Bizonytalan államok – a republikánus szépségtapasz: Észak-Karolina

Korábbi eredmények

Észak-Karolina 1876-tól 1964-ig szinte kizárólag demokrata jelöltet részesített előnyben, ekkor azonban megfordult a trend, és egészen 2008-ig a republikánusok dominanciája volt jellemző. Ekkor Obama volt képes fordulatot elérni, és csekély többséggel ugyan, de övé lett a „Tar Heel State”. A 4,3 millió leadott szavazatból mindössze 14 ezerrel szerzett többet, mint riválisa, John McCain, akit így a 2008-as választás egyik legszorosabb küzdelmében 49,7-49,4% arányban múlt felül a demokrata jelölt.

Mire számítottunk?

A 15 elektori szavazattal rendelkező Észak-Karolinában a szakértők szoros versenyt vártak, egyértelműen a csatatér államok közé sorolva az államot. A táblázatban látható felmérések az választások előtt inkább Romney-nak kedveztek, de az előnye gyakran a hibahatáron belül mozgott. Ryan alelnökjelölti kinevezésétől sokat várhattak a republikánusok Észak-Karolinában, hiszen az itteni konzervatívok valósággal rajonganak érte.

Mi lett az eredmény?

Az előzetes közvélemény-kutatások végül helyesnek bizonyultak, hiszen a 2008-as kudarc után újra a republikánusok kezébe került az állam. Mitt Romney 50,6%-ot szerezve begyűjtötte a 15 észak-karolinai elektori szavazatot, mivel Obamát csupán a választók 48,4%-a támogatta. Ez azonban sovány vigasz a republikánusoknak, hiszen a csatatér államok közül ez az egyetlen, amelyet meg tudtak szerezni.

Mi várható ezután?

A szoros végeredmény és a korábbi választásból leszűrt tapasztalatok alapján Észak-Karolina a jövőben is csatatér állam marad, és mindkét oldal erős kampányt fog folytatni, pénzt és energiát nem kímélve. A demográfiai összetételről nem dönthető el egyértelműen, hogy az a demokratáknak vagy a republikánusoknak kedvezőbb-e, hiszen bár a fehér lakosság aránya (68,5%) viszonylag magas, és sok közöttük a konzervatív, a fiatal generáció inkább a demokrata értékekkel képes azonosulni, valamint a feketék és latinók számaránya a népességen belül egyre növekszik.