Új feltételeket szabhat az Európai Unió Szerbiának

Mialatt Szerbiában a különböző politikai pártok tovább folytatják az egyre kínosabb násztáncukat az új kormánykoalíció megalakításáért, egy szerb napilap információi szerint Belgrádnak hamarosan fájdalmas döntéseket kell meghoznia. Az Európai Unió ugyanis véget vethet a „Koszovó Szerbia része” című ábrándoknak és olyan lépéseket várhat el, amelyek az elszakadt albán tartomány függetlenségének de facto elismerését jelentenék.

Kellemetlen hírek Brüsszelből

Nem kis felfordulást okozhat a szerb belpolitikában a belgrádi Politika napilap cikke, mely névtelen brüsszeli forrásokra hivatkozva azt állítja, hogy az Európai Unió új követeléssekkel léphet fel Szerbiával szemben, ha az meg akarja kezdeni a csatlakozási tárgyalásokat. A feltételek mind Koszovóra, a függetlenségét 2008-ban egyoldalúan kikiáltó albán többségű egykori szerb tartományra, és annak szerbek által lakott északi részére vonatkoznak.

A Politika értesülései szerint Brüsszel elvárja, hogy Szerbia az iskolákon és kórházakon kívül minden intézményét felszámolja Észak-Koszovó területén, tegye lehetővé koszovói külképviseleti iroda létrehozását Belgrádban és maga is küldjön nagykövetet Pristinába. Déli szomszédunknak bele kellene egyeznie abba, hogy Koszovó saját országhívó telefonszám kódot kapjon, valamint a legmagasabb állami szinten kellene tárgyalásokat kezdenie az albánokkal. Nem kérdés, hogy a fenti feltételek teljesítése a diplomácia nyelvéről átfordítva a hivatalos szerb álláspont elvetést és a tartomány de facto önállóságának elismerését jelentené.

Míg Szerbia (az alkotmányában is rögzített) alapelve, hogy Koszovó függetlenségét semmilyen szín alatt nem lehet elfogadni, addig a terület Szerbiával határos részén az ott élő szerbek sem ismerik el maguk felett az albán állam fennhatóságát és gyakorlatilag önálló közigazgatási hálózatot hoztak létre Belgrád csendes támogatásával. A terület Kosovska Mitrovica központtal a KFOR ellenőrzése alatt áll, de gyakorlatilag most is Szerbia része, szerb jogszabályokkal, dinárral stb.

A térségben szinte mindennaposak a kisebb-nagyobb konfliktusok a helyi szerbek és albánok, illetve a nemzetközi békefenntartók között. Hiába kezdődtek biztató tárgyalások 2011-ben az EU közvetítésével az erre a célra felállított koszovói és szerb delegációk között, mivel tavaly nyáron Pristina úgy döntött, hogy kezébe veszi a Koszovó és Szerbia közötti határátkelők ellenőrzését, melyet addig a helyi szerbek gyakoroltak – az albánok teljes mellőzése mellett közvetlen kereskedelmi kapcsolatot teremtve Szerbiával.

A pristinai kormány akcióját követő szerb tiltakozás azóta is tartó erőszakhullámot váltott ki (tüntetések, csőbombák, lövöldözések). A legfrissebb incidens az észak-koszovói Brnjak településnél történt június 19-én reggel, ahol ismeretlen tettes két kézigránátot dobott a Mitrovicát és a dél-szerbiai Ribarićét összekötő úton felállított ellenőrzőpontra. A támadásban senki sem sérült meg, de a nemzetközi erők lezárták a környéket. Az eset előzménye, hogy a KFOR páncélozott járművekkel eltorlaszolt egy közeli útvonalat, melyet a helyi szerbek arra használtak, hogy az anyaország felé kikerüljék a hivatalos határátkelőt. Az akciót követően kisebb összecsapások törtek ki szerb tüntetők és a francia békefenntartók között, melyben utóbbiak gumilövedékkel sebesítettek meg két tüntetőt.

Propaganda és kormányalakítási mizéria

A napilap által megszellőztetett brüsszeli elvárások nem kevés olajat öntenének a tűzre újra, azt azonban nem lehet elmondani, hogy azok bárkit is váratlanul érnének. A szerb politikai elit nagy része ugyanis már régóta ellentmondásos retorikát alkalmaz Koszovó kapcsán. A legtöbb politikus (így a korábbi elnök Boris Tadić és az új államfő Tomislav Nikolić is) ragaszkodik ahhoz, hogy soha nem ismerik el az elszakadt tartomány önállóságát, tudván, hogy ennek ellenkezőjét állítva nehezen nyerhetnének választásokat. Ugyanakkor a harcos üzenetek mellett azt is hangsúlyozzák, hogy az EU-hoz való csatlakozásnak sem feltétele Koszovó elengedése, és Brüsszel soha nem kért és nem is fog kérni a szerbektől hasonlót.

