Így látja Amerika az orosz elnökválasztásokat

Úgy tűnik, hogy a mainstream amerikai sajtó kizárólag Vladimir Putyinnal, mint a 2012-es oroszországi elnökválasztás prominensével foglalkozik, sőt, a két hét múlva esedékes voksolás részletekbe menő információi elsikkadnak a jelenleg erősebb potenciállal rendelkező világpolitikai történések mellett. Amerikai média-körképünk következik, egyenesen Amerikából.

Az Oroszországban tapasztalható politikai folyamatok felkapott és visszatérő témái az Egyesült Államok sajtójának. 2011 decembere óta folyamatosan publikálnak különböző beszámolókat és riportokat Dmitrij Medvegyev orosz államfő, Vlagyimir Putyin miniszterelnök és a kormánypárt ellenes tüntetésekkel kapcsolatban. Emellett az Egyesült Államokat bíráló kijelentések hangsúlyosabban is megjelennek, amelyek a jövőben még kihatással lehetnek a két ország diplomáciai kapcsolataira. Már a decemberi parlamenti választások tisztaságát kifogásoló tiltakozási hullám kitörésekor artikulálódtak bizonyos USA ellenes megnyilatkozások. A kormányoldalról érkező támadások Hillary Clintont, az új amerikai nagykövetet Michael McFault, valamint az orosz ellenzéki vezetőket bírálják, a tüntetőket „fizetett nyugati ügynököknek” titulálva beszélnek Washington központi szerepéről a demonstrációk kirobbantásában.

Az USA vezető sajtótermékeiben nyomon követhetőek a tavaly év vége óta eltelt események legfontosabb mozzanatai, a legnagyobb hírügynökségek és szerkesztőségek saját tudósítójukkal jelentkeznek Moszkvából. Ám részletekbe menően az Oroszországgal és a poszt szovjet térséggel foglalkozó akadémiai folyóiratok, blogok, illetve think tank szervezetek foglalkoznak a kérdéssel, hosszabban bemutatva egyes szegmenseit, például az elnökjelölteket.

A legismertebb liberális lapok vezető helyen foglalkoznak az oroszországi történésekkel, a Washington Post és a New York Times például külön témában összegzi a Vlagyimir Putyinról szóló híreket. A konzervatívabb orgánumok, úgy, mint a Wall Street Journal, vagy a Washington Times is többnyire Putyinnal, választási kampányával és az elnöki székbe kerülése utáni koncepcióival foglalkoznak. A jelenlegi orosz miniszterelnök sikeresen tematizálta a legfontosabb (nem csak) amerikai folyóiratokat, a többi elnökjelöltről mindössze elvétve találhatóak információk: a milliárdos és egyébként New Jersey Nets kosárlabdacsapat-tulajdonos Mikhail Prokhorov mellett még kevesebbszer lehet találkozni Szergej Mironov, Vlagyimir Zsirinovszkij vagy éppen Gennagyij Zjuganov nevével.

Ezenfelül úgy tűnik, hogy a világpolitikai változások egyre jobban „háttérbe szorítják” a két hét múlva esedékes orosz elnökválasztást, így még kevésbé várható el az eseményekről való részletesebb tájékoztatás. A március 4-i megmérettetés helyett a szíriai helyzet fokozódása, az orosz külügyminiszter szíriai látogatása, az orosz és kínai vétó az ENSZ Biztonsági Tanácsában, a Görögországban tapasztalható megmozdulások és németellenes retorikák, valamint az iraki kivonulás és rendezés kérdése vált sokkal kurrensebb agendájává az említett lapoknak.

2009 óta az amerikai-orosz kapcsolatok új alapokra helyezték, mintegy jelezvén a szakítást az addigi gyakorlatokkal. Az amerikai közvélemény más országokkal kialakított preferenciáiról többek között a Gallup közvélemény-kutató intézet végez éves népszerűségi-vizsgálatokat, amelybe már 1989 óta a Szovjetunió, illetve Oroszország is beletartozik. A 2009-ben mért adatok szerint a lakosság többsége, 53%-a nyilatkozott kedvezőtlenül az oroszokról és csak 40% szerint mentek jó irányban a dolgok. A 2010-es adatok szerint az Egyesült Államok lakosságának többsége már javuló értelemben nyilatkozott: a megkérdezett amerikaiaknak nagyobb része szimpatizált a jelenlegi orosz vezetéssel (51%-42%).