Macedónia: gazdasági optimizmus?

A legfrissebb, amerikai Heritage Alapítvány valamint a tekintélyes Wall Street Journal által évente kiadott gazdasági liberalizáció fokát mérő listán Macedónia a régióhoz képest jó helyezést ért el és a tavalyihoz képest feljebb jutott a rangsorolásban. A több faktor alapján pontozó lista a „mérsékelten szabad” országok közé sorolta Macedóniát, míg például Szerbia vagy Görögország alacsonyabb minősítést kapott. Ezek alapján vajon milyen évre számíthat a macedón gazdaság és van-e oka az optimizmusra?

Az említett lista több szempont és faktor alapján osztályozza az országot. Ilyen például a törvényesség az adott országban, a pénzügyi szabadság, a tulajdonjogok szabadsága vagy a korrupciómentesség. Ezek alapján Macedónia a régióhoz képest jó helyezést ért el és javított a tavalyi besorolásán. Azonban ez közel sem jelent tökéletes gazdasági viszonyokat. Az elemzők jó része a problémák gyökerének a kommunizmusból a szabad piacgazdaságba való átmenet nem megfelelő módját látja. Emiatt a politikusok jelentős része tisztázatlan vagyonnal rendelkezik, a bírósági rendszer átpolitizált és ez elbizonytalanítja a befektetőket az országgal szemben.

A macedón gazdaság viszonylag jó helyezését az elmúlt évek számtalan gazdasági reformjának köszönheti, amellyel sikerült a gazdasági növekedést fokozni. Persze felmerülhet a kérdés, hogy tényleges, hosszú távú reformok születtek-e vagy csak illékony félmegoldások?

A reformok ellenére az országot tavaly nyár végén leminősítette az amerikai S&P hitelminősítő intézet és a korlátozott gazdasági növekedés legfőbb okaiként a fejletlen infrastruktúrát, a bizonytalan energia tartalékokat és a magas munkanélküliséget jelölte meg. Az intézet előrejelzése a gazdasági növekedés terén eléggé szolid volt. Azonban Macedónia további kilátásait pozitívan és stabilnak értékelte, már ha képes megfelelően kezelni a problémáit.

A leminősítés egyben politikai problémákra is reflektált. Egészen pontosan az „albán kérdésre”, amely továbbra is problémákat okoz és kihat a gazdaságra is. Az ország legnagyobb kisebbsége és a macedónok között még 2001-ben robban ki fegyveres konfliktus, amelyet még ugyanabban az évben sikerült lezárni. Azonban a megkötött béke ellenére az etnikai viszonyok igen törékenyek, mely bizonytalanság és feszült helyzet nem kedvez a befektetési kedvnek sem.

A tavalyi év végén és idén jóval kedvezőbb hírek láttak napvilágot a gazdasági növekedéssel kapcsolatban. A tavalyi évben a GDP 5,1 százalékkal emelkedett, ami jóval több, mint amit a legtöbb elemző remélt.  A növekedés elsősorban a „Szkopje 2014” programnak köszönhető, amely nagyszabású építkezéseket és beruházásokat jelent a fővárosban. Azonban megjegyzendő, hogy az elemzők nagy része csak ideiglenes növekedéssel számol, hiszen a program csak időszakos és nem kínál hosszú távú megoldást, ráadásul etnikai feszültségektől sem menetes.

A kormány az idei évre is hasonló növekedést remél (4,5 százalék), míg a különböző nemzetközi pénzügyi intézetek, úgy gondolják, nem fogja túllépni a 3 százalékot sem.

Macedónia a gazdasági fejlődés ösztönzéséhez sokat vár a kormányzat decentralizációs politikájától is. Az ország építkezési nagyüzeme egybeesik az önkormányzatok területfejlesztésével. Ezekben a programokban az állami tulajdonokkal az önkormányzatok gazdálkodhatnak és a bevételek nagy részét megtarthatják, amely reményeik szerint segíti az elmaradott területek urbanizációját és új munkahelyeket teremt a beruházások révén.

Az ország, ahogy arra több elemzés is rámutat, infrastrukturálisan elmaradott. Hiányoznak a főbb autópályák. Még a forgalmas, az országot kettészelő észak-déli irányú sztrádát sem sikerült befejezni, miközben szükséges lenne egy az országot kelet-nyugati irányba átszelő útra is. A kormányzat mindezt magánbefektetők segítségével kívánta megvalósítani, de hiába volt az erőfeszítés, befektetőket nem talált a sztráda építésére.

Az energiaellátás terén is hasonló a helyzet. Még az előző évben pályázatot írtak ki két erőmű építésére, melyre csupán két tervezett érkezett: a görögöktől és a kínaiaktól. Ha elkészülnek az erőművek az országnak nem lesz  szüksége energia importra, amely jelenleg még a szükségletek 30 százalékát teszi ki. A hangsúly a feltételes módon van, ha elfogadják a pályázatok valamelyikét, ugyanis hogy ha elbuknak a tervezetek kevés a valószínűsége, hogy Macedónia önerejéből képes lesz megépíteni a szükséges erőműveket.

Ám az ország számára a legégetőbben megoldandó kérdést továbbra is a magas munkanélküliség jelenti. A munkaerőpiacról kiszorulók aránya 30 százalék és körülbelül ugyanennyien élnek az átlag életszínvonal alatt, ami azt jelenti, hogy körülbelül 1,25 dollár (1 dollár~224 forint) a napi jövedelmük. Az elemzők többsége pedig az életszínvonal és a vásárlási erő csökkenésével, a bérek stagnálásával és a megélhetési költségek növekedésével számol az idei évre.Ráadásul az ország nagyban függ a nemzetközi, elsősorban európai piacoktól is. Macedónia főleg fémet, textilt és építőipari termékeket exportál, amelyek keresletének a csökkenésével számolnak a gazdasági szakemberek.A kormány a tervek szerint a kieső nemzetközi keresletet a 2012-es esztendőben is állami beruházásokkal igyekszik egyensúlyban tartani.

Azonban az alapvető feltételek hiányoznak, így a főbb úthálózatok, a megfelelő erőművek az energiaellátáshoz, a reformok rövidtávú sikerekkel kecsegtetnek és a megoldatlan albán kérdés is befolyásolja  Macedónia gazdasági megítélését. Nem beszélve arról, hogy a megoldatlan névvita szintén nehéz nemzetközi helyzet elé állítja az országot és akadályozza az Európai Unióhoz történő csatlakozását, így is nehezítve gazadasági boldogulását.

Látható, az elemzés elején feltett kérdésre nem lehet egyértelműen pozitívan válaszolni. A macedón gazdaságnak sok megoldatlan problémája van még, melyek egyre inkább halaszthatatlanok. Az optimizmus mellé elsősorban hosszú távú és hatékony reformokra lenne szükség.