Interjú: milyen lesz a Clandestino-könyv?

28 hónapig, 2010 május végétől egészen mostanáig késztette minden héten arra olvasóit Soltész Béla, a Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Doktori Iskolájának PhD-hallgatója, hogy végigkövessék nagyjából egész Latin-Amerikát átszelő utazásainak történetét, s nemigen tudnánk nála jobb propagandistáját találni az ezerarcú kontinensnek. Mint a blogról megtudhattuk, egy kacifántos történet eredményeképp novemberben könyvformátumban is megjelenik a Clandestino – a Lazarillo kulturális portál arról kérdezte a szerzőt, milyen is lesz a kötet, és mikor mutatja be az érdeklődő olvasóknak.

Lazarillo: Nem csak a spanyolos szubkultúrát tekintve az elmúlt évek egyik blogos sikertörténete a Clandestino: még a Man-szigeten, Etiópiában és Mozambikban is volt olvasója, a nem épp laza Szaúd-Arábiából rögtön négy is, s akkor még a több mint 44 ezer magyarról nem is beszéltünk. De vajon mennyien ebből állandó követőid, vagyis hány embert érdekelhet a könyvformátumú Clandestino? S mit gondol erről a kiadó?

 – Az igazán jó blogok ismérve, hogy olyanok, mint a bestseller, iszonyú sok, külön-külön is izgalmas dolgot olvasztanak egybe. A Clandestinón zapatista mesefordítás, politikai, szociológiai, irodalomszociológiai elemzés is szépen megfér a klasszik utazós tematika mellett, de elbír-e e könyv is mindent, amit egy blog? Mi az, amin vágni, és mi az, amin bővíteni kellett? Vagyis végsősoron: milyen profilú könyvet várjon az olvasó?

 – A Clandestino valóban olyan volt, mint egy nagy kollázs, amibe az utazásaim apropóján mindent belerakhattam, amiről kedvem volt írni. A könyvbe a blogra leírt összes betűnek nagyjából a fele fér bele, és főleg az izgalmasabb, útleírásos-sztorizós vonal került bele. Azért a tematikus-okoskodós írások lényegét is igyekeztem átmenteni keretes anyagként.

 – A Clandestino egyik nagy erénye volt a kép és szöveg dinamikus együttélése, ugyanakkor a képi világ beépítése egy könyvbe meglehetősen költséges. Mennyi marad meg ezekből az élmányszámba menő fotókból?

 – Bejegyzésenként 1-2 kép bekerült a könyvbe is, ez nem volt könnyű munka, de a legjobb képek benne lesznek a kötetben is, sőt lesz egy pár olyan is, ami a blogon nem volt, és amelyekről én mosolygok majd a tisztelt olvasókra.

 – Az utolsó posztok egyikében úgy fogalmazol, a könyv bemutatóján „chilei vörösborral és mexikói tequilával fogom itatni a tisztelt olvasókat, illetve a könyvön kívül a Los Master Plustól Delfín Quishpéig terjedően bemutatom azt is, hogy milyen minőségi tánczenékre táncolnak Latin-Amerikában”. Mikor várhatjuk mindezt?

 – Igen, feltétlenül lesz ilyen, valamikor december első hetében. Amint tudok majd konkrétumokat, kiírom a Clandestino Facebook-falára!

Az interjú eredeti formájában ide kattintva olvasható!