Budapest: nem tárgyalási alap az elnökség jelentése a pénzügyi keretről

A magyar kormány csupán „tudomásul veszi” a dán EU-elnökség összefoglaló jelentését a 2013 utáni hét éves pénzügyi keret eddigi vitáiról, de mivel az nem tesz utalást a kohéziós pénzekben várható súlyos magyar forrásvesztésre, ezért nem tekinti tárgyalási alapnak – jelentette ki Győri Enikő európai ügyi államtitkár az EU-miniszterek keddi ülésén.

Véglegesítette összefoglaló jelentését a hónap végén záruló soros dán EU-elnökség a 2014-2020 között esedékes új közösségi pénzügyi keret kihordását célzó eddigi vitákról, és a nyomában mostanra összeállt „tárgyalási keretről”. A dokumentumot Koppenhága a csütörtök-pénteki EU-csúcs asztalára teszi le, miután kedden Luxembourgban az EU Általános Ügyek Tanácsa (ÁÜT) véleményezte az abban foglaltakat. A csúcstól sokan azt várják, hogy

az állam- és kormányfők – értékelve az alkudozások eddigi menetét – politikai kötelezettséget vállalnak arra, hogy még az év vége előtt tető alá hozzák a végső megállapodást. (Janusz Lewandowski, költségvetési biztos ennek kapcsán hozzászólásában maga is úgy fogalmazott, hogy „fontos jelzés lenne a piacok felé” annak demonstrálása, hogy a jövőbeni tervezhetőség alapját jelentő keretköltségvetésben a tagállamok képesek időre megállapodásra jutni.)

Nicolai Wammen, dán európai ügyi miniszter a téma keddi, luxembourgi vitájának zárásakor sietett hangsúlyozni, hogy az elnökségi anyag „nem konszenzusos dokumentum”, hanem a jelen fázisban érthető módon még helyenként erősen eltérő vélemények „kiegyensúlyozott bemutatása”. Wammen utóbb, sajtóértekezletén mindenesetre reményét fejezte ki, hogy a papír ebben a formájában is „szolid alapul szolgál” majd ahhoz, hogy a tárgyalásokat a második féléves ciprusi EU-elönkség alatt sikeresen befejezzék.

A vitában Győri Enikő magyar részről elutasította, hogy az elnökségi anyagot „tárgyalási alapnak” fogadja el. Mint fogalmazott, a dán elnökség, a magyar delegáció többszöri kérése ellenére is, elmulasztotta, hogy formálisan is regisztrálja a 2013 utáni kohéziós pénzeknél várható jelentős magyar forrásvesztést (amennyiben a beterjesztett bizottsági javaslat – amelyik a GDP 2,5 százalékában maximálná a lehívható hányadot – marad e ponton érvényben). „Nem megoldást kértünk az elnökségtől, csupán a problémánk regisztrálását, ám erre sem került sor” – mutatott rá a magyar államtitkár, aki ezek alapján úgymond csak „tudomásul venni” tudja az elnökségi jelentést.

Győri dicsérte ugyanakkor, hogy az elnökségi papír átvette a „kohéziós politika barátai” nevű országcsoporttól azt a megfogalmazást, amely a kohéziós politikát a növekedés egyik fontos motorjának és eszközének tekinti. A magyar európai ügyi államtitkár nehezményezte viszont, hogy az új papír további forrásokat vonna el a szegényebb régióktól és csoportosítana át a gazdagabbakhoz.

Győri Enikő a továbbiakban magyar szempontból kiemelt jelentőséget tulajdonított annak, hogy a majdani végső csomagban garantált legyen a közös agrárpolitika „megfelelő szintű finanszírozása”, valamint, hogy az EU társfinanszírozás hányada a jelenlegi szinten maradjon, illetve, hogy továbbra is elszámolható legyen a vissza nem téríthető áfa.

Az úgynevezett makrogazdasági feltételek esetében – ez az a pont, ahol elvben, egy szigorított mechanizmus révén akkor is felfüggeszthető volna valamely tagország kohéziós forrása, ha annak felhasználása amúgy jól haladt, a makrogazdasági mutatók tekintetében viszont korrekciós eljárás indult ellene – Győri hangsúlyozta, hogy egy ilyen mechanizmusnak világosnak, egyértelműnek kell lennie, kizárólag a keretek lekötésére (és nem kifizetésére) szabad vonatkoznia, és valamennyi tagországra egyaránt érvényes kell, hogy legyen. Végül, a vitatott témák közül a magyar politikus amellett foglalt állást, hogy az eddig is a keretköltségvetésen kívül kezelt tételek eztán se kerülhessenek „büdzsén belülre”.

