Kénye kedve szerint kormányozhat Fico

Elsöprő választási győzelmének köszönhetően Szlovákiában mindeddig példátlan módon egyedül alakíthat kormányt a Robert Fico vezette Smer-SD. Egyelőre nem látszik, hogy az elkövetkezendő négy évben a szociáldemokrata pártvezér a biztos többségére támaszkodó erőpolitikát tekinti majd fő irányelvének, vagy megszabadulva Ján Slotától és az SNS-től mérsékeltebb, konszolidáltabb viszonyok kiépítésére törekszik majd. Ez a döntés fogja meghatározni a felvidéki magyar pártok, s a magyar érdekek érvényesülési lehetőségeit is az elkövetkező négy évben.

Az előrehozott parlamenti választások ismételten újrarajzolták Szlovákia politikai térképét: összeomlott a szlovák jobboldal, hegemón helyzetbe került a Smer, kiesett Ján Slotával az SNS, újabb kis pártok kerültek be a parlamentbe, a felvidéki magyarok érdekeit pedig továbbra is egyedül a Híd képviselheti, az MKP százezer szavazata ugyanis nem volt elég az 5%-os küszöb megugrásához. Mindennek eredményeképpen Robert Fico olyan felhatalmazással veheti kezébe a kormányrudat, amilyenre még nem volt példa északi szomszédunknál. Rajta múlik, merre halad Szlovákia.

Hogyan kormányoz majd Fico?

A reálpolitika azt sugallja, hogy 85 mandátummal a birtokában a Smer egypárti kormányzásra készülhet. Biztos parlamenti többsége, továbbá a leendő ellenzék állapota a számos 5-10%-os támogatottságú, ezerfelé húzó párttal megteremti azt a lehetőséget, hogy négy éven keresztül fennakadás nélkül álljon Szlovákia élén. Mielőtt elfogadnánk ezt a rendkívül kézenfekvő elképzelést érdemes egyéb tényezőket is figyelembe venni. Mi történik akkor, ha Fico koalícióra lép, valamelyik kispárttal?

Szó volt arról ugyanis, leginkább azért a választások előtt, hogy a Smer bevonja a kormányba a KDH-t, vagy a Most-Hídat. Ezzel a gesztussal ugyanis azt bizonyíthatná a párt, hogy az erőpolitika helyett a kompromisszumokra való törekvés jelenti majd a fő irányelvet a négyéves kormányzás során. Egy súlytalan koalíciós partner miatt ugyanis nem lenne szükség jelentősen elszakadni saját elképzelésüktől, továbbá segítséget jelenthet az alkotmányos törvények megváltoztatásához is. Rámutatott erre a leendő miniszterelnök is: „egy ilyen koalíciós partnert saját elképzeléseink megvalósítása felé kényszerítenénk. Nem azért akarunk egy kisebb koalíciós partnert, hogy az ő programját teljesítsük. Érdekes lenne ez a szükséges alkotmánytörvényekről szóló megegyezések szempontjából is”.

Kérdés azonban, hogy melyik párt vállalna egy ilyen hálátlan szerepet. 15-20 képviselő gyenge alkupozíciót jelent 85 mandátum ellen, mely önmagában abszolút többséget képes felvonultatni. Jelentősen kompromittálódással és hitelvesztéssel járna egy koalíciós partneri pozíció, amellett, hogy érdekeik érvényesítésére vajmi kevés esélye maradhat a pártnak. Ugyanakkor a minősített többséghez a szociáldemokratáknak is csupán 5 szavazat szükséges, melyhez elég meggyőzni egyetlen pártot egy adott kérdésben az alkotmányos törvények módosításához, ennek folytán egy koalíciós partner csak egy plusz problémát jelentene számukra.

Mire lesz hivatott ez a magyar politikai képviselet?

A magyar érdekképviselet szempontjából nem nevezhető sikeresnek a hétvégi választás. Bár a Most-Hídnak sikerült bejutni a parlamentbe, a 150 képviselőből csupán 13-man tűzhetik zászlajukra a szlovák-magyar megbékélés jelszavát a következő parlamenti ciklusban. Ebből a 13-ból is csak 9 magyar képviselő szerzett mandátumot Bugár Béla listájáról. A szlovákiai magyarság ugyanakkor számarányát tekintve kétszer ennyi szék megszerzésére is képes lenne, ha a két párt versengése nem csorbítaná a lehetőségeket, s nem maradna gazdátlan 100 ezer magyar szavazat.

A választási eredmények boncolgatásával tovább árnyalhatjuk az értékelést. A 2010-es adatokkal való összehasonlítás ugyanis megmutatja, hogy míg a Híd közel 30 ezer szavazatot veszített két évvel ezelőtti teljesítményéhez képest, addig az MKP-nak parlamenten kívülről is sikerült megtartania szavazóbázisát, hiszen 2010-hez hasonlóan ezúttal is 100 ezer voksot kapott. Az így kialakult erőviszonyok között a magyar érdekek sikeres érvényre juttatásának lehetősége, továbbá a pártok jövője is meglehetősen bizonytalan.

A Híd ugyan bent van a parlamentben, ezúttal valószínűsíthetően ellenzéki pozícióban kell helyt állnia, mivel Fico kétségbevonhatatlan győzelmének ismeretében már minimális esélye van a Smer-Híd koalíciónak, hiába vetették fel többen is annak lehetőségét a választások előtt. Ha meg is keresi Bugárékat egy ilyen ajánlattal a győztes párt, a Híd nincsen olyan alkupozícióban, hogy egy ilyen együttműködésből sikeresen, hitelvesztés nélkül kerüljön ki. Az ellenzéki szerep viszont a csekély 13 mandátummal, és csökkenő szavazóbázis mellett nagy kihívás elé állítja majd a pártot.

Felvidéki magyarok helyzetének jövője tehát rendkívül bizonytalan, sok a kérdőjel. A körülmények, erőviszonyok azonban arra engednek következtetni, hogy nem ez lesz az a négy év, amikor a negatív tendenciák megfordulnak és a diszkriminatív politika enyhülni fog. Nehezen várható a második Fico-kormánytól, hogy eltörölje azt az állampolgársági ellentörvényt, melyet ő maga hozott tető alá, s Radicová kormányának sem sikerült semmissé tennie. Hogy mire számíthatunk ettől a parlamenti ciklustól válaszolja meg a leendő miniszterelnök: „Fico ugyanolyan maradt, csak nagyon tiszteli az eredményt, amit elért.” – nyilatkozta a Sme szlovák napilapnak.