Kétséges az Afganisztánnak szánt segélyek hatékonysága

Az utóbbi tíz évben a nemzetközi felajánlások ellenére sem javult Afganisztánban a közigazgatás színvonala, nem csökkent a korrupció, nem történtek további reformok a politikai rendszerben, ezért kétséges, hogy a hónap elején a tokiói „donorkonferencián” az országnak felajánlott 16 milliárd dollárnyi segély képes lesz-e érdemben javítani a helyzetet – állapította meg Wagner Péter, a Magyar Külügyi Intézet tudományos munkatársa tanulmányában, amelyet hétfőn tettek közzé az intézet honlapján.

Mint emlékeztetett, július 8-án tartották Tokióban az Afganisztán jövőjét biztosítani szándékozó nemzetközi konferenciát, amelynek célja a következő évekre vonatkozó, nem biztonsági jellegű támogatások számbavétele volt. Az afgán nemzeti bank becslése szerint évi 6 milliárd dollárra lesz szükség ahhoz, hogy az ország költségvetésében ne keletkezzen hiány. A konferencián viszont a 2013 és 2016 közötti időszakra összesen 16 milliárd dollárt ajánlott fel a nyolcvan résztvevő – mutatott rá a szakértő.

Bár az eredmény kudarcként is értékelhető, figyelembe kell venni, hogy az összeget a világgazdasági válság közepén ajánlották fel, ráadásul a legtöbb donor ország már egy évtizede segélyezi Afganisztánt – emelte ki. Úgy fogalmazott: a rendelkezésre álló saját forrásokból az ország képtelen önmaga fenntartására.

2001 óta folyamatosan a nemzetközi segélyek adják az afgán költségvetés 90 százalékát – írta. Úgy vélte, ez komoly legitimációs problémát jelent a kormánynak, mindenekelőtt Hamid Karzai államfőnek, akit „kettős beszédre” is kényszerít: mást kell képviselnie az ország lakossága és mást a nemzetközi közösség előtt.

Wagner Péter kitért arra, hogy az elmúlt évekhez hasonlóan a felajánlók ezúttal is több feltétel teljesítését várják el az afgán kormánytól. Kifejtette: a feltételek egy része a segélyek felhasználásának hatékonyságát érinti, ide tartozik a korrupció elleni harc, az átláthatóság növelése a források felhasználásában és a privatizációban. Ugyancsak fontos az eddig elért demokratizálódási eredmények megtartása és kiszélesítése, például a nők jogait, a sajtószabadság fenntartását vagy a választási reform végig vitelét illetően – írta.

A szakértő hangsúlyozta, kérdéses, hogy a 16 milliárd dollárnyi segély mikor és milyen mértékben jut el az országba. Az elmúlt egy évtizedben már több hasonló konferenciát tartottak, és a tapasztalat azt mutatja, hogy az ilyen események politikai jellege gyakran erősebb, mint a fejlesztési szempontok – fogalmazott.

Úgy vélte, ezt támasztja alá, hogy az Afganisztánnak eddig felajánlott források mindössze kétharmada jutott el az országba, és a nemzetközi közösség feltételeinek az afgán vezetés minden alkalommal csak ígéretekkel igyekezett megfelelni. Az utóbbi tíz évben a felajánlások ellenére sem javult érdemben az afgán közigazgatás színvonala, nem csökkent a korrupció, nem léptettek életbe további reformokat a politikai rendszerben – fűzte hozzá.

Wagner Péter szerint figyelembe kell venni azt is, hogy 2014 után, a több mint százezres nemzetközi haderő távozása és a csökkenő költségvetési források következtében az afgán kormány magárautaltsága jelentősen nő majd. Talán az ebből eredő kényszerek valamilyen módon képesek lesznek rávenni a jelenlegi vezetést érdemi lépések megtételére – közölte.

Felhívta a figyelmet arra is, hogy Hamid Karzai helyére 2014-ben új vezető kerül, ami magában rejti a kockázatot, hogy a helyzet romlik, de valószínűleg a nemzetközi közösség mindent megtesz majd azért, hogy a leendő államfőt sajátjuknak tekintsék az afgánok, egyúttal olyan hiteles vezető legyen, aki a Nyugat elvárásainak is megfelel.