A hozzászólásokból kitűnt, hogy a tagországok változatlanul az eddigi vitákból is megismert álláspontok mentén érvelnek. A többség ugyan elfogadta tárgyalási alapnak az elnökségi anyagot, de a konkrét magyar sérelmen túllépő további kifogások valamelyikéhez a nettó kedvezményezett országok szinte mindegyike csatlakozott, míg a nettó befizetők többnyire azoktól eltérő véleményen voltak, lényegében megismételve a korábbi viták forgatókönyvét.

Szokásos módon előjöttek az „egyéni sérelmek”, vagy elvárások is. Így a lengyel, vagy a szlovén delegáció „elfogadhatatlannak” minősítette az úgynevezett „fordított biztonsági háló” gondolatát (amely értelmében plafont szabnának a közös költségvetésből lehetséges részesedés maximumának. Ennek elméleti lehetősége mindenekelőtt Lengyelország esetében áll fenn a bázis időszakban kimutatott nagy arányú lengyel növekedés miatt). A balti országok – elsősorban Lettország és Litvánia – ismét szorgalmazták a közvetlen agrártámogatásnál a „fejpénzek” egységesítését (jelenleg hatalmas a szórás a tagországok között, a két végletként Lettországot és Görögországot szokás emlegetni). Ahogy a lett miniszter fogalmazott, „egységes piac csak akkor tud egészségesen működni, ha egységesek rajta a működési feltételek is”. Érdekes módon ezen a ponton a görög delegáció elutasított „bármilyen változtatást” a meglévő rendszerben.

A svédek, britek, dánok – az utóbbi a sajtóértekezleten ismerte ezt el – elfogadhatatlannak minősítették a rájuk szabott, egyéni közösségi költségvetési visszatérítés (a nevezetes „rebate”) – bármilyen megkérdőjelezését. Ugyancsak brit és svéd részről „értelmetlennek” és „terméketlennek” minősítették bármilyen vita „erőltetését” új közösségi („saját”) források bevonására. Eközben ír részről arra mutattak rá, hogy miután a pénzügyminiszterek múlt pénteki ülésén nem kapott egyöntetű támogatást a pénzügyi tranzakciós adó, ezek után aligha érdemes ilyennel, mint potenciális „közösségi saját forrással” a jövőben számolni.

A magyarokhoz hasonlóan más országok is kifogásolták a „makrogazdasági kondicionalitást” (így portugálok, görögök, olaszok), részben azzal érvelve, hogy mindez megfejelése volna a „hatos csomagban” már amúgy is kilátásba helyezett pénzügyi szankcióknak. Görögország emellett szorgalmazta, hogy a források elosztásánál nyomatékosabb mértékben vegyék figyelembe az érintett országok aktuális gazdasági helyzetét.

A nettó befizetők – élükön a német, a finn és a svéd delegációval – viszont nem csak, hogy szükségesnek tartották makrogazdasági feltételeket, de általában is megerősítő mechanizmusokat szorgalmaztak a közösségi források „jobb elköltésének” biztosítására. Igaz, a német miniszter azt is hozzátette, hogy bár „rólunk mindenki azt hiszi, hogy egyetlen törekvésünk a kiadások megvágása, de ez nem igaz. Azt szeretnénk, ha garantálható lenne, hogy minél nagyobb hányad a gazdasági növekedést szolgálja” – mutatott rá.

Feltűnően kritikusan fogalmazott Johannes Hahn regionális politikai biztos, bár ő nem a több éves pénzügyi terv általános vitájában, hanem az utóbb a tanácsi többséget elnyerő újabb kohéziós politikai szabályozó csomag véleményezésekor adott hangot bírálatának. A tanácsi vélemény a jelen szakaszban még nem jelent mást, mint a tagországok „általános megközelítését”, ami egyúttal mandátumul szolgál a soros elnökség számára, hogy az adott törvénytervezetek kapcsán megkezdje az egyeztetést az Európai Parlamenttel. A vita voltaképpen időnyerést szolgál és előzetes jellegű, amennyiben a csomagok véglegesítésére mindenkor csak akkor kerülhet sor, ha már megszülettek és véglegesedtek a majdani új hét éves pénzügyi keret sarokszámai. Így viszont nem kell majd akkor kezdeni a kohéziós pénzköltésre vonatkozó szabályok vitáját, csupán – esetleges kisebb módosítások után – be kell élesíteni a korábban kitárgyalt formulákat.

