Magyarország továbbra is harcol

Nagyobb tagállami mozgásteret, egyértelműbb finanszírozást és egyszerűbb forráslehívási rendszert kértek a kohéziós politikában a tagországok az Általános Ügyek Tanácsának pénteki ülésén.

Elnökségi jelentést fogadtak el a tagállamok az Általános Ügyek Tanácsának pénteki, kohéziós politikával foglalkozó ülésén, ebben összegezve a regionális politika 2014-2020 közötti bizottsági tervezetével kapcsolatos tanácsi véleményt. A Külügyminisztérium EU-államtitkára az ülés után azt mondta, a tagországi vélemények nem változtak a novemberi tanácsülés óta, a január elsejétől hivatalba lépő dán elnökség viszont megkapta azt a csomagot, ami alapján tovább vezetheti majd a kohéziós vitákat.

Győri Enikő szerint a Magyarországból és a balti államokból álló blokk továbbra is harcol a rendelkezésre álló források maximalizálása ellen. Az Európai Bizottság javaslata a tagországi GDP 2,5 százalékában határozza meg az adott országnak adható uniós pénzek összegét, a növekedési kilátásokat tekintve pedig Magyarország így a 2007-2013 közötti forrásokhoz képest 30 százalékkal is kevesebb pénzt kaphat a következő többéves pénzügyi keretben.

Általában is veszélyben látja a kohéziós politikát a tagállamok többsége, a regionális fejlesztésre fordítható forrásokat ugyanis nominálisan befagyasztanák, reálértékben tehát kifejezetten csökkenne az erre fordítható pénzek összege. Győri Enikő kifejtette, „több új politikát ennek árán hoznak létre, vagy más politikai területeket ennek kárára növelnek”.

Mindezzel a Bizottság a javaslatában főként a nettó befizető országok akaratát igyekezett érvényesíteni, amelyeknek határozott céljuk volt a kiadások visszafogása. Az államtitkár szerint van viszont egy elvárás a nettó befizetők részéről, hogy a tagországok figyeljenek oda jobban a felhasználási szabályokra és a forrásokra. Győri Enikő hozzátette, ebben nincs is vita a tagállamok között.

Megjegyezte ugyanakkor, hogy egyelőre nem úgy tűnik, mintha a szabályok a lehívási rendszer egyszerűsítése irányába mutatnak, holott a Bizottság rendre hangoztatja, hogy a javaslatai ezt a célt szolgálják.

A tanácsülésen egyetértettek a tagországok abban, hogy a bizottsági javaslatban szereplő tervekhez képest nagyobb szabadságot kell kiharcolniuk maguknak a tagállamoknak. Győri Enikő azt mondta, „muszáj lesz valamit elérni ezen a téren”. A politikus szerint valóban közösen kell meghatározni a kohéziós politika céljait, de hogy hogyan érik ezeket el a tagországok, azt ne akarják központilag meghatározni. „Ne Brüsszelben akarják megmondani, hogy Bukarestben, vagy a Nyírségben mire, mennyi pénzt kell költeni” – érvelt az államtitkár.

Az ülésen résztvevő regionális politikai és szociális politikai EU-biztos állítólag hajlott is arra, hogy befogadja az ezzel kapcsolatos törekvéseket.

A finanszírozás átláthatóbbá tétele is általános érvként fogalmazódott meg, ennek kapcsán az Európai Összekapcsolási Eszköz (CEF) bevonását kritizálta több tagállam. A Bizottság elképzelései szerint a kohézióra szánt pénzekből 10 milliárd eurót kellene elkülöníteni a CEF számára, amelyből távközlési, energia és közlekedési infrastrukturális fejlesztéseket lehetne megvalósítani. „A következő hónapokban meg kell vizsgálnunk, hogy a pántlikázott pénzeknek van-e értelme” – fogalmazott Győri Enikő.

Folytatódni fog a következő félévben is a vita a makrogazdasági feltételességről, amit igyekszik a Bizottság beépíteni a kohéziós politikába, mint a kohéziós források lehívásának feltételét. Itt jelentős különbségek figyelhetők meg a tagállamok között, de mint az államtitkár fogalmazott, annyit tudtak egységesen közölni, hogy a makrogazdasági feltételeknek igazságosnak kell lenniük.