Hivatalosan ilyen követelés eddig valóban nem is érkezett nyugatról, pláne, hogy öt uniós tagállam (Spanyolország, Szlovákia, Románia, Görögország és Ciprus) még mindig nem ismeri el Koszovót, de Angela Merkelnémet kancellár például már egy éve is kijelentette: eljön az idő, amikor bizony választani kell, mivel az EU kapui csak akkor nyílnak meg Szerbia előtt, ha az nem visz be rendezetlen területi kérdéseket az Unióba.

A realitások tudomásulvétele és a hazai közvélemény elvárásai között lavírozva eddig minden felelős szerb vezető tagadta egy ilyen döntés szükségességét, és a mostani meg nem erősített hírekre is elutasítóan reagált. Borislav Stefanović, a Koszovóval folytatott tárgyalások szerb vezetője például kijelentette, hogy a nagykövetek cseréje soha fel sem merült, és ha így történne, akkor egyértelmű lenne erre a szerb válasz. A Večernje Novosti napilapnak Goran Bogdanović, Koszovóért felelős belgrádi miniszter is úgy reagált, hogy bár napi kapcsolatban van a Brüsszellel, de ezek a követelések csak kitalációk.

Akár léteznek ilyen hivatalos uniós feltételek, akár nem, az biztos, hogy a május 6-i választások óta még mindig nem sikerült kormányt alakítani Szerbiában, és a szövevényes pártérdekek által megnehezített koalíciós tárgyalásokra könnyen hatással lehet minden, Koszovó státuszáról szóló hír. Ahogy azt korábban megírtuk, hiába nyerte meg a Szerb Haladó Párt (SNS) az elnökválasztást és adott új államfőt Tomislav Nikolić személyében, és hiába nyerte el a legtöbb helyet az országgyűlésben, sokáig úgy tűnt, hogy az eddig kormányzó Demokrata Párt (DS) és a megerősödött Szerbiai Szocialista Párt (SPS) fog többséget létrehozni egy vagy két másik kisebb párttal közösen, a korábbi elnököt, Boris Tadićot megtéve miniszterelnöknek.

Azóta tárgyalások és titkos találkozók tömkelege zajlott le, minden létező pártkonstelláció felmerült már mint koalíciós lehetőség, de kabinet még mindig nincs. Most úgy tűnik, hogy a DS és az SNS utáni harmadik legnagyobb formáció, az Ivica Dačić vezette szocialisták minden korábbi ígéret ellenére egyre közelebb kerülnek a haladókhoz, mivel Tadić és a demokraták főleg személyes ellentétek miatt nem hajlandóak bevenni a kormányba a Dačić által favorizált Egyesült Régiók Pártját, és inkább a Liberális Demokrata Párttal lépnének szövetségre, akiket viszont a szocialisták utasítanak el.

A demokraták és a haladók lényegi véleménye az EU-ról és Koszovóról megegyezik, azonban utóbbiak eddig sokkal keményebb hangot ütöttek meg annak kapcsán, hogy belemennének-e egy olyan alkuba, ami a tartomány elvesztését eredményezné. Az előző kormányban belügyminiszteri posztot betöltő Dačićhoz is ez az irányvonal áll közelebb, ráadásul a választási kampány alatt többször is élesen kritizálta demokrata szövetségeseit többek között azok szerinte „megengedő” koszovói politikája miatt.

Ha Brüsszelt megint sikerülne úgy beállítani mint ami ellen az ország területi integritását kell megvédeni, és ha végre lehetne hajtani egy enyhe és csak a szavak szintjén megjelenő EU-ellenes fordulatot, akkor Dačić könnyen megindokolhatná választói előtt, hogy miért is csatlakozott az eddigi ellenfél SNS táborához. Mindazonáltal a politikai alkuk természetét ismerve Szerbia sem kivétel az általános szabály alól: a cél a hatalom és az általa nyújtott lehetőségek maximális kihasználása. Így a koalíciós tárgyalások végkifejlete inkább múlik azon, hogy a mérleg nyelvét képező szocialistáknak ki milyen ajánlatot (értsd: hány miniszteri posztot) ad, mintsem a Koszovóval, vagy bármely más kérdéssel kapcsolatos elveken.