Véget ér Radicová tiszavirág életű kormányzása

Utolsó napjait rúgja az Iveta Radicová által vezetett ügyvivő kormány. Regnálásának alig több, mint másfél éve leginkább a Fico éra politikájához képesti hangulatváltással jellemezhető, gyökeres változásokat ugyanis nem tudott véghez vinni a rövid, de annál küzdelmesebb időszak alatt. A koalíció lényegi kérdésekben érdemi előrelépéseket képtelen volt megtenni; az instabil kormánytöbbséggel szemben ugyanis erős és egységes ellenzék állt, s a reformoknak mindig megvoltak a kerékkötői. Radicová mérlegen.

A 2010-es kormányváltáshoz nagy reményeket fűzött a szlovák jobboldal. A koalíció az exminiszterelnököt minden rossz okozójának bélyegezve, Robert Fico négyéves kormányzásának antitéziseként próbált fellépni. Minden tekintetben szakítani igyekeztek az „elmúltnégyév” politikájával. A várakozások beteljesítésében reménykedőknek azonban csalatkozniuk kellett, a sokszereplős koalícióban feszülő érdekellentétek ugyanis kezdetektől fogva hátráltatták, s lehetetlenné tették a sikeres kormányzást.

Instabilitás

Ha Radicová kormányzására tekintünk vissza, nem meglepő, hogy az instabilitás szó jut először eszünkbe. A kormánytöbbség ugyanis négy frakcióból, ezeket boncolgatva további csoportosulásokból állt össze. Tekintve, hogy a legerősebb összetartó erő közöttük a Fico-ellenesség volt, érthető, hogy számos szakítópróbán kellett keresztülmenni: több alkalommal is csak a miniszterelnök asszony lemondással való fenyegetése bírta egyetértésre a széthúzó álláspontokat. A koalíció végül novemberben szakadt bele a megpróbáltatásokba, s azóta ideiglenes ügyvivő feladattal bízta meg Ivan Gasparovic államfő a holnap esedékes választásokig. Vegyük tehát sorra, hogyan vonul be a tiszavirág életű kormányzás a szlovák történelembe.

A kormány egyik fő célkitűzése a politika kifehérítése volt, melynek egyik alapkövét új főügyész megválasztásával tehette volna meg. A hivatalban lévő, korrupciós ügyekkel mérgezett, Dobroslav Trnka pozícióját azonban nem volt könnyű megingatni, tekintve a közös jelölt kiválasztásában, majd annak megszavazásában is problémák akadtak. A tragikomédiából kötetnyi anyag gyűlt össze, s a végeláthatatlan eseményeket felesleges ismételgetni. A főügyész személye túl lett politizálva és a szlovák kormánykoalíció komoly szakítópróbájává vált. Fokozta a helyzetet, hogy Iveta Radicová miniszterelnöki székéről mondott volna le Trnka ismételt megválasztása esetén.

Erre nem került sor, azonban az új főügyészt sem sikerült elegánsan megválasztani. Pártok, képviselők mutogattak egymásra, módosították a házszabályt, beavatkozott az alkotmánybíróság, majd Ivan Gasparovic államfő sem volt hajlandó kinevezni a többség támogatását végül elnyerő Jozef Čentéšt. A korrupció visszaszorításának jelmondatát pedig a Gorilla akták nyilvánosságra kerülése csendesítette el véglegesen, amiben több kormánypárti politikusnak is jutott hely.

Szlovák-magyar

A 2010-es választások keserédes eredményt hozott a Szlovákiában élő magyar közösség számára is. Kikerült a hatalomból ugyanis a Smer-SNS kettős, mely egyik utolsó lépéseként nyelvtörvényen túlmenően még nyakába borította az állampolgársági ellentörvényt is, amitől a mai napig nem sikerült megszabadulni. Emellett a magyar érdekek képviseletében is változás történt, hiszen az eddig domináns MKP kiesett a parlamentből, ehelyett a kétnyelvű, megbékélést előtérbe helyező Híd-Mostnak sikerült elérnie a bejutáshoz szükséges 5 %-ot. Így a Bugár Béla által vezetett alakulatnak kellett a hátára vennie a magyar ügyet.

Sikerük fontos fokmérője és bizonyítéka lehetett volna a kisebbségi nyelvhasználati törvény elfogadása. A parlamenti pártok azonban nagyon nehezen jutottak kompromisszumra a nyelvhasználat jövőbeni szabályozását illetően. A nyelvhasználati törvény legnagyobb tétje az volt, hogy a jelenlegi 20%-os kisebbségi nyelvhasználati küszöbön vajon hajlandó-e enyhíteni a szlovák törvényhozás. A nyelvhasználati küszöb 20%-ról 15%-ra módosult. (Ez az arány kompromisszum volt a többek között Chmel által is kívánatosnak tartott 10% és az ellenzéki 18%-os javaslat között.) A kis arányú csökkentést a szlovákiai magyarság akár gesztusként is értelmezhetné, a szabályozás leghamarabb azonban csak 2021-től léphet életbe. A törvény értelmében ugyanis szükséges, hogy két egymás utáni népszámláláson is elérje a kisebbség számaránya a lakosság 15%-át – írtuk tavaly májusban.

A szlovákiai magyarság életében másik húsbavágó kérdés a Fico-kormány egyik hagyatéka, a kettős állampolgársági ellentörvény volt: szlovák válasz a Magyarország által életbe léptetett egyszerűsített honosításra. Radicová ebben a tekintetben is rendkívül elkötelezett volt megválasztásakor, s kormányzati prioritásként tekintettek a szlovák törvény eltörlésére. Jött azonban Igor Matovic önállósodása, továbbá a koalíción belüli egyet-nem-értés, így a mai napig egyre többen veszítik el szlovák állampolgárságukat csak azért, mert felvették a magyart. A kompromisszum kialakítása a Híd-Most nagy lehetősége lehetett volna kormányképességük, elképzeléseik hitelességének bizonyítására. A lehetőséget azonban nem sikerült megragadni, a törvény érvényben maradt, az a szlovák állampolgárságukat elvesztő magyaroknak így csak annyit tudtak javasolni, hogy forduljanak bírósághoz, és alapvető alkotmányos jogukat pereskedéssel próbálják meg visszaszerezni.

A szlovák-magyar viszonyban tehát leginkább attitüdbeli változást hozott Radicová-kormánya, a remények szertefoszlották azonban a „nesze semmi fogd meg jól” döntések és az érdekellentétekből származó tehetetlenség.

Pont az i-re?

A Radicová-kormány bukását végül az euró-mentőcsomaggal egybekötött bizalmi szavazás eredményezte. A főügyészválasztás során sikerrel alkalmazott taktika, a miniszterelnök asszony lemondásának kilátásba helyezése ezúttal elhibázott lépés volt. Az ingatag lábakon álló koalíció esetében rendkívül veszélyesnek számít a szükséges kompromisszum nélkül erőből átvinni egy javaslatot, bízva abban, hogy a koalíciós partnereknek is fontosabb a kormány egysége. Az eredmény azt mutatja ez sem volt képes egyben tartani a koalíciót, mely így képtelen volt bizonyítani kormányképességét.

Az elmúlt majd két év rendkívül sokat ártott a szlovák jobboldalnak, jelentősen átrendezte az erőviszonyokat. Ennek köszönhetően izgalmakkal teli hónapok várnak Szlovákiára. A kérdés csak az, hogy ebből az időszakból hogyan sikerül kikerülni, milyen kormánnyal, milyen ellenzékkel, milyen magyar képviselettel…