Ez a vitatéma tehát egyelőre különálló (jogszabály-alkotó) napirendi pontként került megvitatásra, jóllehet, szorosan kapcsolódott az ezt követő általános politikai vitához is.

A felzárkóztatási pénzek majdani felhasználása kapcsán most mindenekelőtt a finanszírozás „tematikus koncentrálása” (a jobb hasznosulás érdekében a támogatható célok behatárolása), a szóba jöhető pénzügyi eszközök (elosztható alapok) meghatározása (összesen öt alapra), valamint az eredményesség (vagy eredménytelenség) mérése és honorálása (vagy büntetése, így az akadozó projektek finanszírozásának a befagyasztása) került terítékre. A vitában a többségi vélemény láthatóan támogatta a vonatkozó elnökségi papírt, úgyhogy a dán miniszter ebben a szakaszban lezártnak minősítette a témában a tanácsi vitát. Egyes részletek kapcsán ugyanakkor akadtak még markáns különvélemények.

Ezek közé tartozott Hahn biztos kirohanása az elnökség azon újítása ellen, ami a tematikus koncentráció jegyében kivette az eredeti bizottsági javaslatból a konkrét utalást az Európai Szociális Alap 2014 utáni kötelező arányáról (20 százalék). Hahn hangsúlyozta, hogy „ez nem csupán technikai kérdés”, és feltétlen szükségesnek nevezte, hogy a szociális alap a jövőben is „kiszámítható büdzsévvel” rendelkezzen. Ennek híján a Bizottság a jelen formájában nem támogatja az elnökségi papírt – szögezte le a regionális politikai biztos.

Különösen sok hozzászólás foglalkozott az eredményességi keretszabályozással. A nettó befizetők itt is erőteljesen kiálltak ennek szükségessége mellett, míg a kedvezményezett országok többsége, ha az eredményesség-mérés fontosságát nem is kérdőjelezte meg, de többen (különösen a déliek) igyekezték arra tenni a hangsúlyt, hogy a negatív szabályozás (szankciók) helyett kizárólag pozitív ösztönzésekkel tegyék inkább érdekeltté az országokat a minél hatékonyabb forráshasznosításban. Az olasz és a portugál miniszter például azzal érveltek, hogy a negatív kényszerítés „megfélemlíti” az igénybevevőket, kiöli a kezdeményezést, és mindenki kizárólag csak biztosra akar majd menni.

Érdekes színfoltot jelentett Piotr Stefan lengyel államtitkár hozzászólása, amelyben hangsúlyozta: Varsó határozottan támogatja az eredményprémiumot (illetve az erre történő előzetes forráslekötést). Mint fogalmazott, a jelenlegi több éves pénzügyi időszakban mindez csak opcionálisan választható volt, de a lengyel pozitív tapasztalatok alapján értelmét látná a kötelezővé tételnek is.

Az ülést vezető dán miniszter végül a már említett módon azzal zárta a vitát, hogy bár sok javasló, illetve ellenkező vélemény hangzott el, összességében megállapítható, hogy az elnökségi papír eredeti formája élvezi leginkább a tagországok szükséges többségének az egyetértő általános megközelítését. A soros elnökség – vélhetően már csak a jövő héten kezdődő ciprusi – ez alapján fogja megkezdeni a tárgyalást az Európai Parlamenttel.

Kitekintő / Bruxinfo.eu

Felkapott hírek

Friss hírek

Elérte a 200%-ot a görög államadósság

A koronavírus-járvánnyal kapcsolatos költségvetési lazítások következményeként jelentősen emelkedett az államadósság GDP-hez viszonyított aránya a harmadik negyedév végére az előző negyedévvel és az egy évvel korábbival összevetve az Európai Unióban, és az euróövezetben egyaránt.

Read More »

Autópiac 2020: a nyertesek is veszítettek

Furcsa év volt 2020. Az éves értékelések általában arról szólnak, hogy mely márkák tudták növelni eladásaikat és melyek hoztak gyengébb eladási számokat, mint az előző évben. Tavaly viszont közel negyedével csökkent az európai, és közel ötödével a magyarországi autópiac, így azok a márkák, amelyek ennél kisebb csökkenéssel megúszták, már elégedettek lehetnek.

Read More »

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás