50 milliárd eurós megtakarítást hozhat az energiahatékonysági irányelv

Elfogadta az Európai Parlament az energiahatékonysági irányelvet, amely hozzásegítheti az Európai Uniót a 20 százalékos energiatakarékosság eléréséhez 2020-ig. A keretjogszabály parlamenti jelentéstevője szerint az irányelvvel csak 15,5 százalékos hatékonyságnövelés érhető el, a maradékot további tagállami erőfeszítésekkel lehet elérni.

632 igen, 25 nem szavazattal, 19 tartózkodás mellett fogadta el az Európai Parlament az energiahatékonysági irányelvet, amely intézkedések sorozatát írja elő a tagországok és vállalataik számára a közösségi energiafogyasztás jelentős csökkentése érdekében. A kedden elfogadott direktíva elviekben azt a 2007-es uniós elvi döntést igyekszik jogszabályi formába önteni, amely szerint 2020-ig 20 százalékkal növelni kell az EU-n belül az energiahatékonyságot, azaz ennyivel kell mérsékelni az Európai Unió energiafogyasztását.

Az irányelv azonban nem fogja beváltani a hozzá fűzött reményeket, legalábbis, ami a végső cél elérését jelenti. Júliusban bizottsági szakértők is megerősítették a jogszabály európai parlamenti jelentéstevőjének folyamatosan hangoztatott álláspontját, miszerint az intézményközi vita során több eredeti rendelkezés is kimaradt a javaslatból, egyes cikkek pedig enyhültek, így az Európai Bizottság és a Tanács szerint 17, az Európai Parlment szerint viszont csak 15-15,5 százalékos megtakarítás érhető el a jogszabály következtében.

A zöldpárti Claude Turmes a szavazást követő sajtótájékoztatón emlékeztetett arra, hogy jelenleg 9 százalékos hatékonyságnövelésnél jár az EU, ehhez képest nőhet 15,5 százalékra a megtakarítás mértéke 2020-ig. A luxemburgi európai parlamenti képviselő elmondta, mindezzel évente 50 milliárd eurót spórolhatnak meg az EU tagállamai, vállalkozásai elsősorban az energiaimport csökkentése nyomán. A politikus kifejtette, hogy évente az uniós GDP 4 százalékának megfelelő összeget, mintegy 480 milliárd eurót költenek az uniós tagországok arra, hogy földgázt, olajat, szenet, vagy nukleáris fűtőanyagot vásároljanak külföldről. Az irányelv hatására csökkenhet ez az összeg.

Kiemelte, hogy az energiafogyasztás csökkentése különösen nagy összegeket szabadíthat fel az importolajtól nagyban függő tagországokban: Portugáliában, Olaszországban, Görögországban, Írországban és Spanyolországban. Claude Turmes ugyanakor hangsúlyozta, hogy mindez, így a 15,5 százalék is csak akkor teljesülhet, ha az irányelvet teljes mértékben végrehajtják a tagországok.

Ezen felül a képviselő emlékeztetett arra, hogy a könnyű tehergépjárművek és a személyautók széndioxid-kibocsátásának további csökkentésével 1,5 százalékponttal növelni lehet a 15,5 százalékos arányt, emellett pedig a bojlerek és vízmelegítő energiacímkézése is számottevő takarékosságra buzdíthatja a lakossági és az ipari fogyasztókat, ezzel további 1 százalékpontos hatékonyság növelés képzelhető el. Claude Turmes jelezte, hogy az erről szóló jogszabály elfogadását az energiaügyi EU-biztos javaslatára elhalasztották.

Az elfogadott irányelv egyik legjelentősebb rendelkezése, hogy a tagállamoknak a 2013 áprilisában benyújtandó nemzeti reformprogramokban számszerű, de nem kötelező erejű vállalást kell tenniük arra vonatkozólag, hogy mennyi energiát kívánnak megtakarítani. A zöldpárti politikus újdonságnak nevezte, hogy Günther Oettinger EU-biztos a szavazást megelőző plenáris vitában azt mondta, hogy ő a maga részéről továbbra is harcolni fog a kötelező erejű vállalások kikényszerítéséért.

A keretjogszabály emellett kötelezi az energiaszolgáltatókat és a nagykereskedőket arra, hogy 2014-2020 között évente 1,5 százalékos energiamegtakarítást érjenek el a fogyasztóik számára. A képviselő korábban sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a végső szöveg szerint a tagállami kormányok itt jelentős engedményeket kaptak. Ezek szerint a tagállamok figyelembe vehetik az energiaszolgáltatók korábbi fogyasztáscsökkentési intézkedéseit is a megtakarítás mértékének kiszámításakor. Részlegesen kimaradhatnak a követelmények teljesítése alól azok az iparágak is, amelyek az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének (ETS) részei.

A tagországok egy sor alternatív és rugalmassági lehetőséget is igénybe vehetnek: egyrészt lehetőség lesz arra, hogy a 1,5 százalékos csökkentési célt három lépcsőben érjék el a tagországok 2018-ig; másrészt kimaradhatnak az energiaeladási csökkentésből az ETS alá tartozó cégek; harmadrészt bele lehetne számítani a hatékonyság növelésébe az energiaátalakítás és a nagykereskedői szektor megtakarításait; negyedrészt pedig figyelembe lehetne venni a 2008. december 31. Után hozott takarékossági intézkedések hatásait is.

Ezen intézkedések hatását a teljes éves energiamegtakarítás legfeljebb 25 százalékáig lehet beszámítani.

Bekerült az irányelvbe egy olyan cikk is, amely eredetileg nem volt a bizottsági javaslat része. Ez arra kötelezi a tagállamokat, hogy 2050-ig tartó energiahatékony épületfelújítási tervet tegyenek le az asztalra. Ennek része kell, hogy legyen az olyan teljeskörű épületfelújítás is (deep renovation), amely átlagosan 80 százalékkal csökkentené az adott épület energiafelhasználását. Az Európai Parlament kérése volt az, hogy hosszútávú épületfelújítási stratégiákat dolgozzanak ki a tagországok, akik a 2020-ig szükséges középület-felújítási rendelkezések enyhítéséért cserébe bólintottak rá erre.

A közfinanszírozású szervezeteknek példamutatóan kell eljárniuk: a tagállamoknak 2014. január 1-jétől a légkondicionált és fűtéssel ellátott kormányzati épületek alapterületének legalább 3 százalékát fel kell újítaniuk minden évben.