A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala: egy érdekérvényesítési sikersztori

Egy a civil tevékenység mítoszaiba és közhelyeibe belefáradt megfigyelő sem képes leküzdeni a lelkesedését, amikor a Szlovákiai Magyarok Kerekasztaláról hall vagy a szervezet képviselőit hallgatja. Az első Fico-kormány brutális kisebbségpolitikája által életre hívott civil egyeztető fórum az elmúlt három évben olyan lenyűgöző megvalósítási listával büszkélkedhet, amely egyedülállóvá teszi az egész Kárpát-medencei magyar színtéren. A Kerekasztal képviselői hétfőn a Magyar Külügyi Intézetben osztották meg tapasztalataikat.

Egy élhetőbb Szlovákiért, egy élhetőbb kisebbségi létért dolgoznak – vallotta be Tokár Géza, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának (SZMK) szóvivője, aki két kollégájával, Öllős Lászlóval és Orosz Örssel Budapesten, a Magyar Külügyi Intézetben mesélt a felvidéki szervezet elmúlt három évéről. Előadásuk mind a hallgatóságban, mind pedig a moderátor Zákonyi Botond MKI-igazgatóban azt a kérdést vetették fel, hogy vajon miért is nem létezik ehhez fogható kisebbségi kezdeményezés a Kárpát-medence más régióiban.

Az első Fico-kormány erősen nacionalista politikája, az szlovák nyelvtörvény és az egységes politikai érdekképviselet gyors széthullása által 2009-ben életre hívott informális civil fórum az elmúlt időszakban több, egyaránt látványos és tartalmas akcióval hívta fel magára a figyelmet, és adott ihletet más, a magyar kisebbségi közösségek érdekeit szolgáló szereplőknek. A harmincnégy felvidéki civil csoportosulás által megalapított Kerekasztal mára már több mint száz tagszervezettel rendelkezik, így szinte teljesen lefedik az országos és regionális szinten tevékenykedő civil szektor egészét.

Orosz Örs előadásában ízelítőt adott az SZMK sokrétű tevékenységéből, amelyek a magyar közösség életminőségét javító kitörési pontok mentén formálódtak meg. Az államnyelvtörvény szisztematikus belföldi és nemzetközi kritikája, illetve az ezzel kapcsolatos jogsegélyszolgálat megteremtése mellett, állampolgári megmozdulások, például a pozsonyi Tolerancia Menet megszervezése egyaránt szerepelt a Kerekasztal korai megvalósításai között. A 2011-es népszámlálási kampány kivitelezése annyira ötletesnek bizonyult, hogy az megihlette az erdélyi és vajdasági magyar döntéshozókat is, akik saját régiójukba is átültették a felvidéki mintát. A „Ki a magyar?” elnevezésű vitasorozat szintén a szervezet égisze alatt zajlott és zajlik az idei év végéig, a szlovákiai magyar közösség önmeghatározási kísérletén túl a vita új következtetéseket hozhat majd az egész nemzetpolitika számára.

Az idei év két legnagyobb akciója a Madari.sk szlovák nyelvű honlap, valamint a kisebbségi minimum tető alá hozása volt. Az előbbi a többségi szlovák közbeszédet célozza meg, híreket és információkat szolgáltat a magyar kisebbségről és ezzel megpróbálja elősegíteni az interetnikus párbeszédet. A honlap koncepciója szintén a Kerekasztal találékonyságát dicséri, és szintén követendő például szolgálat más magyar közösségek számára, lévén, hogy a többségi nemzettel való párbeszéd akkut hiánya nem csak a Felvidéket sújtja.

A kisebbségi minimum, amelyet a Kerekasztal mellett a két politikai párt, a Magyar Közösség Pártja (MKP) és a Híd-Most is aláírt, kétségtelenül az idei toplisták élén helyezkedik el. Az Öllős László által összefüggő elvrendszerként aposztrofált nyilatkozat lefekteti a kisebbségi érdekérvényesítés alapvető princípiumait, ezzel is egy többes célt szolgálva. Egyrészt mérhetővé teszi a politikai pártok kisebbségi ügyek iránt való elkötelezettségét, ugyanakkor nyit a szlovák közélet felé is, érdemi vitát kezdeményezve olyan kérdésekről, mint az önkormányzatiság és az autonómia.

A Kerekasztal tevékenységének ilyen pozitív megvilágításba helyezése teljesen kiérdemelt, ám nem jelenti a problémák egyik napról a másikra való megszűnését. A szervezet képviselői nem is lépnek fel ehhez hasonló messianisztikus elvárásokkal, épp ellenkezőleg egész tevékenységükből az öntudatosság és a mérséklet sugárzik. Mindazonáltal az ilyen és ehhez hasonló civil érdekképviseleti modellek követendő például szolgálhatnak a többi magyar közösség számára. Ez annál is inkább igaz, mivel jól érzékelhető, hogy az állampolgárok egyre nagyobb hányada ábrándult ki a hagyományos politikai érdekérvényesítési mintákból. A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala által kifejtett munka így nemcsak a kisebbségi lét mindennapi problémáira nyújthat választ, de újraélesztheti azt a kilencvenes évek elején tapasztalható állampolgársági lelkesedést is, amelyet csak a hiteles képviselet érzése tarthat fenn.