenyatta megnyeri a választásokat, majd az ICC néhány éven belül bűnösnek találja őt, az jelentősen befolyásolja nem csak saját, de országának megítélését is. Nem beszélve arról, hogy addig sem koncentrálhat 100 százalékban az államügyekre, hiszen a folyó eljárás lényegében állandóan Hágában tartja majd alelnökével együtt. Erre reflektált úgy Raila Odinga (legfőbb ellenfele, a jelenlegi miniszterelnök), hogy „nem lehet az országot Hágából Skype segítségével irányítani.”

Kenya nemzetközi elszigetelődése általános félelem, amire Kenyatta ellenfelei okosan rá is játszanak. Így hiába nyugtatja minden nyilatkozatával híveit a politikus – ha a nyugatiak adott esetben el is fordulnak az országtól, a szomszédokra és Kínára támaszkodva úgy is virágozni fog a gazdaság, ígéri –, a személyéből fakadó kockázat miatt sok nem elkötelezett szavazó dönthet úgy, inkább más jelöltet támogat. A Chatham House elemzése azonban árnyalja a képet: az írás szerint sokan viszont éppen azért fognak a Kenyatta-Ruto-tandemre szavazni, mert az egész eljárást az ellenlábas Odinga és neokolonialista nyugati támogatói művének tartják. Ilyen szempontból a szavazás felfogható az ICC kenyai beavatkozásával kapcsolatos népszavazásként is.

Az ICC egyébként egyes források szerint belemenne a tárgyalás elnapolásába, miután a védelem képviselői arra panaszkodtak, hogy nem kaptak elég felkészülési időt. Ha sikerül kitolni az eredeti áprilisi időpontot, akkor Kenyatta egy esetleges második forduló idejére is Kenyában tud maradni, nem kis jelentősége van tehát a döntésnek. (Második fordulóra – április 11-én – akkor kerül sor, ha egyik jelölt sem szerzi meg hétfőn az abszolút többséget, azaz a szavazatok több mint 50 százalékát.)

Visszatérés az erőszakhoz

Kenya óriási utat tett meg a legutóbbi választások és az azt követő zavargások óta. 2010 augusztusában népszavazáson új alkotmányt fogadott el, ami jelentősen átszabta az államigazgatás képét: a három hatalmi ágat látványosan szétválasztották, a közigazgatást 47 tartomány létrehozásával decentralizálták, illetve felállítottak egy Szenátust, kétkamarássá varázsolva a parlamentet. A bírósági reform keretében új – az eddiginél jóval bonyolultabb – választási eljárást dolgoztak ki, valamint új, kompetens választási bizottságot állítottak fel.

A biztató jelek ellenére azonban továbbra sem szavatolható a választások békés lebonyolítása, hiába szólítja fel erőszakmentességre híveit az összes elnökjelölt immár hónapok óta. A Council for Foreign Relations (CFR) hat olyan tényezőt szedett össze, amik erősítik egy esetleges erőszakhullám kitörését.

1) Ahogy az eddigi választásokon, úgy a jelöltek most sem választási program, hanem etnikai törésvonalak mentén mobilizálják potenciális választóikat. A választási koalíciójukat is úgy próbálják összetákolni, hogy azzal a lehető legtöbb szavazót tudják maguknak megnyerni, az esélytelen (etnikailag idegen) körzetekbe pedig el se mennek kampányolni. Átszavazók tömegével nem kell számolni, így nagyjából előre lehet tudni, ki mennyi voksra számíthat, csak a választási részvétel boríthatja az asztalt.

2) Az előzetes becslések szerint a verseny meglehetősen szoros lesz. A közvéleménykutatások hol Odingát, hol Kenyattát hozzák ki győztesnek, de szinte egyik sem prognosztizál első körös, elsöprő győzelmet. Néhány százezernyi szavazatkülönbség egy várhatóan visszaélésekkel terhelt választáson remek táptalaja lehet egy kirobbanó konfliktusnak, ahogy ezt 2007 példája is mutatja.

3) Ahogy azt már jeleztük, a kenyaiak idéntől új rendszer szerint, jóval több pozícióra szavaznak. Az elnök mellett megválasztják a kétkamarás parlament képviselőit, a tartományuk kormányzóját és a helyi gyűlés tagjait is. A decentralizáció komplexebbé teszi az állami struktúrát, több állampolgárt juttatva a hatalom valamilyen szintjére, ezáltal pedig elvileg csökkenti a politikai frusztrációból fakadó elégedetlenséget. Ám a rendszer tesztelése csak most kezdődik el, etnikailag megosztott tartományokban akár új konfliktusokat is eredményezhet az államreform.

4) A választási bizottság jókora lemaradásban van a szervezéssel. Már a választók regisztrálása két hónapot csúszott, ezáltal később kezdődhetett csak el a szokásos, ám most még fontosabb oktatásuk. Egyéb technikai akadályok is nehezítik a testület munkáját: kérdés, hogy sikerül-e időre kiképezni a tervekben szereplő, a választás lebonyolításáért felelős 120 ezer főt, illetve hogy hétfőre rendelkezésre állnak-e majd a szükséges eszközök az összes választóhelyiségben. A bizottság feladata lesz a beérkező szavazatok mihamarabbi feldolgozása is – az eredmény kihirdetésének elnapolása végzetes lehet, amennyiben a türelmetlen jelöltek időközben kikiáltják magukat győztesnek.

5) Az ICC kenyai politikusok ellen folyó eljárásáról már volt szó, a CFR elemzése azonban egy új pontra mutat rá. Azáltal, hogy a két érintett, Kenyatta és Ruto egymás társaként vesznek részt a küzdelemben, valamennyire csökken az erőszak valószínűsége, hiszen legalább az ő két (kikuyu, illetve kalenjin) etnikumuk között nem várható összetűzés – 2007-ben pont e két etnikum között bontakozott ki elsőként az erőszak.

6) Végül a képzett rendőrök hiányára figyelmeztet az elemzés. Százezer kenyai lakosra 160 rendőr jut, ami jóval alatta van az ENSZ által javasolt létszámnak (220 fő százezer lakosra). A mennyiség mellett a minőséggel is vannak gondok, a kenyai rendőröket általánosan korruptnak és erőszakosnak tartják. 2007-ben csúnyán megbuktak rendfenntartásból, és félő, hogy egy kibontakozó konfliktust most sem kezelnének hatékonyabban.