Forradalmi hangulat Szudánban

Szudáni internetes közösségek állítják, ha késve is, de beköszöntött az Arab Tavasz az országba. A bizakodó hangulatot ugyanakkor beárnyékolja, hogy nincs olyan nemzetközi médium, amely megfelelő tájékoztatást adna az eseményekről, a kormány pedig mindent megtesz, hogy az információ áramlását akadályozza és elfojtsa a forradalmi hangokat.

Több mint egy hete tartanak a rendszerellenes megmozdulások Szudánban. A kezdeti fővárosi diáktüntetések után demonstrációkat tartottak az ország más pontjain is, például Észak-Kordofán központjában, el-Obeidben. A hétvégén Khartúm két külvárosi negyedében vonultak utcára a rezsim bukását követelő protestálók, ahol a korábbi tüntetések forgatókönyvéhez hasonlóan most is keményen felléptek a rendőri erők a kezdetben békés tüntetőkkel szemben, a szokásos könnygáz és gumibot kettőse mellett a résztvevők szerint éles lövedékeket is bevetettek. A tüntetők kőzáporral válaszoltak a hatósági brutalitásra, úttorlaszokat emeltek, néhol pedig rendőri járműveket is felgyújtottak.

Vasárnapra némileg csitult a helyzet a fővárosban, csak szórványos összetűzésekre került sor, a kormány takarékossági programjához való ragaszkodása azonban hozzájárult a demonstrációk folytatódásához. A politikai ellenzéki csoportok és civil mozgalmak mindeközben újabb átfogó tömegmegmozdulásra szólítottak fel június 30-i dátummal. Ezen a napon ünnepli majd a Nemzeti Kongresszus Párt (NPC) hatalomra kerülésének 23-ik évfordulóját, a rezsimellenes hangok remélik, egyben ez lesz az utolsó is. Ők állítják, ha késve is, de megérkezett Szudánba az Arab Tavasz.A forradalmi hangulatot a kormány által bejelentett megszorító csomag katalizálta. Az állami kiadások csökkentésének jegyében leépítéseket terveznek a közszférában, valamint a köztisztviselői bérek megnyirbálását helyezték kilátásba. A leghevesebb reakciókat az üzemanyag állami támogatásának csökkentése váltotta ki, ami hozzájárulhat az így is 30%-os infláció további emelkedéséhez, közvetve pedig az eddig is magas élelmiszerárak további drágulásához. Ugyan Omar Bashir elnök a kedélyek csillapítása végett korábban úgy nyilatkozott, hajlandóak még egyeztetni a tervezetet illetően, a pénzügyminiszter mostanra nyilvánvalóvá tette, az intézkedések maradnak. Az állami szűkmarkúság kiváltója a költségvetésben tátongó 2,4 milliárd dollárnyi lyuk, amit a Dél-Szudán függetlenedésével kiesett olajbevételek eredményeztek.

A szudániak különböző internetes fórumokon való megnyilvánulásaik alapján tehát bizakodónak tűnnek a mostani tüntetéssorozat sikerét illetően, véleményük szerint a megmozdulások végre olyan forradalommá állhatnak össze, amely véget vet Omar Bashir és a khartúmi rezsim uralmának. Ugyanakkor értetlenül állnak az előtt, hogy a nemzetközi médiumok vajmi kevés érdeklődést mutatnak az események iránt. Mind az Al Jazeera, az Al Arabya, a CNN, és a New York Times, sok más hasonlóan patinás hírcsatorna mellett azon túl, hogy említést tett a történésekről, nem adták meg a várt médianyilvánosságot, a szudániak pedig degradálva érzik a rendszer ellen történő fellépésük súlyosságát és sorsfordító jellegét. Kiemelten az Al Jazeerát marasztalták el érdektelensége miatt, amely élen járt a tunéziai és egyiptomi eseményekről való tájékoztatásban, ezzel is szerepet vállalva a forradalom szikrájának továbbításában.

Szudán nemzetközi szinten történő elhanyagoltsága kiemelten fájó annak tükrében, hogy az országban a helyi médiát a kormány rövid pórázon tartja, és erőteljesen korlátozza a szólásszabadságot, példának okáért tilos az újságíróknak a korrupcióról vagy az emberi jogi helyzetről jelentést tenniük. Mivel a hivatalos csatornák nem adnak megfelelő tájékoztatást, a civilek az internetes közösségi portálok segítségül hívásával informálják egymást, a lakosságot, hogy mi is zajlik az országban. A Girifna elnevezésű erőszakellenes mozgalom például vezető szerepet tölt be a hírek áramoltatásában, Twitteren folyamatosan orientálja az olvasókat, mikor és hol zajlanak újabb megmozdulások. A szudáni diaszpórák tagjai is támogatásukról biztosították honfitársaikat az éteren át, az egyiptomi történéseket átélt szudániak technikai tanácsokkal igyekeznek ellátni a helyieket arra az esetre, ha a kormány akadályozná kommunikációjukat. Szükség is van a hasonló segítségre, sokan tartanak attól, hogy a rezsim majd korlátozza az internetes és mobilhálózatokhoz való hozzáférést, az amerikai nagykövetség is hasonlókra számít, fel is hívta rá munkatársai figyelmét.

Addig is maradnak a hagyományos eszközök a kormány számára, hogy még idejében elfojtsa a forradalmi hangokat. Nem csak az utcákon megjelenő tüntetőket vették őrizetbe, hanem a Nemzeti Hírszerző és Nemzetbiztonsági Szolgálat (NISS) ügynökei számos Twitteren felszólaló aktivistát kutattak fel és tartóztattak le, köztük azt az Usamah nevezetű rezsimellenes hangadót is, aki videóüzenetben igyekezett rávilágítani honfitársai előtt a június 30-ára tervezett megmozdulás fontosságára. Egyébként hollétéről elfogása óta nincs hír, de esete nem egyedülálló Szudánban.

A vezetés hivatalos közleményében nyugalomra inti az ország lakosságát, és csupán néhány radikális agitátor ügyködésének állítja be a történéseket, amelyekkel az embereknek nem szabadna foglalkozniuk, egyetlen céljuk ugyanis a biztonság és rend destabilizálása. Az ország első embere szerint pedig néhány agitátor nem csinál Arab Tavaszt, ha valóban forradalomról lenne szó, akkor Szudán népe egyként vonulna utcára. Az 1989 óta hatalmon lévő Bashir magabiztossága nem alaptalan, számos korábbi felkelési törekvést fojtott el csírájában erőszakszervezetire támaszkodva. Ugyanakkor a mostani demonstrációk immár tizedik napja folynak, és azért nem ártana vigyáznia, hisz nem ez lenne az első eset, hogy egy katonai rezsim uralma megdöntésre kerül Szudánban. Az ország függetlenségének 1956-ban történő elnyerése óta kétszer, 1964-ben és 1985-ben is tanúja volt hasonló fordulatoknak.