Putyin a gazdaság átépítését ígéri

Január 12-én csütörtökön hozták nyilvánosságra Vlagyimir Putyin, a jelenlegi miniszterelnök elnökválasztási kampányát, amelynek gazdasági része szakértők szerint egy sor olyan célkitűzést tartalmaz, amelyek ambíciózusak, de a dokumentum egyáltalán nem beszél a megvalósítás konkrét módjairól és eszközeiről. Putyin az elnökjelöltek közül elsőként határozta meg a programjában az ország gazdasági fejlődésének irányait.

Megfelelő eszközök hiányában?

Putyin célkitűzéseiben alapjában véve nem szerepelnek új gazdasági tézisek, inkább arról van itt szó, hogy a miniszterelnök összegyűjtötte a főbb ötleteket és projekteket, amelyeket a kormány az elmúlt években készült bevezetni, így az erőforrás-alapú gazdaságról való áttérést az innovációsra, az üzleti környezet javítását az adminisztrációs akadályok elhárítása által, a tőkebeáramlás kedvező feltételeinek megteremtését, valamint a hazai ipar versenyképessé tételét. Ezek többsége elég absztrakt, de néhányat azért számokkal is megpróbált a miniszterelnök alátámasztani. A kormányfő a munkaerő termelékenységének megduplázását tervezi a következő 10 évben, 25 millió munkahely létrehozását 20 éven belül és az évtized közepére a befektetések 25 százalékra való növekedését a jelenlegi 20-ról a GDP arányt tekintve.

A kormány, cégek és szakértők soraiból kikerülő kommentátorok ugyanakkor ezeket a terveket inkább csak kampányszlogennek tartják, habár egyet értenének velük, de ahogy fogalmaznak, ez a program csak szándék, a megvalósításhoz viszont tudni kell hogyan lehet ezeket átültetni a gyakorlatba. Borisz Kagarlickij, a Globalizáció és Társadalmi Mozgalmak Intézetének igazgatója kifejtette, hogy az állam egyszerűen nem rendelkezik a szükséges eszközökkel a program végrehajtásához, és úgy látja, hogy az elkövetkező 1,5 – 2 évben nem is fog. Úgy fogalmazott, hogy a jelenlegi eszközökkel nem lehet jelentősen növelni a termelékenységet, és attól, hogy leírjuk a programba, a valóságban még nem fog növekedni.

Nem lesz egyszerű

Elsősorban mert ezek a kitűzések a lakosság, a hivatalnokok és a vállalkozók körében népszerűtlen intézkedések meghozatalát is megkövetelik, továbbá az orosz gazdaságban egy sor a hatóságok által létrehozott vagy közvetve a döntésükkel összefüggő korlát akadályozza az ambíciózus célok megvalósítását. Ez elsősorban pénzügyi akadályt jelent, hiszen a következő 10 évben Oroszország jelentős összegekben ruház be honvédelemre és egyéb projektekre, mint az Olimpia, a foci világbajnokság és különböző diplomáciai csúcsok, valamint a társadalmi kötelezettségek is, amelyeket nem lehet elhanyagolni, jelentősen terhelik az államháztartást. Ez más szavakkal azt jelenti, hogy nincsenek rendelkezésre álló költségvetési források a kereslet ösztönzésére és az infrastruktúra fejlesztésére.

Az állami beruházás megoldást nyújthatna a problémára, mint ahogy a 20-ik században az állami tőkeinjekció hozta a modernizálódást, de ez több kérdést is felvet, mégpedig, hogy mely iparágakba irányuljon ez a befektetés és melyik másik iparág rovására, és feltételezi egy hatékony államapparátus meglétét ennek levezényléséhez. Ezzel azonban sokan nem értenek egyet, sőt, úgy látják, hogy a sikeres modernizációt az állam gazdaságban lévő szerepének csökkentésével lehet elérni.

Putyin tervéből nem derül ki világosan, hogy az állam csökkenteni kívánja-e a súlyát a gazdaságban, de az nyilvánvaló, hogy a magánbefektetőknek mindenképpen fontos szerepet játszanak majd. A magánberuházások ösztönzéséhez többek között a hitelezési kamatok alacsonyan tartása járul hozzá, ami az infláció megfékezésének az eredménye. Jó hír, hogy az árak 6,1 százalékkal növekedtek 2011 során, ami egy rekordalacsony mutató az elmúlt 20 évben, és hogyha a központi bank folytatja a jelenlegi politikáját, 2012-ben várhatóan 4-5 százalék körül alakul majd az infláció. Ez azt jelenti, hogy a kedvező magánbefektetői környezet feltételeiből egy hamarosan teljesülhet.

A változás szele

Az eddigi gazdasági siker az energiahordozók magas árának köszönhető, de a gazdasági világválság valószínűleg megváltoztatja a helyzetet, és a továbbiakban nem lesz fenntartható a nyersanyagokra alapuló fejlődés. A gyűrűző válság az olaj és gázárakra is negatív hatással lehet, amelyek viszont az ország legfontosabb kiviteli cikkei. Az olajexportból származó bevételek a költségvetés mintegy 42 százalékát teszik ki, és a kapcsolódó iparágakkal együtt elérik az 50 százalékot is.

A diverzifikáció jelentős akadálya tehát a nyersanyagra épülő infrastruktúra és export, amelyeket az állam jelentősen fejlesztett az elmúlt években. Az olajiparban várhatóan növekedő költségek ténylegesen csökkenthetik az iparág részesedését a gazdaságban, de ez nem jár együtt más, például a high-tech iparágak részesedésének növekedésével.

Kagarlickij szerint ugyanakkor akármilyen és akárki által írt gazdasági program irreális a gazdasági világválságra való tekintettel.