Jóváhagyta a katonai beavatkozást az ENSZ Maliban

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa egyhangú döntéssel támogatásáról biztosította a mali rendezés tervét, ami katonai beavatkozással űzné ki a szélsőséges erőket az északi országrészről. Az előjelek azonban korántsem biztatóak.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa jóváhagyta egy afrikai egységek által végrehajtott fegyveres beavatkozás tervét, melynek célja az iszlamisták kezén lévő Észak-Mali visszafoglalása, és ezzel az ország újraegyesítése lenne, írja az al-Jazeera. A határozat politikai megbékéléshez, választások kiírásához, valamint az ország hadseregének továbbképzéséhez kötné a tényleges fegyveres beavatkozást.

A nyugat-afrikai országok egy 3300 főből álló hadsereg felállítását szeretnék elérni, amellyel remélhetőleg sikerülne kiűzni az északi országrészt március óta uraló fegyveres csoportokat. Ide tartozik több iszlamista szervezet (az al-Kaida észak-afrikai szárnya – az AQIM – mellett a MUJWA és az Ansar Dine is), valamint a tuareg nacionalista MNLA. Ezek a mozgalmak az idén márciusban katonai puccsal megbuktatott elnök, Amadou Toumani Toure elűzése után keletkezett politikai vákuumban tudtak megerősödni. Kezdetben szövetségben, majd egymás ellen is küzdve próbálták növelni hatalmukat, jelen állás szerint az iszlamista csoportok vannak erőfölényben, akik az általuk uralt országrészeken be is vezették az iszlám törvénykezést, a saríát.

Bár az ENSZ döntése előrelépésként is értékelhető, szakértők szerint a Magyarországnál 7,5-szer nagyobb terület megtisztítása a szélsőségesektől nem lesz könnyű feladat. Egy neve elhallgatását kérő francia tisztviselő szerint ez abban az esetben lenne különösen nehéz, ha az üldözött milíciák kerülnék a közvetlen konfrontációt az intervenciós csapatokkal. Erre abban az esetben kerülhet sor, ha az ellenük küldött koalíciós sereg elől menekülve az Algériával határos hegyekben található búvóhelyeikre húzódnának vissza, amely földrajzi jellegénél fogva más stílusú hadműveleteket követelne meg.

Bár a határozat sokat foglalkozik a katonai beavatkozás lehetőségével, a hangsúlyt mégis a diplomáciai úton való problémamegoldásra helyezi. Nem véletlenül: Romano Prodi korábbi olasz miniszterelnök szerint az intervenciós hadsereg legkorábban csak 2013 szeptemberében lenne bevethető, így addig is el kell kerülni a helyzet eszkalálódását. Egy szintén neve elhallgatását kérő, korábbi titkosszolgálati forrás szerint a kilátások egyáltalán nem nevezhetők jónak; a lázadók majd váratlan időpontokban fognak támadni, gyors mozgású, kis csoportokban, amely gerilla hadviselés jellegű műveleteket feltételez.

A fegyveres koalíció ötletét a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössége (az ECOWAS) kezdte el pedzegetni hónapokkal ezelőtt. Az intervenció fontos jellemzője, hogy a műveletekben sem európai országok, sem az USA nem venne részt. Bár a 3300 fős sereg elegendőnek tűnhet, a fentebb említett titkosszolgálati forrás szerint korántsem elég.  „Ha tényleg meg akarjuk oldani a problémát, akkor afrikai és nyugati katonákra is szükség lesz, hogy lezárjuk a kérdéses határvonalakat. Nem 3000 katona kell ide, hanem százszor ennyi, ráadásul sokkal hosszabb időre. Nagyon messze vagyunk még attól, amire valójában szükség lenne. Vegyük Afganisztánt példának és megértik, hogy miről is van itt szó.”