Új hóhérja van Zimbabwének

Zimbabwe az utóbbi időben nagy valószínűséggel különösen rossz gazdasági helyzetével vonta magára a nemzetközi közösség figyelmét: a 2008-as hiperinfláció és a fehéreket diszkrimináló, „fekete gazdasági felemelkedés” politikája mind rossz fényben tüntették fel az országot. Most pedig azzal került számos nemzetközi szervezet górcsöve alá, hogy új hóhért talált magának a vezetés.

A dél-afrikai ország bő 12 milliós lakossága világviszonylatban is rossz körülmények között él. A születéskor várható élettartam 51 év, a napi 1.25 dollárnál kevesebb pénzből élők aránya 56,1%, a nemzeti szegénységi küszöb alatt élők aránya pedig 72%. Mindezek ellenére mégis éveket kellett várni arra, hogy a 2005 óta betöltetlen pozícióra jelentkezőt találjanak. Az Amnesty International (AI) egyből elítélte a lépést és aggodalmát fejezte ki, mivel a zimbabwei börtönökben jelenleg 74 férfi és 2 nő van halálsoron. Az országban utoljára a hírhedt rablógyilkosok, Edgar Masendeke és Stephen Chidhumo álltak a bitófához még 2004-ben. Tavaly augusztusban Obert Gutu igazságügy-miniszter úgy nyilatkozott, hogy bár a kormány még mindig keresi a pozíció betöltőjét, nem szándékozik a kivégzési moratóriumot felfüggeszteni, maximum kivételes esetekben, mint például a minősített gyilkosság. Hozzátette azt is, hogy azoknak a büntetését, akik halálsoron vannak előbb utóbb életfogytiglani börtönbüntetésre fogják változtatni. Ez persze korántsem ok az örömre, hiszen a zimbabwei börtönökben embertelen viszonyok uralkodnak: éhezés, rossz higiéniai viszonyok, sőt állítólag kolerajárvány is felütötte a fejét.

Az Amnesty International a halálbüntetés eltörlését szeretné elérni az országban, amelyet az új zimbabwei alkotmányba is bele szeretne foglaltatni, erről az elkövetkező hónapok során fog szavazást tartani a hararei vezetés. A jelenlegi alkotmánytervezet értelmében a 21 és 70 év közötti nők kivégzése engedélyezett lenne bizonyos esetekben. Ezt Noel Kutuwa, az AI dél-afrikai igazgatója elfogadhatatlannak tartja, mondván, hogy „úgy tűnik, Zimbabwe nem akar csatlakozni azon világtrendhez, miszerint a büntetés ezen kegyetlen, embertelen és megalázó módját eltörölje.”