A kiküldött munkavállalók jogait pontosítja a Bizottság

A kiküldött munkavállalókra vonatkozó már hatályban lévő uniós előírások jobb betartását célozza az jogszabálycsomag, amelyet szerdai ülésén fogadott el az Európai Bizottság. A testület beépítette a tervezetekbe az elmúlt években hozott, legendássá vált európai bírósági ítéleteket, így egyértelműbbé válhat az is, hogy milyen ügyekben léphetnek fel a szakszervezetek.

Az elmúlt 16 év jogi bizonytalanságait igyekszik megszüntetni az a jogszabálycsomag, amelyet a szerdai ülésén fogadott el az Európai Bizottság, és amely a kiküldött munkavállalókkal kapcsolatos európai uniós szabályozás megerősítését célozza. A testület leszögezi, nincs szó a szabályok felülvizsgálatáról, vagy módosításáról, az ezzel kapcsolatos irányelv (96/71/EK) hatályban marad, az elfogadása óta azonban kiderült, több kötelező rendelkezést nem alkalmaznak a tagállamok, ezen túlmenően egy sor európai bírósági ítélet is bizonytalanságot teremtett.

Kiküldött munkavállalónak számít a jogszabály szerint az, aki egy tagállamban bejegyzett cég alkalmazásában egy másik EU-tagállamban kényszerül munkavégzésre. Tehát ha egy vállalkozás terjeszkedni akar, és szolgáltatást szeretne nyújtani egy másik tagországban, akkor a kiküldött munkavállalóit a hatályos uniós jogszabályok szerint kell foglalkoztatnia.

Az 1996-ban elfogadott direktíva főszabálya, hogy a fogadó állam szabályai szerinti maximális munkaidőt, minimális fizetett szabadságot, pihenőidőt, minimális bért, és munkakörülményeket köteles a munkáltató biztosítani a munkavállalóknak. A szociális és foglalkoztatáspolitikai EU-biztos szerdán hangsúlyozta, ezek a szabályok nem változnak, „a ’96-os irányelv jó kompromisszum, ezért érvényben is marad, az ebben meghatározott minimumkövetelményeket viszont a tagállamok gyakran nem tartják tiszteletben”.

Két jogszabály

A Bizottság a csomagban egy olyan irányelv elfogadására tett javaslatot, amely az 1996-os direktíva pontos és teljes alkalmazásának a kikényszerítését célozza. Ebben a testület komolyabb előírásokat fogalmaz meg a munkavállalók és a vállalkozások tájékoztatásával összefüggésben, hogy tisztában legyenek: kiküldéskor milyen jogok és kötelezettségek vonatkoznak rájuk.

A direktíva-javaslat világos szabályokat teremt a munkaerő-kiküldéssel foglalkozó tagállami hatóságok együttműködésének javítására; meghatározza a felügyeletek jogait;és különböző biztosítékokat is próbál beépíteni a rendszerbe annak érdekében, hogy visszaszoruljanak az úgynevezett „postafiókcégek”, amelyek csak azért választják a munkaerő-kiküldést, hogy megkerüljék az adott tagállam hagyományos munkajogi szabályait.

A csomag része az irányelv-javaslaton kívül egy rendelettervezet is, amely arra az alapelvre adna jogszabályi garanciát, hogy a gazdasági szabadság nem élvezhet elsőbbséget a szociális jogok, a sztrájkjog és a munkavállalók védelme fölött. Éppen ez az ideológiai szembenállás határozta meg információnk szerint a jogszabályi tervezetek előkészítését, komoly lobbierők érdekeit kellett a Bizottságnak figyelembe vennie a két jogszabály készítésekor.

A Monti-II névre keresztelt rendeletjavaslat bevezet egy olyan „riasztási rendszert”, amely a határokon átnyúló ipari konfliktusokra hívná fel uniós szinten is a figyelmet. A jogszabály célja viszont az, hogy jogilag is rögzítse: a szakszervezeteknek minden körülmények között megmaradnak a jogaik a munkabeszüntetésre, és a sztrájkra. Mindennek deklarálását az után kezdték szükségesnek érezni a szociális szervezetek, hogy az egységes piac kiteljesítése iránti növekvő igény egyre inkább háttérbe szorította a munkavállalói jogokat – legalábbis a szakszervezetek szerint.

Kitekintő / Bruxinfo.eu

Felkapott hírek

Friss hírek